A hír: Az ombudsman szerint nem felelne meg az Alkotmánybíróság által is kimondott szükségesség-arányosság követelményének és sértheti a személyi szabadsághoz fűződő jogot a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) új jegyellenőrzési módszere, amely szerint a leszállás után is ellenőriznének, és visszatarthatnák a bliccelő utast. A központ most teszteli az új jegyellenőrzési módszert, de máris több panasz érkezett ellene.
Karafiáth Orsolya véleménye: A bliccelés természetesen nem szép dolog, ebben nagyjából mindenki egyetért, viszont abban is, hogy nagyon nincs megoldva nálunk a jegyeladás rendszere. Vannak a konstrukcióban igen vitatható és gyenge pontok, ami miatt sokan szinte rákényszerülnek az illegális utazásra. Vegyük például az automatákat! Legutóbb is a Fehérvári úton, a piac mellett álldogáltam, csomagokkal felpakolva, vártam a 18-as villamost. Örültem, hogy van automata, bele is dobtam rögvest egy kétszázast, egy százast és a végén egy húszast. A masina minden egyes bedobás után konstatálta, hogy oké, bevette az összeget. Jegyet viszont nem adott. Ekkor hívtam a kiírt zöld számot, bediktáltam az adataimat, és a tényt, hogy mi történt, és hogy ezzel a hívással szeretném bebiztosítani magamat, ha ellenőr csapna le rám. A géphang visszahívást és problémám orvoslását ígérte, viszont semmi nem történt azon kívül, hogy az ellenőrök valóban jöttek, és egy szavamat sem hitték, azt mondták, ilyet bárki állíthat, csak gyors leugrással és elügetéssel tudtam megoldani a dolgot.
Szerintem az sincs rendben, hogy ugyanannyit kell fizetni négy megállóra, mint tízre, az pedig különösen nem, hogy átszálláskor (ami főképp belvárosi közlekedésnél gyakori) esetenként új jegyet kell érvényesíteni. Nekem otthonról például a Flórián térre és vissza majdnem 2000 forintba kerül az út, ami nonszensz. Így hát kompromisszumok jönnek, csak a hosszabb szakaszon lyukasztok, a többin reménykedem, hátha. Elég sokan lógnak így, még az olyan jó szándékúak között is, mint én, akad egy-egy példány. Ilyenkor mindig az ad reménysugarat, hogy leszállítanak, mert hosszan próbáljuk kibeszélni magunkat, de ha már leszálltunk, akár sprintelhetünk is, hiszen ki bizonyítja, hogy nemcsak járókelők vagyunk. Ez tűnhetett fel a vezetésnek is, ezért szándékoznak hát bevezetni ezt az új rendszert. Igen ám: de tényleg, ki bizonyítja, hogy mi nemcsak arra jártunk, nem ártatlan sétálgatók vagyunk, vagy éppen szerelmesek, akik a megállóba beszélték meg a randevút? Vagy nem rendes unokák, akik arra készülnek, hogy a nagyit lesegítsék a járatról? (Ráadásul ez a helyzet kergetőzésekhez vezethet, és emlékszünk, nemrég történt tragédia az ügyben, amikor is a menekülőt sajnos egy jármű halálra gázolta…) Bár manapság még a zebrák sem biztonságosak.
A metróban természetes az ellenőrzés, hiszen ott ritkán sétálgatunk csak úgy, de felszínen ez valóban megoldhatatlan. (Ráadásul már a dohányzási tilalomnál is nagy kérdés volt, meddig tart a megálló?) Egyébként pedig azt gondolom, hogy célszerűbb lenne először az egész ellenőrzési rendszert megreformálni, bevezetni más országokban már bevált módokat (például időalapú jegyet, mint például Berlinben, vagy távolságalapút, mint Bázelben, nem beszélve az ellenőri civakodás helyetti átengedőkapukról), és csak aztán agyalni ki egyre rafináltabb bliccelőellenes megoldásokat.
A Nagy Verseny – Érdemes-e hajóval munkába járni?
Karafiáth Orsolya: Tiltsák be a jégkrémreklámokat!
Karafiáth Orsolya: Milyen élete lesz egy börtönviselt csecsemőnek?
Karafiáth Orsolya: Képzettség nélküli „pszichológusok” garázdálkodnak?
