A hír: A férfiaknak kifejlesztett potenciaszer után most feltalálták a nők vágykeltőjét is. Az orrspray hatóanyaga néhány perc alatt felszívódik, és pár órával később már hat is: segít elérni az orgazmust.
Karafiáth Orsolya véleménye: „Túldimenzionálják a szexet – fejtegette nekem nemrég egy csaknem ötvenéves, lassan húsz éve boldog házasságban élő nőismerősöm –, úgy beszélnek lassan róla, mint egy kötelező penzumról, és szabványként akarják ráhúzni a képletet minden párra.” Elmesélte, hogy ők nagyjából hetente-kéthetente bújnak össze, és ez mind a kettőjüknek tökéletesen kielégítő. Egy másik – szintén ötvenes nő – nemrég adta be a válókeresetet, mondván, hogy a férje szexőrült, naponta háromszor-négyszer ledönti őt, amit már régebben sem tartott normálisnak, nem tudott ennyiszer „rákívánni” a partnerére, csak persze attól rettegve, hogy ettől a másik kiborul, és ezért másfelé megy, hallgatott. Engem is idegesít, hogy mindenhonnan az dől: csak a szex a fontos. De nem abban a formában, ami szerintem a szexualitás lényege (kölcsönös örömszerzés, intimitás, a másik kényeztetése, szeretése…), hanem a mennyiségi mutatók emelése, mintha létezne egy univerzálisan megszabott penzum, amit ha valaki nem teljesít, akkor már jobb, ha zárdába vonul. Sok pár érzi magát frusztrálva emiatt, és próbál olyan lenni, mint amit úgymond elvárnak tőlük.
Ha felnézünk bármelyik site-ra, mit látunk? Ezer variációban sulykolják (tanácsokkal, tesztekkel, képekkel), hogyan legyél jobb az ágyban, segédeszközök garmadáját kínálják, és állítják be kötelezően megszerzendő darabként. Mindenhol tökéletes testek forrnak össze, és nyomatékosítják, hogy csak így a jó. Néha ezeket az oldalakat böngészve és a cikkeket olvasva az az érzésem, hogy épp a lényeg vész el. Egyre több a pornófüggő (már külön betegségként kezelik) és egyre több a frusztrált, gátolt ember. Holott a szexnek nem a teljesítmény a lényege. Nem az, hogy mennyire nézünk ki tökéletesen, és milyen trükkökkel tudjuk elkápráztatni a másikat. Azt persze a legtöbben tudjuk tapasztalatból, hogy az első idők lángolása (amikor még mindig és mindenhogyan tökéletes) elmúlik. Sokaknál ezután szokott kihunyni a láng is. És mivel a kultúra azt sugallja, hogy ebben már hiába keresnék az örömöt, felrúgnak kapcsolatot, házasságot, lecserélik a már nem ezer watton izzó párjukat, és új után néznek. Mintha a másik is csupán egy szexuális segédeszköz lenne… És ez óriási hiba.
Amióta a potencianövelő gyógyszerek feltűntek, a férfiak még inkább a lovak közé csaptak. (Sokszor nem is orvoshoz, pszichológushoz mennek potenciapanaszaikkal, hanem rögvest mesterséges és villámgyors úton igyekeztek megoldást találni a problémájukkal.) A nőknek maradtak a hagyományos eszközök, az ismertebb afrodiziákumok, a fantáziálás, illetve legrosszabb esetben a gyönyör megjátszása. (Legutóbb egy ismerősöm arról panaszkodott, hogy csak úgy képes elmenni a férjével, ha közben iszonyú perverz dolgokra gondol.) Én a szexben a természetes módok híve vagyok, és hiszem, hogy a szeretettel-szerelemmel együtt jár az egészséges vágy. Azt gondolom, hogy a másik közelsége, illata épp elég vágykeltő. Nem tudom, hogyan lesz ez húsz-harminc év múlva. De egyszerűen nem tudok úgy gondolni az intimitásra, mint kötelező normára, rutinfeladatra. A vágy nagyrészt a fejben dől el. Ha már nem, vagy nem úgy kívánjuk a partnerünket, gondolkozzunk el, mielőtt tablettákkal kezdenénk tuningolni magunkat…
Bezárhatják a Fővárosi Vidámparkot
Kell még nekünk egyáltalán óraátállítás?
A nagyianorexia is vészhelyzet
