A hír: Angol a felmérés, de talán számunkra is érdekes lehet: a szigetországbeli feleségek 40 százalékának feszült a viszonya az anyósával, minden tizedik már annyira összeveszett vele, hogy épp nem is állnak szóba egymással. A legtöbb civakodás a gyerekneveléséből adódik, de a divattól a testsúlyon át az élet minden apró mozzanatára kiterjed. A nők fele veszekedett már párjával az anyós miatt, 40 százalék olyan gyakran, hogy az már komoly feszültséget kelt a párkapcsolatban. Tizenöt százalékos azok aránya, akik igen közel jutottak a váláshoz párjuk anyja miatt.
Winkler Nóra véleménye: Most őszintén, ha kiszedjük a mondatból a feleségeket és az anyósokat, nem lehetne gyakorlatilag bármivel behelyettesíteni? Nem tudnánk legalább tíz párost összerakni, ahol rizikó nélkül kijelenthető, hogy a felek közt feszült a viszony? Vagy hogy a felek közti kapcsolatban kódolt a feszültség? Persze nemcsak abból áll az a viszony, de hogy része a harc, az teljesen evidens? Főnököknek a beosztottakkal, házastársaknak egymással, szülőknek lázadókorban járó gyerekeikkel, kutyatulajdonosoknak a nemkutyásokkal, és így tovább.
Nyilván mind közül az egyik legarchaikusabb szembenállási lehetőség meny és anyós közötti, ne feledjük, hogy erre önálló kategória épült, ez egy szórakoztatóipari toposz. Persze hogy feszült, voltaképp a közéjük ékelődött férfiről szól, a versenyről: kié igazán, ki szereti jobban, vagy ő kit szeret jobban. Megjelenési formái változatosak, kifuthatnak a gyereknevelés köré – kell-e zokni a babára, ne úgy fogd, én nem úgy csinálnám, most fogod fürdetni??? –, de a főzés, konyha, favorit fogások – én másképp rántom, ehhez ő sose eszik salátát, ne tömd süteménnyel, de hát ha ez a kedvence – is kitűnő pankrációs terep. Hogy ez egy nehéz viszony, mindenki tudja, éli, tapasztalja. Ha simán megy, szeretetteli, az akkora bónusz, hogy azt nagyon is értékeli mindenki, aki részese.
Tudok olyan házasságokról, ahol a nő mérlegelési szempontjai között fontos volt, hogy a férfi szülei mennyire vannak rendben, és ő voltaképp nem is a pasijához, mint inkább ahhoz a teljes családhoz ment feleségül. Ha működik a „nézd meg az anyját, vedd el a lányát”, akkor ez visszafelé is sokat nyom a latban. Nézd meg anyósodat, viszonyát a párjához, következtess ebből arra, hogy leendő férjed miben szocializálódott, miyen értékek lettek a sajátjai.
Az angolok az állandó esőben és ködben azzal fecsérlik az időt, hogy listákat írnak, mely keresztnevek rejtik a legborzasztóbb anyósokat – Marjorie és Brenda mellé huzigálnak ikszeket –, mi itt e távoli tájakon más stratégiával élünk. Mi a vezetőülés melletti helyet anyósülésnek nevezzük. Egyesek szerint azért, mert baleset esetén ez a legveszélyesebb ülés. Békésebb mások szerint ez arról szól, hogy az anyósok kedvét keresve, előzékenységből kapták a főhelyet, amikor vasárnap kikocsikáztak a főtérre. Bármelyik is, az látszik, ez egy nevesített, kultikus viszony. Vagyis semmi meglepő nincs abban, ha ennek része némi feszültség.
„Együtt erősebbek vagyunk egy hurrikánnál”
