Amikor kiderül, hogy egy ember – legyen az bármilyen korú – daganatos, a család összeomlik, mindenkin úrrá lesz a kétségbeesés, a közvetlen rokonság pedig megrendül. Ám akár bevallja valaki, akár nem, más a viszonyulás, mások a gondolatok, az érzések, az együttérzés, a félelem, ha gyermekről, fiatal felnőttről, más, ha családfőről, édesanyáról vagy egy szép kort megélt idős rokonról van szó.
Erőt sugározni, erősnek maradni
„Anyut hetvenhárom évesen, tüdőszűrés után visszarendelték. A doktor közölte, daganat van a tüdejében. Ő elmosolyodott, és azt mondta: »Engem szeret az Úristen! Mindig azért imádkoztam, ha rákot ad a családba, ne fiatalt betegítsen meg. Jó, hogy engem választott!« Az orvos meglepetten nézte, én tudtam, komolyan gondolja, és büszke voltam rá. Aztán teendőkről, esélyekről kérdezett. Ennek januárban lesz négy éve. Kicsit fogyott, reggelente köhög, egyébként örül a gyerekeinek, a hat unokának, és naponta hálát ad, hogy van ideje készülni a halálra.” (Ráczné Csopaki Judit)
Etetni, gondozni, lelket ápolni
Amikor a harminckilenc éves, kétgyerekes apáról kiderült, veserákja van, két napig magában hordozta a titkát. Tette ezt annak ellenére, hogy a diagnózist közlő orvos nyugtatgatta: jól operálható, időben fölismerték, kicsi az áttét, és nagy a teljes gyógyulás esélye. „Egy menedzserszűrésen, ultrahanggal vették észre Péter betegségét, aki ezt egy vasárnap délután mondta el, miután elvittük a gyerekeket anyámhoz. Még ma is elfog a sírás, nem tudom elmondani az érzést. Percekig nem hittem el, aztán háborogtam. Péter sportos, egészségesen él, miért éppen ő? A következő percben már a műtétről beszéltünk, terveztük a nyarat. Megállapodtunk, a szüleinknek nem mondjuk el, idősek, nehezen viselnék, Péter kései egyke, a papája épp egy infarktusból lábadozott. A nagyikkal megbeszéltük, rájuk bíznánk a lányokat egy hétre, szeretnénk a tizedik házassági évfordulónkat kettesben ünnepelni. Ők örültek, mi pedig Debrecenbe utaztunk, ahol a sebész barátunk megoperálta Pétert. Nem volt komplikáció, időben hazajöttünk, nem volt szükség sem sugár-, sem kemoterápiára. A műtétig tartó idő, a szövettani eredményre várakozni, a bizonytalanság volt iszonyú nehéz. A betegség – különösen egy ismeretlen kimenetelű daganat – testileg, lelkileg kiborító, de közben összekovácsol. Fontos az őszinteség, a félelmek kielemzése. Pétert az izgatta, mi történik, ha áttéte lesz, lerobban, etetni, ápolni, pelenkázni kell. Százszor elmondta, fél a kiszolgáltatottságtól, de úgy tűnik, fölöslegesen aggódott, és sikerült megnyugtatnom.” (H. Péterné, Éva)
| Stációk
• Amikor valaki megtudja, hogy rákja van, általában első reakciója az, hogy nem hiszi el. |
Fölfogni, titkolni, szeretgetni
A Kurdi családban nem akadt daganatos betegség. Nyáron, amikor a féléves unoka kezén apró pöttyök jelentek meg, mindenki a meleget okolta. Három hét után aztán nyugtalankodni kezdtek. „A menyemmel hat bőrgyógyásznál jártunk, mire kiderült, Felícia rákos. Egy ritka daganatfajta támadta meg, és ha a hatodik orvos nem küldi el vérvizsgálatra, talán ma sem tudjuk, mi a baj. Senkinek nem kívánom, hogy átélje, a gyereke, unokája ilyen beteg. A félelem, a fájdalom, az aggódás, és főleg a tehetetlenség felőröl. A mi elvünk, hogy nem beszélünk erről, a barátaink, kollégáink sem tudják. Felícia most kapta a negyedik kemoterápiát, hullik a haja, fáj a hasa, sokat sír, és nem gyarapszik. A menyem árnyéka önmagának, összeomlott. Éjszakákon át virraszt a babaszobában, a fiam kiborult, azt mondja nem csak a gyerekét, lassan a feleségét is elveszti. Ez kész őrület, mert mi, nagyszülők, nem tehetünk mást, mint hogy szeretgetjük őket.”
| Lelki segítség
A Rák ellen az Emberért a Holnapért Alapítvány szakemberei szerint a rákból való gyógyulásnak nemcsak testi, de lelki alapja is van. Nézzünk szembe a betegséggel, és bízzunk a lehetőségeinkben, a pozitív elvárás, gondolkodás növeli a gyógyulás esélyét. 1. Őrizze meg aktivitását, amíg lehet, ne szigetelődjön el, keressen társakat a gyógyuláshoz, és merjen nyíltan beszélni a bajáról! |
Nem tudni, nem érteni, nem aggódni
Kevesen nem tudják, mi ez a betegség, milyen stádiumai vannak a gyógyulásnak, milyenek a halálhoz vezető útnak. Mégis akadnak, akik egyszerűen nem hajlandók tudomást venni arról, hogy a rák és a rosszindulatú daganat szavak ugyanazt jelentik. Akadnak, akik furcsán viszonyulnak a betegséghez, és talán – tudat alatt – azt vallják, jobb nem tudni, nem érteni és nem aggódni. Amikor az Országos Onkológiai Intézetben a sugárkezelésre várókkal beszélgettem, egy hatvanéves nőt szólítottam meg elsőként. „Sugárra várok, daganat van a mellemben, semmiség. De látja ott azokat? – és a szemközt ülők felé mutatott óvatosan. – Ők is sugárra várnak, de ők mind rákosok. A kövérnek a gégéjében van, a szőke nőnek a méhén, a kis fiatalnak a mellében. Rák. Bizony. Hallottam, ahogy beszéltek. Szegények, ők mind meg fognak halni.” Ezt suttogta mintegy bizalmasan, majd büszkén bement a kezelőbe. Kicsit irigyeltem őt, néha talán jó az efféle tudatlanság.
Kapcsolatokat építeni és rombolni
Tény, hogy a rák diagnózis mindenkire másképp hat, és azt lelkileg nehéz földolgozni, elfogadásához idő szükséges. Zsámbor Csilla klinika szakpszichológus szerint a betegségek lelki földolgozása gyakran nehezebb, mint a fájdalom elviselése. A daganat sokkol mindenkit, de különösen az érintettet, aki fél, akár bevallja, akár nem. „A hosszas kezelés, a munkából kiesés kihat a családok életére, eluralkodik a bizonytalanság, a félelem, továbbá nem ritka az anyagi válság sem. Megváltozik az élet menete. Átalakul a fontossági sorrend, másmilyen lesz a szeretet, gyakran megszűnik a szexuális élet, és a feszültség sokszor vitát gerjeszt. A család tagjai, a barátok nem tudják, hogyan viselkedjenek, merjenek-e kérdezni, vagy tegyenek-e úgy, mintha nem is tudnák az illetőről, hogy beteg. A lázadás, a düh, a hangulati hullámzás természetes, azt ki-ki vérmérséklete szerint éli meg és át. Krízisben még a hívő ember is lázad, ezzel gyakran szembesülünk. A feszültség, a szorongás, a félelem pedig segítséggel oldható, ami eleve javít a beteg állapotán. A sírás, a méltatlankodás viszont inkább árt, mert elmélyíti a félelmet, ez a leginkább akkor figyelhető meg, ha a beteg gyerek” – mondja a pszichológus. Zsámbor Csilla szerint az emberek nem tanulnak meg uralkodni magukon, az érzéseiken, nem elég fegyelmezettek. Ebből fakadhat, hogy nem mernek beszélgetni betegségekről, rákról pedig különösen nem. Inkább hazudnak. Olyanokat mondanak, hogy jobban nézel ki, minden rendben lesz, hamarosan elfelejted az egészet, ami óriási hiba.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
