Hámori Gabriella: “A szabadságvágyam mindennél erősebb”

– Jellemző rád, hogy időzavarba kerülsz?
– Mindjárt elmondom, amint kifújtam magam.

A süteményespulthoz megy, végül ellenáll a finomságoknak, egy teát rendel.
– Ma reggel érkeztem Grazból, a Szputnyik társulattal játszottunk egy darabot, még a próbaruhák is nálam vannak. Ez az utolsó hétköznapom Budapesten, mert holnap továbbutazom Berlinbe, ezért mindent ma kellett intéznem. Ismered ezt a társulatot…?

– Igen, egy elismert alternatív színházi társaság, Bodó Viktor színész alapította, de előadást még nem láttam.
– Viktor osztálytársam volt a Színművészeti Főiskolán, hamar bemutatkozott rendezőként. A társulatban vannak állandó tagok és olyanok is, akik egy-egy produkcióhoz csatlakoznak. Jelenleg európai nagyvárosokban játszunk, együttműködve az ottani társulatokkal. A többségünk nem tartozik kőszínházi csapathoz.

– Te azonban kakukktojás vagy ebből a szempontból, mert a fővárosi Örkény István Színház tagja vagy.
– Igen, de keveset játszom.

– …mert?
– Mert nem kértem szerepet, az eddigieket pedig leadtam. Azt keresem, hogyan léphetek át a szakmám kliséin. Én úgy érzem, akkor leszek friss, akkor váltom be a reményeimet, ha szabadon válogathatok a világ által nyújtott lehetőségek közül. Hálás vagyok Mácsai Pálnak, mert rengeteg bizalmat kaptam az ott töltött évek alatt, végül ilyen fokú szabadságot adott, hogy visszamehetek. Biztosan fogok játszani az Örkényben jövőre.

– Tavaly Chicagóban és a New York-i Gotham Film Festivalon és a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon is megkaptad a legjobb női főszereplőnek járó díjat A vizsga című filmben nyújtott alakításodért. Gratulálok!
– Köszönöm. A rendező, Bergendy Péter azt mondta, az lenne a legnagyobb elismerés, ha kijutna a film a chicagói filmfesztiválra… Ez az egyik legkomolyabb észak-amerikai filmes mustra. Arra gondolni sem mertünk, hogy esetleg díjat kapunk. Nagyon szeretnék majd filmet forgatni, elsősorban a független filmesek munkái érdekelnek, járok castingokra Berlinben, remélem, hogy kiválasztanak egy-egy szerepre.

– Bármikor láttalak nyilatkozni, mindig azt gondoltam, hogy ez a lány többet akar, feszegeti a határokat…
– Inkább felfedezést mondanék, és ezek a dolgok főleg számomra fontosak, nem azért, hogy elmondhassam magamról, merre jártam a világban. Szenvedélyesen gyűjtöm a tapasztalatokat az emberekkel, a gondolataikat, szokásaikat, kultúrájukat. Negyedik éve megyek gyerekekkel az Összpróba Táborba Balatonföldváron, ahol színházi kurzust tartunk kisiskolásoknak és gimiseknek.

– Nemcsak a szereplési, de a gondoskodás utáni vágy is erős benned. Van testvéred?
– Igen, egy nővérem, akinek már négy lánya van. Ketten nálam laknak, mert itt tanulnak Budapesten. Gyönyörűek és okosak.

– Akkor afféle pótmamaként képzeljünk el a hétköznapokon? Esténként vacsorát főzöl a lányoknak?
– Nem rendszeresen. Ők már szinte felnőttek. Ha főzök, akkor is sokszor ott marad az étel, mert nincs idejük megenni, annyira elfoglaltak. Egyetemre járnak.

– Jól gondolom, hogy számodra kikapcsolódás gyerekekkel lenni?
– Igen, ez engem teljesen feltölt. Tavaly is tartottam kurzust Földváron, annyira megkedveltük egymást, hogy később is tartottuk a kapcsolatot. Egyszer sikerült is megszervezni, hogy találkozzunk Budapesten, cukrászdába mentünk, szörpöt ittunk.

– Képes vagy másokra figyelni, adni magadból, de te hogy érzed magad a bőrödben?
– Köszönöm, jól vagyok. Már most tudom, hogy a következő évadban mit fogok csinálni. Ez még sosem volt így. A szabadságvágyam fontosabb mindennél, ennek rendeltem alá a döntéseimet. Lehet, hogy ezzel néha nehéz helyzetbe hozom magam egzisztenciálisan, de így eldönthetem, hogy számomra mi fontos igazán.

– Tudom, hogy féltve őrzöd a magánéleted…
– Számomra a szüleim példája meghatározó: édesanyám szenvedélyes volt, édesapám pedig inkább higgadt. Olaszosan éltek. Rám mindkét tulajdonság jellemző, bár sokan úgy gondolják, hogy visszafogott vagyok. Talán a saját életemben is az övékhez hasonló harmonikus, ugyanakkor szenvedélyes kapcsolatot kerestem…

– …?
– Most minden nagyon jó, ez egy szép szerelem… – mondja teljes nyugalommal. – A múlt évben tettem pár lépést annak érdekében, hogy változzon az életem. Szinte minden eleme kicserélődött: sok régi beidegződéstől elszakadtam. Lecserélem a lakásom is, kisebb, otthonosabb élettérre vágyom. Higgadtabb lettem és boldog, néha annyira, hogy irigylem magam. Megszűnt a vibrálás, a habzsolás, kezdek lenyugodni, ami talán a koromból is adódik. Elmúltam harmincnégy. Szeretek otthon lenni, olvasni, zenét hallgatni, főzőcskézni. Szeretnék minél több nyelvet megtanulni, hogy később németül, franciául is tudjak szerepet vállalni. És írok is.

– Naplót?
– Nem, forgatókönyvet. Öt éve kezdtem el, először csak magamnak…

– Olvasta már valaki?
– Nem, még senkinek sem mutattam meg. Még nem jött el az ideje.

– Szenvedélyed az utazás… Van kedvenc városod?
– Barcelona, Split, Rio. A halételeket nagyon szeretem. A volt anyósjelöltemtől sok jó receptet tanultam, ő dalmát. De ha útnak indulhatnék, akkor Marokkót vagy Indiát választanám úti célul, mert mostanában sokat voltam Európában. Kedvelem a helyi piacokat, biztosan nem hagynám ki.

– Szarvasi lányként mit jelent számodra a családi fészek?
– Rendszeresen járok haza, mert ott él a nővérem a családjával és az édesapám. Ha hazamegyek, csak velük töltöm az időt. Apámmal csodálatos viszonyunk van, bár néha parázs viták is előfordulnak közöttünk.

– Az édesapád mit szól a kalandos, világjáró életformádhoz?
– Tudja, hogy nem könnyű vállalkozás, de látja, hogy ez engem boldoggá tesz. Közeli kapcsolatom van vele, gyakran elmondom neki, hogy mennyire szeretem. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ő a legjobb barátom, bölcs és friss szellem, erős az életbe vetett hite. Ezt tőle kaptam. Tulajdonképpen egyedül nevelt fel engem. A nővérem tíz évvel idősebb nálam, és amikor anyu meghalt, ő már kirepült a családi fészekből. Akkor eldöntöttem, hogy én leszek apa felesége, főzök, mosok, vasalok. Később mindig olyan kapcsolatot szerettem volna, amiben ilyen gondoskodó lehetek. Érdemes volt sokáig keresgélnem, lehet, hogy sivár, értelmetlen és humortalan lenne az életem, ha nem változtattam volna sok mindenen. Most nagyon felfrissít a sok úton levés, de ez csak azzal az egyetlen férfival együtt lehet izgalmas, aki minden mondatával, gondolatával, gesztusával megmozgat.

Hámori Gabi fotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat!