Görög László-interjú

1. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Minden a színészi pályára sodort. Bár egy időben komolyan szerettem volna csillagász lenni, és ha nem vesznek fel a főiskolára, lehet, hogy ezt választom. Az érdeklődésem megmaradt persze, könyvek és filmek formájában.

2 . Mi a kedvenc könyve?
Ami legutóbb nagy és komoly benyomást tett rám, az Gárdos Péter: Hajnali láz című könyve volt. Megrendített, ahogy a sorok közül kirajzolódott a szülők és az író alakja. Tragikusan vidám és keserédes, ahogyan az író ezt a történelmi helyzetet bemutatja. Rabul ejtett, elolvastam egy nap alatt.

3. Mi a legértékesebb tulajdona?
Ez változó. Volt, amikor semmi sem volt fontosabb, mint az a fénykép 1942-ből, ami édesanyám nővérének a halála után került a kezembe. A testvérek három- és hatévesek voltak rajta, a nagymama úgy huszonhárom körül lehetett. Ám a képből alig látszódott valami. Végül egy tüneményes fotóművész lány restaurálta, karácsonykor ezt adtam az édesanyámnak. Akkor annyi minden sűrűsödött abba a pillanatba, hogy a világon az volt a legfontosabb!

4. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
Mindent megbocsátok, amit megértek. Aminek nem értem az okát, és csak az indulatot látom meg benne; illetve az igazságtalanság, legyen az bármilyen kicsi, dühíteni szokott.

5. Mi a kedvenc idézete?
„Semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” (Seneca)

6. Hisz-e a halál utáni életben?
Abban, hogy valami van, igen. Nem csak és kizárólag arról van szó, hogy két sejt találkozik, osztódik, létrejön egy szervezet egy üres winchesterrel, amibe valami íródik… és amikor a szervezet elpusztul, akkor az adatok elvesznek. Ennél szerintem az élet bonyolultabb. Illetve nem is az élet, hanem a halál…

7. Mi volt élete legfájdalmasabb élménye?
Apám hirtelen halála. Húszéves voltam, és nem tudtam mit csinálni, ez a súly rám szakadt. Ott volt a testvérem, aki még csak tízéves volt, az anyukám, aki fiatalabb volt, mint én most. A tehetetlenség érzése szétfeszített.

8. Mi az a téma, ami a legjobban idegesíti?
A politika. Az tölt be ma a világban olyan szerepet, amit nem kellene.

9. Sokan sokfélét írtak, mondtak már önről. Ki volt az, aki a legjobban elkapta az ön lényegét, és mit mondott pontosan?
Amikor 40 éves voltam, Sztankay Ádám készített velem egy interjút. Eljött hozzám, hosszú órákon át beszélgettünk mindenről. Pontosan nem tudnám idézni, de tudom, mindketten benne voltunk, és „elkaptuk egymást”.

10. Ha újra élhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Ötévesen, amikor az édesapámmal vidékre mentünk locsolkodni. Volt egy Eiffel-torony alakú üvegem, abban volt a szagos víz, és ezzel nagyon menő voltam. Eső utáni napsütés, a tócsákban megcsillanó fény, kicsit csípős hideg. Apám mindenütt a főszereplő, mindenkitől kaptam valamit… Fogom a kezét és felnézek rá.

+1. Hová költözne el legszívesebben és miért?
Csak kényszerből költöznék, és oda, ahol szabadnak érzem magam. Jó lenne, ha ezen a helyen keveset sütne a nap, vagy jól gyógyítanák a napallergiát, mert arra szükségem lenne. Egy nagy, lustán hömpölygő folyó melletti tornácos házban, talán valahol az amerikai vidéken.