A hír: A világon a legtöbbet mi, magyarok költjük el élvezeti cikkekre – legalábbis a fizetésünkhöz képest.
Soma véleménye: Minden elfogultság nélkül úgy gondolom: egész különleges nép vagyunk; tehetségben, szenvedélyben, önsorsrontásban is kiemelkedő nemzet.
Dobogós helyen állunk nemcsak a fizetésünkhöz képest alkoholra, dohányárura költött pénz tekintetében, de válásban, öngyilkosságban, szívinfarktusban és cukorbetegségben is (holisztikusan szemlélve e két utóbbi a szeretet megéléséhez köthető betegség). Elsők vagyunk Európában a férfiak korai halálozásában (öt férfi közül csak kettő éri meg a 65. életévét), és szintén élen járunk a napi egy főre jutó (négy és fél óra) tévénézésben. Minket tartanak Európában a legborúlátóbb nemzetnek. Úgy gondolom, ebben a felsorolásban nem nehéz az összefüggéseket meglátni. ÉBRESZTŐ!
Ma már egyre több helyen hallhatjuk, olvashatjuk, és igen, TAPASZTALHATJUK, hogy a gondolkodás hogyan határozza meg a létet. Régen is tudták ezt, erre mondták azt, hogy „önbeteljesítő jóslat”, meg: „félelem vonzza a félelem tárgyát”, de bizonyos szempontból a „ki mint vet, úgy arat” igazsága is értelmezhető úgy, hogy amilyen „gondolat- és érzés-magokat” vetünk el, azokat is kapjuk vissza, többek között életünk történéseiben.
Márpedig jelenleg egyre nagyobb a bizalmatlanság, a szorongás (mindennek megvan az oka, ez is érthető), nő a gyűlölködés, gyűlöletkeltés, a panaszkodás, másra mutogatás. És hogy mindezt elbírja a mi sokat szenvedett népünk: ködösít. Ködösít füsttel, alkohollal, mert a stresszoldásnak ezt a régi, jól bevált módszerét nehéz elengedni, ahogyan szinte minden megszokottal így vannak az emberek, még akkor is, ha az lehúzó.
És megszokták azt is, hogy más döntsön helyettük, így aztán ha baj van, akkor is másra mutogatnak. Csak hogy egy felnőtt ember (ez nem azonos a nagykorúval) pontosan tudja, hogy a saját életéért ő a felelős, és bármi is van, MINDIG AZZAL KELL, ABBÓL LEHET FŐZNI, AMI VAN! Bármilyen helyzet is van a világban, minden egyénnek van választási lehetősége abban, hogy mit kezd azzal, ami van.
Eszembe jut az egyik fantasztikus szomszédasszonyom. Egészen kivételes, példaértékű ember, elmúlt már hetven. Azt is mondhatom rá, hogy egy egyszerű munkásasszony (olyan igazi vidéki néni), egész életében fizikai munkát végzett. Felnevelt két gyereket, hat-hét éven át gondozta halála előtt a férjét, rengeteget dolgozott. 22 éve ismerem, soha panasz nem hangzott el a száján, és mindig azt kereste, hogy mitől, hogy lehetne jobb, és hogyan örüljön annak, ami van. Amikor nyugdíjba vonult (tipikus szánalmas magyar nyugdíjjal), akkor sem hagyta el magát, több ideje jutott a kertészkedésre, és a befőzésre. Az egész környék hozzá járt savanyúságot venni, de ha kellett, akkor kisebb-nagyobb rendezvényekre sütötte a pogácsát, vagy mosogatott, főzött. Mindig talált magának munkát, elfoglaltságot, és ami a gyönyörű: örömöt. Mind a mai napig sétál a mezőn (erdő-mező mellett lakunk) másfél-két órát, rengeteget olvas, barátai vannak, és fény van a szemében, szívében.
Elvileg bárki élhetne így! Kitalálni, feltalálni magát mindenkinek joga van! De amíg napi négy és fél óra az egy főre jutó napi tévézés, amíg alkohollal enyhítik a népek a bánatukat, amíg egymásra mutogatnak, és panaszkodnak, amíg mozgás helyett tespednek, addig csak egyre lentebb fognak süllyedni.
Ahhoz, hogy pozitív változás történjen, először a fejekben-lelkekben kell elindulnia a változásnak. A NLCafé kiváló kineziológusa (Sebestyén Erzsébet Tara) azt írta nekem erre : „Szerintem az ország lelke is úgy működik, mint az egyéné, a régmúlt sérelmeibe ütközik a jelen… nehéz különválasztani.”
Itt az ideje elkezdeni lepakolni az egyéni sérelmeinket, elég volt a múlton való rágódásból! Elmegy az emberek mellett az élet, miközben ott van körülöttünk, BENNÜNK a milliónyi kiaknázatlan képesség, lehetőség, örömforrás! Elképesztő teremtő erők vannak valamennyiünkben, sokan meg sem próbálják ezt. Ja, nincs hozzá energiájuk. Csakhogy kérem energia csak a hús-vér életből lesz! Abba kell hagyni a panaszkodást, az önlehúzást, a másikra mutogatást, és fel kell állni a tévé elől! A tévézés nem ad erőt, energia csak a VALÓDIBÓL lesz. Tollasozás, kirándulás, bodzagyűjtés, alkotás, barátkozás, biciklizés, közös szalonnasütések, játékok, ÉLET, ÉLET!
| Így látja Soma:
Anonim szülés – tényleg az életet védi? „A többség nem vevő az eurovíziós mázra” |
