Öröm lesz “parkolódíjat” fizetni!

A hír: Adományperselyekké alakítják Dombóváron a használatból kivont parkolóautomatákat. A zöld parkolásnak nevezett rendszerrel a város civil szervezeteit, intézményeit lehet majd támogatni. Tóth Zoltán elmondta: az újszerű kezdeményezés olyan szervezeteket, tevékenységeket segíthet, amelyekhez kevés forrása van az önkormányzatnak.

Winkler Nóra véleménye: Nagyon tetszik ez az ötlet. Olyan, mintha egy teljesen jól működő, emberséges országból való híradás lenne. Ezért egyrészt nagyon meg kell becsülni, másrészt az is beugrik, milyen rizikók adódhatnak.
Jó pár jótékonysági esemény tapasztalatával tudom, hogy másként, jobban mozdítja meg az embereket, ha számukra is ismert helyzetek, szervezetek javára adományozhatnak. Mindig el szoktam gondolkodni az olyan felhívásokon, melyekben a kedvezményezettek nagyon távoli országok nélkülözői. Például legutóbb Kecskemét felé láttam egy óriásplakátot egy igazán nagyon cuki, göndör fekete kisgyerekkel, a mondattal, hogy ezer forintból akár egyheti élelmezése is megoldódna. Mellette a számlaszám és az anyukája, akinek az ölében ül az egyébként jó hangulatú, végre nem nyomasztó  fotón. De valahogy azt éreztem, ahhoz sokkal jobb életszínvonalú ország kéne most, hogy valaki ne a közvetlenül a szeme előtt lévőknek adjon, ha már adni képes, mondjuk heti ezer forintot, hanem ennek a mosolygó afrikai kisfiúnak.
A dombóvári ötlet attól lehet életképes, hogy jól választja ki a helyiek számára is ismerős támogatandókat, olyan szervezeteket keres, amelyek céljaival szívesen azonosul a helyi lakosság. Kicsit az 1 százalékhoz hasonlóan önrendelkezést biztosít, felnőtt, felelős helyzetbe hozza a lakosokat: válasszanak, döntsenek ők, hogy kinek adnak, melyik szervezet ügye áll hozzájuk a legközelebb.

A dolog pszichológiájához hozzátartozik az is, hogy a parkolásra költött pénz kapcsán eleve sok haragvás él az emberekben, hogy csupán arra, hogy a kocsijuk álljon valahol, mennyire sokat kell fizetniük, pláne ha kicsúsznak az időből, és a szélvédőn egy felháborítóan magas összegről szóló csekket találnak. Ha nincs is a csekk, a csupán pár órára otthagyott ezer forint se szokott jó érzésekkel szolgálni. Másképp lenne, ha az ember látná, az önkormányzatoknak befizetett pénz egy része megtérül, jók az utak, ha netán kátyúsak, azt hipp-hopp javítják, gondozottak a közparkok, nőnek a virágok és a többi… Vagyis mi mind nemcsak területet használunk, de ezzel hozzájárulunk közös területünk állapotának óvásához is. Ha ez nincs, és lássuk be, többször nincs így, mint ahány szívderítő tapasztalatunk van, a parkolóautomatákat kar nélküli rablóknak érzi az ember, leginkább egy sokadik adónemnek.

Dombóváron 2008 óta nem kell fizetni a parkolásért, a helyiek tehát elfelejtették, ha volt is ilyesmi rossz érzésük. Így lehet, hogy nehezen állnak majd rá, hogy az automatákba pénzt dobáljanak. De ha az önkormányzat jól tudja megszólítani őket, időnként tájékoztat, hogyan áll például a lélegeztetőgépre, játszótér-felújításra, közösségi programokra való adakozás, ebből igazi, szerethető, példaértékű sikersztori lehet.