A „hetijegy” nagy kincs a fesztiváljáróknál – kevesen jutnak hozzá térítésmentesen. Egy csapat hajléktalan ebben a juttatásban részesült – ez volt az egyetlen ésszerű megoldás arra a helyzetre, hogy „legalizálják” jelenlétüket a Hajógyári-szigeten a Sziget Fesztivál rendezvény idejére. A kis kommuna évek óta itt húzza meg magát, így tulajdonképpen az ő életterükbe „tolakodik be” ilyenkor (elég zajos módon) a külvilág.
Ha őket esetleg zavarja is éjszakai pihenésükben a rendezvény, fordítva ez nem fordulhat elő: a fesztiválszervezők azt kérik a jegyekért cserébe, hogy a szigetlakók semmilyen módon ne zavarják a látogatókat. Ettől azonban nem kell félni, a hajléktalanok inkább segítik a szervezők munkáját: szemetet gyűjtenek, pakolnak, sőt egyikük, egy határon túlról érkező magyar mérnök az árusító pavilonok felállításában is többször részt vett.
Szép példa a profitszféra, a fogyasztói társadalom és a perifériára szorultak közötti építő, szívmelengető együttműködésre, nem?
Elsősegélyesek a Szigeten: „Nem tudod, hogy épp életet mentesz”
