„Két gyermekünk van. Tomi 14 és fél éves, Bea 13. Tomi miatt írok. A problémák 17 hónapos korában kezdődtek, amikor Bea született. Az addig kedves, huncut, eleven kisfiú vad lett, erőszakos, sokszor kezelhetetlen. Durva viselkedése Beával szemben azóta sem szűnt meg. Hároméves volt, amikor először pszichológushoz vittem. Ő megnyugtatott: nincs nagy baj. Amikor elkezdődött az iskola, hihetetlenül ügyesnek mutatkozott. Négy éven át minden tanulmányi versenyen helyezett volt. Gyakran még a városi-kistérségi versenyeken is komoly helyezést ért el. Örültünk. Úgy gondoltuk, menjen a közeli híres nyolcosztályos gimnáziumba. Felvették. Ötödikben már csak négyes tanuló volt. Hatodikban már hármasai is voltak. Hamarosan behívott az osztályfőnöke: »Tomi magatartásával és tanulásával is gond van«. Ekkor került újra a nevelési tanácsadóba, ahová három évig rendszeresen járt. A vizsgálatok eredménye szerint: »értelmes gyerek, magatartási nehézségekkel«. Kétszer egy hetet töltött kórházban, kivizsgáláson, figyelemzavar és túlmozgásosság (ADHD) gyanújával. Jól érezte ott magát, és a szakvélemény megállapítása szerint »semmi baja«. Gyógyszerezéssel is próbálkoztak, amit még itthon is folytattunk – semmi változás. Amiért most írok: egy hónap alatt tizennégy darab egyes! Tehát több tantárgyból bukásra áll. Miközben folyamatosan segítek neki évek óta és különtanárhoz is jár. Az utóbbi időben már a holmiját is elhagyja, órákon nem figyel, tanulni nem tud. Néhány perc után abbahagyja a tanulást és kész van. Akkor tanulunk együtt is, persze emiatt sok a veszekedés. Hogy lehet az, hogy az évfolyam egyik legjobb tanulójából az iskola egyik legrosszabb tanulója lett? Érdemes-e tovább erőltetni ezt a szuper gimnáziumot?”
Szokásváltás
Hogy a végénél kezdjem: azt hiszem, nem, nem érdemes erőltetni. Azt hiszem, én a maguk helyében másik iskolát keresnék, „könnyebb” iskolát. De ami sokkal fontosabb: azonnal le kellene állni az otthoni korrepetálással, a tanulás „segítésével”. Ez minden családban a naponta megújuló veszekedések forrása lehet, és amikor a gyerekek kamaszkorba lépnek, akkor egészen rendkívülivé fokozódhat ellenállásuk ezzel a szülői gondoskodással szemben. Meg kellene állapodni abban – az iskolaváltással egyidejűleg –, hogy az iskola ezentúl az ő dolga. Továbbra is rossz jegyeket hoz? Netán osztályismétlésre bukik? „Nem baj.” Ezt azért mondom, mert meggyőződésem, hogy nem fog osztályismétlésre bukni, és ha mégis ez történne, ebben a kivételes esetben ez jót tehet neki. (És mindig eszemben tartanám, hogy vannak olyan iskolák, „a második esély” iskolái, ahol az értelmes gyerekek végül is le tudnak érettségizni egy egészen más légkörben, személyre szabott elbánásban.) Persze igaz, hogy a kamaszkori hirtelen nagyfokú romlás hátterében testi vagy lelki megbetegedés is állhat. De itt ez a sok kivizsgálás után nem valószínű. És egyébként is: én további intenzív pszichoterápiát javasolnék, hiszen világos a leírtakból, hogy egy mélyre nyúló, erőteljes kisgyerekkori testvérféltékenység is ott húzódik a tünetek egy részének hátterében. Vajon akkoriban gondoltak-e arra, hogy Tominak van szüksége több, mindenestől elfogadó, kisgyerekeket megillető gyengédségre és nem a húgának, vagy éppenséggel „megbüntették” vadságáért, erőszakosságáért és kezelhetetlenségéért? Volt-e mód arra, hogy valamelyikük, a férje vagy maga, külön programokat is csináljon Tomival, és mindenképpen biztosítsák őt szeretetükről és elfogadásukról? Igen, az teljesen egyértelmű, hogy itt egy tehetséges, jó képességű – és ennek megfelelően „durvasága” ellenére érzékeny – gyerekről van szó. Sok ilyen gyerek lesz rossz tanulóvá, sőt nagyon rossz tanulóvá a mai iskolai, gimnáziumi viszonyok között. Közismert, hogy a kamasz amúgy is „fiziológiás”, azaz élettani eredetű lustaságban szenved, miáltal teljesítménye csökken, és ha ezért retorzió éri vagy együtt tanulásra kényszerül, csak tovább és még erősebben lázad. Akármennyire szorongató a szülő számára: a kamaszt „szabadságban kell elengedni”. Röviden összefoglalva: iskolaváltást és „szokásváltást” javasolok.
Nézzétek meg e heti címlapsztárunk, Schell Judit fotózásán készült videónkat is!
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
