Ma, amikor gyakorlatilag bármit meg lehet venni pénzért, egyre értékesebbek lesznek azok a dolgok, amiket mégsem. A gazdasági válságnak kettős hatása van: egyrészt felértékelte a pénzt, másrészt ellenkezőleg: rájöttünk, hogy minél többet birtokolunk belőle, annál nagyobb veszteség érhet minket, ha hirtelen megváltozik a helyzet – és ezt még csak befolyásolni sem tudjuk.
Ahogy telnek az évek, egyre kisebb jelentőséggel bírnak a tárgyak (de legalábbis azok lesznek a fontosak, amelyekhez érzelmek is kötődnek), és nagyobbal az emberi kapcsolatok – bár ez utóbbiakban sem bízunk már vakon. Az viszont továbbra sem egyértelmű, hogy boldogít-e a pénz. Illetve… kis házi közvélemény-kutatásunkból az a furcsa paradoxon derült ki, hogy nem boldogít, viszont a hiánya igencsak el tudja keseríteni az embert. Elgondolkodtató… tehát olyasvalamiért küzdünk, amit ha elérünk, már nem is kell annyira…
Összességében a barátság átlagosan sokkal nagyobb hatással van a boldogságra, mint a jövedelem. Ez még számszerűsíthető is; egy közgazdász szerint körülbelül 18 500 000 forintnak megfelelő összegért mondanánk le a barátságainkról – hát, ez elég szomorú…
A kapcsolatok mellett még a célok azok, amelyek éltetnek: kell, hogy higgyünk magasabb rendű dolgokban.
De vajon mi az értékesebb, a munka vagy a szabadidő? Hát a szabadidő – vágnánk rá egyből, pedig ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű. A szabadidőnek csak akkor örülünk, ha a megélhetésünk biztosított. Amíg nem, addig a munka érthető módon sokkal fontosabb. Akárcsak a pénz esetében, ha nincs, muszáj, hogy legyen munkánk. Ha van, akkor csak egy határig boldogít, azon túl már inkább szabadidőből kéne több…
A TÁRKI európai társadalmi jelentése szerint a napi szabadidőnk átlagosan 4-6 óra. A legkevesebb a litvánoknak, letteknek és bolgároknak jut, a legtöbb a norvégoknak, finneknek, belgáknak és németeknek. De bármilyen népről legyen is szó, a férfiaknak mindenütt több a szabadidejük, mint a nőknek: a legráérősebb férfi legalább 4 óra 40 perccel, míg egy nő egy órával kevesebbel gazdálkodhat (a maradékban leginkább házimunkát végez az összefoglaló szerint). A legnagyobb különbségek Kelet-Európában és a mediterrán országokban adódtak: itt élnek tehát a „leglustálkodóbb” férfiak (a norvégok és németek a legszorgalmasabbak).
A felmérésben részt vevő 27 európai ország között csak öt olyan akadt, ahol a szabadidő nagyobb értéket képviselt, mint a munka, a volt szocialista országok lakói viszont meggyőződéses munkapártiak. Közülük is főként a férfiak és az idősebbek: nekik több a vesztenivalójuk, illetve azok, akik szeretik a hivatásukat.
A munka persze a pénz miatt fontos elsősorban, és bár azt mondtuk, hogy a pénz önmagában nem tesz boldoggá, a nemzetközi felmérés szerint a magyarok igenis anyagiasak: dobogósak azok között, akik úgy nyilatkoztak: fontos számukra, hogy gazdagok legyenek, és drága dolgokat birtokoljanak. Ez egyébként a fiataloknak a legfontosabb, a 65 év felettieket, úgy tűnik, nem nagyon érdekli a pénz.
Hogy a pénz önmagában kevés a boldogsághoz, az is bizonyítja, hogy bár az anyagi jólét szintje az elmúlt ötven évben jelentős mértékben növekedett Nyugat-Európa-szerte, a kérdőívekből visszaköszönő „boldogság szintje” nem emelkedett. Bár a gazdagabb országok rendszerint „boldogabbak”, mint a szegények, amikor az emberek már rendelkeznek lakással, élelemmel és ruházattal, a további pénzösszegek már nem teszik sokkal boldogabbá őket.
Ha sok pénzünk van, egyszerűen alkalmazkodunk az élvezetekhez: természetesnek vesszük az életkörülményeinket – ugyanakkor a gyors örömök hatása sem tartós. Másrészt általában „felfelé”, vagyis a még gazdagabbakéhoz viszonyítjuk saját helyzetünket.
Soltész Kriszta pszichológus coach szerint az sem szerencsés, ha valaki hirtelen gazdagszik meg: nincsenek eszközei ahhoz, hogy kezelje a pénzt – ezért van az, hogy a lottónyertesek általában egy-két év alatt újra szegénnyé és boldogtalanná válnak. „Más boldogítja a nőket, és más a férfiakat, nekünk fontosabbak az emberi kapcsolatok – folytatja a pszichológus. – De az élethelyzet is számít: az nyugtat meg minket, ha önazonosak lehetünk. Vagyis ha valakinek az énképe része, hogy jó anya, annak az anyasághoz kapcsolódó pozitív fogalmak válnak értékké, miközben ugyanezek a dolgok lényegtelenek egy fiatal, szingli lány számára. Ezen kívül másokhoz viszonyítunk: általában ahhoz a csoporthoz, ahová tartozni szeretnénk. A társadalom is hat a gondolkodásmódunkra, és ez elsősorban a gyerekeken figyelhető meg. Míg néhány évtizede a fiúk rendőrök, a lányok meg tanítónők akartak lenni, addig ma például valóságshow-hősök vagy tévésztárok. A sikeresség a mindenek feletti érték, az odavezető út nehézségei nélkül, és ez elég ijesztő” – tette hozzá a szakértő.
De lássuk, milyen válaszokat adtak „boldogság-gyorstesztünk” kérdéseire harmincasok!
|
Melyek azok a tárgyak, amelyek nem túl értékesek, de semmi pénzért nem válnál meg tőlük? Mik azok (tárgyak, tevékenységek, emberi dolgok), amik régen örömet okoztak, de ma már hidegen hagynak? Boldogít-e a pénz? Mit kívánnál most, ha bármit lehetne? |
