A hír: Karnyújtásnyi Balaton címmel szervez népszerűsítő akciót a szegedi Balatonikum Egyesület, a cél, hogy pünkösd vasárnapján 250 ezer ember ölelje körül a tavat. Varga Iván, a szervező egyesület elnöke elmondta: a kezdeményezés a Balaton-imádó emberek egyszeri és megismételhetetlen összefogása lehet. A programmal világrekordot szeretnének felállítani. Résztvevőként számítanak a Balatonnál lakók mellett mindenkire Békéscsabától Győrig, Nagykanizsától Miskolcig.
Soma véleménye: Micsoda nagyszerű, grandiózus ötlet a Balaton átölelése az egység és az összefogás megélésére, amire most olyan nagy szükség van ebben az országban!
Már a március 15-ei eseményektől többször lúdbőrös lettem. (Egész egyszerűen azt gondolom, hogy a nemzeti ünnepen épp az kellett nekünk, hogy betörjön az ítéletidő, hogy a nagy baj elvigye az energiát a gyűlölködésről, a másra mutogatásról, és az együttérzésre és összefogásra terelje. Köszönet mindezért, Nagyfőnök! Az pedig az események non plus ultrája, hogy ezen a napon az osztrákok segítettek nekünk…)
Igen, elindult „valami”, egy olyan erő, ami egyre több ember szívét nyitogatja.
Biztosan érzem, hiszem, hogy a tavaly december 21-i „világvége” egyfajta fordulópont volt. Lejutottunk az anyagba zuhanásban a gödör aljára. (Egyes kultúrák ezt az elmúlt időszakot sár-, más kultúrák vaskorszaknak nevezik. Mindkettő azt üzeni, jelenti, hogy az emberiség soha nem volt ennyire közel az anyaghoz, ennyire elszellemtelenedve, mint most.) Ebből jövünk most kifelé.
Vagyis egyre többen vannak azok, akik ráébredtek, hogy nem egy újabb és jobb plazmatévé vagy autó, telefon, retikül stb… az, amitől boldogabbak lehetnek, hanem olyan élmények, amelyek már nem önthetők anyagba.
Mint például ez a pünkösdi Balaton-átölelő együttlét. Micsoda energiák lesznek ott jelen! Európa egyik legnagyobb vizét több ezer, tízezer ember állja majd körül. (Nagyon drukkolok, hogy megvalósuljon, ezért is írok róla. Ráadásul köztudott, hogy Európa legmélyebb pontja Magyarországon van.)
A víz az elemek szintjén épp az érzelmekkel paralel. (A föld a fizikai szint, a víz az érzelmi, a levegő a szellemi, a tűz pedig maga a szenvedély.) Úgyhogy ez az összefogás-ölelés komoly érzelmi energiákat generálhat a nagy tó körül, és még tovább. (Akárcsak egy vízbe dobott kavics, ami körgyűrűkben tovább rezeg.)
Fantasztikus a magyar nyelv szóképessége, szellemisége. Az a szó, hogy „mindegy”, azt is jelenti, hogy: mind egy. Hogy mindannyian egy egésznek vagyunk az apró részecskéi, és ahogyan a tengerben benne van minden cseppecske, úgy egyetlen cseppben is benne van a tenger összes információja. (Akár egy homok-gombóc egyetlen porszemében az egész anyag.)
Így vagyunk benne valamennyien mi is egymásban. Elképesztő még belegondolni is, hogy minden történés, érzés, gondolat, ami valahol vagy valakiben megjelenik, az egy bizonyos mélységben bennünk is ott van (ezt hívja a pszichológia kollektív tudatalattinak).
Szóval csak javasolni tudom, vagy menjünk el pünkösdkor (a Szentlélek kiáradásának ünnepén) a Balatonhoz, de ha ez nem jön össze, akkor vigyük hírét, és gondoljunk rájuk, belekívánva ebbe a „körbe” mindazt a jót, amit magunknak, egymásnak, a hazánknak kívánunk.
| Így látja Soma:
Miért a magyarok költenek a legtöbbet alkoholra és cigire? Anonim szülés – tényleg az életet védi? „A többség nem vevő az eurovíziós mázra” |
