A hír: Az Országgyűlés elnöke a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének pénteki nemzetközi konferenciáján, a Parlament felsőházi termében mondta azt, hogy a gyermek nem magánügy, hanem a közjó egyik eszköze, a gyermekvállalás pedig nemzetstratégiai kérdés. Sokak szerint az ilyen és hasonló kijelentések a teljes abortusztilalmat készítik elő. „Az Országgyűlés elnöke hogyan képzeli, hogy bármilyen demokratikus hatalom megmondja a családoknak, hány gyermeket hozzanak, vagy ne hozzanak a világra?” – kérdezték az ellenlábasok.
Karafiáth Orsolya véleménye: Nemrég megkérdezte egy magyar újságírónő Trinli Táje Dordzse buddhista lámát, a 17. karmapát, hogy mi a véleménye arról, ha valaki például azért nem vállal gyereket, mert fél attól, hogy nem tudná rendesen eltartani, felnevelni. A láma válaszával 
mélységesen egyetértek. Ő ebben nem az önzést látta, hanem éppen a törődést, a féltést, a felelősségteljes gondolkodás lenyomatát. Azt mondta, csak annyi gyermeket vállaljunk, amennyiről biztosan gondoskodni tudunk. (A jövőt persze nem tudjuk száz százalékig kiszámítani, de valamennyire látjuk azért a határainkat.) Az egyén pedig általában a saját sorsát nézi, nem a nemzetstratégiai szempontokat. Saját körülményeit, lehetőségeit mérlegelve dönt a gyerek mellett, vagy ellen. Vallom, hogy az állam nem határozhat helyettem. (Amikor a hatalom határozott abortuszügyben, láttuk az eredményt, generációk szenvedik meg a Ratkó-korszakot, nők és gyermekeik életét tette tönkre a nem jókor jött gyermekáldás, a titokban, illegálisan elvégzett abortusz. Kínában is szörnyű az ellentettje ennek, az „egy család – egy gyerek” modell…) Láthattuk mostanában, egyes politikusaink hogyan viszonyulnak a nőkhöz, vagyis pardon, a hölgyekhez. Ezt nem hagyhatjuk. Természetesen a megelőzés, a családtervezés lenne az üdvös megoldás, hogy redukáljuk az abortuszok számát. De nézzük a következő eseteket!
A történeteimben természetesen megváltoztattam a lányok/nők nevét, de úgysem a név számít ezekben az esetekben. Nóri bulizni volt a barátaival, egy Pest melletti településen. Kiugrott egy éjjel-nappal nyitva tartó boltba, hogy vegyen valamit a vendéglátóinak, mert útközben nem volt ideje. Visszafelé három férfi megtámadta, leteperte, ott, az út mentén. Nóri nem mert feljelentést tenni, akkoriban a szüleinek sem mondta el az esetet. Épp betöltötte a tizennyolcadik évét…
Kata már elmúlt harminc, az orvosok szerint soha nem lehet gyereke, ezért nem is védekezett. Egy alkalmi eset után megdöbbenve vette észre, hogy terhes. Attól a férfitól semmiképp nem akart gyereket.
Anna velem egykorú, és az egzisztenciája csak annyira biztos – semennyire –, mint a szellemi szabadfoglalkozásúaké mostanában. Albérletben él, hónapról hónapra, munkája hol van, hol nincs, egy esetleges várandósság esetén – mivel a tb-t sem fizette – ellátásra sem jogosult. A családja semmiben nem tudja segíteni, lévén rosszabb helyzetben vannak, mint ő. Ráadásul tablettát is szedett, mégis belecsúszott abba a töredékszázalékba, akinél ez nem bizonyult elégnek.
Vera egy nős férfitől kapta volna a gyermekáldást, aki – bár égre-földre esküdözött, hogy védekezik – csak levette közben az óvszert, arra hajtván, hogy Vera, ha megtermékenyül, nem akarja majd a rossz felállás ellenére sem elhagyni őt.
Kittinek már volt két gyereke, akiket igen nagy küzdelmek árán tud csak nevelni. Igen, gyakran kell a szüleitől kölcsönkérniük, hogy egyáltalán a rezsit be tudják fizetni, és ennivalóra is jusson. Kétségbeesetten zokogott az abortusz előtt és után, a mai napig siratja elvesztett gyerekét. De vállalni már semmiképp nem vállalta volna.
A legtöbb nő nem „hobbiból” választja az abortuszt mint végső megoldást. Legtöbbjüket az életük végéig gyötri, amit meg kellett lépniük. Ha bevezetnék a teljes abortusztilalmat, mi lenne velük?
Jogom van rendelkezni saját testem felett. És ha ezt tiltásokkal, törvényekkel meg akarják gátolni, meg fogom találni a kiskapukat. És ezzel nem leszek egyedül.
Te utálod vagy szereted a tükröket?
Minek a további szigorítás a bliccelők ellen?
Hozzámennél még egyszer ugyanahhoz a férfihoz?
