A hír: Rendben lezajlott a magyar nyelv és irodalom, a matematika- és a történelemérettségi. A magyartanárok szerint a kérdéssor „elfogadható színvonalú” volt, a matematikusok azt mondják, nehéz volt ötöst írni, de megbukni is, a történelemtanárok szerint pedig évről évre nehezebbek a kérdések. Karafiáth Orsolya véleménye.
Karafiáth Orsolya: Több visszatérő rémálmom van, az egyik az érettségihez kapcsolódik. Az álomban már bőven felnőtt vagyok, egy állásra jelentkezem épp, és a felvételi beszélgetésre be kellene vinnem az érettségi bizonyítványom, ám nem találom sehol. Felkeresem hát egykori gimnáziumomat, hogy adják oda a másolatot. Ám ott közlik, hogy a hivatalos adatok szerint én nem tettem le a vizsgák közül kettőt, nevezetesen a matekot és a történelmet, neki kell fussak újra, különben a diplomámat is visszavonják. És ott, a másik valóságban valóban a bizottság elé kerülök újfent, és nem sikerül megugranom a lécet, elvasalnak.
Szorongva, remegve ébredek mindig. A gimi utolsó éve az érettségiről szólt, tételeket magoltunk, volt próbaérettségink is. Másolgattuk a tételeket, boltoltunk a már végzettekkel, ment a nagyüzemi fénymásolás, a körmölés – nem volt még internet, ami megkönnyítette volna a helyzetet. (Akadt, aki pénzt kért egy-egy tétel kidolgozásáért, amitől a büfé királynője lett…) Legjobban a matektól rettegtem, harmadikban ugyanis megbuktam félévkor, ma sem tudok számolni, a trigonometria pedig alapjaiban értelmezhetetlen számomra. Tudtuk, hogy a ketteshez mi kell: a másodfokú egyenlet megoldóképlete, plusz a tétellevezetés. Nos, én a tételeket úgy tanultam meg, mint az irodalmi memoritereket, ám értelmezés nélkül, a szavakat, számokat pedáns egymásutánban, a végén már álmomból felverve is szó szerint elmondtam bármelyiket. Persze ma már egy szóra nem emlékszem – a logikájukra meg pláne nem. Ha ettől érettebb lettem, a világ valóban egy különös hely…
Legtöbbünk számára az érettségi az első igazi, komoly próbatétel. Később, visszanézve egy-egy egyetemi szigorlat távlatából, már nem is tűnik olyan komolynak, olyan megugorhatatlannak, ám akkor, első próbaként rettenetes. Azok a végigizgult napok, a hajnalig fennmaradások, várni a végeredményre – hiszen a tét óriási, az egyetemi pontszámok is függtek tőle. Mint minden évben, idén is megoszlanak a vélemények arról, könnyűek vagy nehezek voltak-e a feladatsorok. A mateknál már ott megakadtam, hogy térgeometria, maradjunk a magyarnál! Ennyien, mint idén, soha nem küldték körbe az ismerőseim, hogy mit szólok a választáshoz. Leszek Kolakowski lengyel filozófus egyik művének részletét, Márai Sándor-elbeszélést vagy egy Berzsenyi Dániel- és egy Vörösmarty Mihály-költeményt elemezhettek az érettségizők a középszintű magyarvizsgán. Hm. Négyből kettővel én magam is bajban lennék ma is, tehát azt gondolom, a feladat nehéz. Ám azt is gondolom, hogy nem megoldhatatlan, hiszen a tanulmányok alatt elsődlegesen ugye gondolkodni kellett megtanulnunk, és aki már tud viszonyulni egy szöveghez, aki kapott kulcsokat az értelmezéshez, annak ez egyszerűen nem lehet probléma. Nálunk is volt olyan tétel, amiről tényszerűen nem tudtam semmit (bízva a szerencsében én nem tanultam meg mindent), és a logikára, az egészről alkotott rendszerre alapoztam a fejemben – és bejött. Persze szomorú tapasztalat, hogy az érzékeny fiatal években a tényanyagokra, az adatokra nagyobb figyelem irányul, mint a logikus gondolkodás elsajátítására. Így aztán lesz miről rémálmodniuk az idén érettségizők egy részének is…
| Így látja Karafiáth Orsolya:
Mit keresnek állatok egy kávézóban? Minek a korhatár a jogosítványhoz? |
