Sokszor érezzük, hogy nehéz boldogulni a mindennapokban. Nincs munka, vagy ha van, akkor túl sok van – kevés fizetésért. A fizetnivaló viszont rengeteg, és jó, ha nem terhel minket még lakás- vagy autókölcsön is.
Máskor a sorsra haragszunk, arra, hogy nem találjuk a harmóniát a magánéletünkben, vagy nem úgy alakul a vállalkozásunk, ahogy szeretnénk.
Néha mégis azt mondogatjuk: milyen szerencsések vagyunk! Ez általában akkor történik, ha olyanokkal találkozunk, akiknek a miénknél nehezebb sors jutott. A felnőtteknek muszáj megbirkózniuk a nehézségekkel, a gyerekek viszont sokszor csak csapódnak ide-oda – aszerint hogy hová, milyen körülmények közé születtek, szerető, de nélkülöző, vagy épp elhanyagoló családba.
Tavaly harminchárom olyan kisgyereken segítettek a Nők Lapja Café olvasói, akik nem a legjobb lehetőséggel indultak az életben. Betegséggel küzdenek, állami gondozásban élnek, vagy épp a kenyérre való hiányzik nap mint nap. Nem pénzt vagy vagyontárgyakat akartunk küldeni nekik, azt szerettük volna, ha szeretetet, megerősítést kapnak a külvilágtól, és jó pillanatokat élhetnek meg ők is, ezért élménnyel ajándékoztuk meg őket. Az összefogás, a sok jó program és a kicsik öröme arról győzött meg minket, hogy folytassuk. Idén is bemutatunk nektek harminchárom kisgyereket, akik levelet írtak nekünk, és most abban reménykednek, hogy az ő álmuk is teljesül.
Ha van kedved, nézd meg, mire vágynak, hátha akad olyan kívánság, amit épp te tudnál teljesíteni!
Íme, néhány sorstörténet, amelyek különösen megérintettek minket…
Amikor Komádiba érkeztünk, alig tudtunk átgázolni a belvíztől felázott utakon, hogy elérjünk a faluszéli telepre, ahol Juhász Amanda él. A nyolcéves kislánynak öt testvére van, egy kétszobás kis épületben élnek heten, fűteni csak az egyik helyiségben tudnak. Amanda nagyon szereti a lovakat, szívesen rajzolja őket. Az apa vigyáz egy tehetősebb ember lovára, de az illető nagyon félti, ezért nem szabad felülni rá, csak a ló gazdájának meg az unokájának. Amanda gyakran ábrándozik arról, hogy egyszer ő is lovagolhat majd… Babrányi Vilike is nyolcéves, értelmes, jó tanuló, sokkal bővebb szókinccsel rendelkezik, mint kortársai. Kreatív: mindenből, legyen az papír, fa, dugó, kupak, képes használati tárgyat készíteni. Kiskorában rosszul bántak vele, ezért nevelőszülőhöz került. Ám nem tudott megszokni első helyén, így újra költöznie kellett – talán most már megnyugszik az élete. Nagyon érdeklik a dinoszauroszok, minden vágya, hogy eljusson egy kiállításra.
Kovács Zsolti is szülői elhanyagolás miatt került nevelőszülőhöz: már öt éve él „új családjánál”. Nagyon érdekli az autószerelés, szeretne elmenni egy autógyárba, és beülni egy luxusautóba – talán ez az egyetlen alkalom arra, hogy ezt megtehesse.
Különleges dolgot vitt végbe a Szabó házaspár: két gyermekük mellé magukhoz vették az édesanya testvérének öt gyermekét is azért, hogy ne kerüljenek állami gondozásba, és ne válasszák el őket egymástól. Kamaszkorú fiuk, Gábor, így most kishúga helyébe még öt testvért kapott: mindannyiukkal megosztja szobáját. Legidősebb lévén sok feladat hárul rá, amit hősiesen teljesít, de már ráférne egy kis pihenés: nagyon szeretne elmenni egy víziparkba.
„Tizedik éve élek nevelőszülői családban, a vér szerinti édesapám meghalt, édesanyámmal nincs kapcsolatom” – írta nekünk a tizenhat éves Bata Tibor, aki ma már nevelőszüleit és azok gyermekeit tekinti a családjának. Nagyon szereti a hiphop táncot, szeretne megismerkedni profi táncosokkal.
Nincs otthona a Radics családnak: a RÉS Alapítvány átmeneti otthonában kaptak ideiglenesen helyet. A szülők mindent megtesznek gyermekeik ellátásáért és neveléséért – gyakran erejükön felül is –, de így nagyon nehéz a dolguk. Kisfiuk, Benjámin, az elmúlt időszakban sokat volt távol az édesapjától, így amire a leginkább vágyik, az, hogy egy igazi apa-fia napot tartsanak végre, ahol sokat nevethetnek, és együtt lehetnek. A kisfiú szeretne elmenni vele gokartozni vagy bobozni, mert az osztálytársaitól sokat hallott ezekről, de a családnak nincs pénze egy ilyen programra. Beni azt mesélte nekünk, hogy sok fotót szeretne erről a napról, hogy ha egyszer lesz lakásuk, kitehesse a falra, és a képekről mindig eszébe jusson, hogy egyszer neki is teljesült egy nagy kívánsága.
