Egy amerikai grafikusművész elhunyt nagymamája, Mary Ford holmijai között találta ezt az 1938-ban kelt levelet, melyet az egyik közösségi oldalon tett közzé. Mary annak idején érdekes munkára jelentkezett a Disney-stúdióhoz: a rajzfilmek megrajzolásában szeretett volna részt venni. Jelentkezését azzal utasították el, hogy a stúdiónál kizárólag fiatal férfiak végezhetnek kreatív munkát.
Az irományban közölték az is, hogy az egyetlen feladat, amit nők is végezhetnek náluk, a férfiak által már megrajzolt karakterek tiszta celluloidlapokra való felfestése, aprólékosan követve az eredetileg megrajzolt vonalakat. Maryt ugyanakkor figyelmeztették, hogy még erre a munkára is nagyon kevés nőnek van esélye bekerülni. Azok a nők pedig, akik megkapták az állást, akkoriban heti 18 dollárért robotoltak, míg a férfi animátorok hetente 300 dolláros fizetést kaptak.
Marynek végül mégis sikerült megvalósítania az álmát: animációs művész férjével együtt 1940-ben csatlakoztak a Disney-stúdióhoz. Az asszony a Dumbo, a Hamupipőke, az Alice Csodaországban és a Pán Péter című rajzfilmek színezésén dolgozott. Mivel a háború miatt egyre több férfi hagyta el a stúdiót, 1944-től a nőket, köztük Maryt is előléptették, és végre kreatív feladatokat is végezhetett.
