![](https://nlc.hu/uploads/2025/02/divakc.jpg)
Motiváció
Nagyon is elképzelhető – sőt elsősorban németországi kutatásokból biztosan tudjuk, hogy így van. Hátrányos helyzetű gyerekek esetén különösen. Mi is az a motiváció? A meghatározás szerint „a viselkedésünket energizáló és megfelelő irányba terelő állapot”. A gyereknek már szabad játékához is biztonságban kell éreznie magát, mert ha ez a személyes kapcsolatból fakadó érzelmi biztonság hiányzik, a kisgyerek nem tud oldottan játszani, hanem „vadul”, vagy tétlenségbe süpped. A vadulásból a „megfelelő irány” hiányzik, a tétlenségből pedig az energia…
![Motiváció az iskolában Motiváció az iskolában](/data/cikk/12/111335/3.jpg)
Németországban a vendégmunkások és más migránsok hátrányos helyzetű gyerekeinek iskoláiban derült ki, hogy a látszólag motiválatlan gyerekek, akiknek aszociális viselkedése nemegyszer rémületet keltett az iskolában és környékén (például Berlin-Neuköllnben), „meggyógyíthatók” és jól motiválhatók, ha a tanárok mindenekelőtt érzelmileg foglalkoznak velük. Ami azt jelenti, hogy lehetővé teszik, hogy behozzák az ő mindennapi élettapasztalataikat és problémáikat az iskolába, akár a reggeli beszélgetőkörökben, akár eljátszva drámapedagógiai megközelítésben vagy az iskolai színjátszás formáiban (ahogy ez már korábban Angliában is tapasztalható volt, a hatvanas évekbeli nagy bevándorlási hullám problémáinak kezelésekor). Melyek a diákok valódi igényei, amelyek pillanatnyi élethelyzetükből fakadnak? Ez alapvető kérdés, amire az iskolának oda kellene figyelnie. A szociális kirekesztést a hátrányos helyzetűek fenyegetettségként élik meg. (Amire agresszióval vagy depresszív állapotokkal reagálnak.) Kiderült, hogy az iskolában keresik azt a személyes megbecsülést, amit otthon általában nem kaphatnak meg. A tantárgyak tartalmának átadásánál sokkal fontosabb és előbb megoldandó kérdés, hogy a szociális szabályokat együttesen tanárok és diákok hogyan határozzák meg, és hogyan változtatják a mindennapokban. Vagyis: „a nevelés megelőzi az oktatást” – mondják ezek a tapasztalatok, és az egyik legfontosabb tanulság, hogy a gyerekek nem érezhetik úgy, hogy elutasítják őket. Az erőszak megelőzésének pedig egyetlen hatékony módja, ha a tanároknak arra van lehetőségük, hogy a diákok egyéni problémáival egyéni kapcsolatban is foglalkozzanak, megismerve egyenként őket. A kutatások arra is rámutattak, hogy a nehéz helyzetű fiatalok egyértelműen a megértő és bizalomépítő környezetet hiányolják. Elviselhetetlennek tartják, hogy nem hibázhatnak, mert akkor „végső, személyiségüket illető elutasításban” részesülnek – holott esetleg nem is tudták, hogy hibáznak. Az is kiderült, hogy a gyerekekből egyáltalán nem hiányzik a motiváció, ha olyan ismeretek bukkannak fel, amelyek mindennapi életükhöz és vágyott vagy elképzelt jövőjükhöz kapcsolhatók. A tartós, intenzív, „egyenrangú” felnőtt kapcsolat pedig, amelyik a gyereknek biztonságot nyújt, illetve fel- és elismeri valamiféle képességét, érleli a felelősségvállalás érzését.
Jordán Adél fotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat!
![]()
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |