A mostani dunai árvízhez a március 14-i hóvihar, majd a hűvös tavasz és a gyakori mediterrán ciklonok is hozzájárultak, azt közvetlenül egy viszonylag rövid, 36 órás intenzív csapadékos időszak és az akkor lehullott extrém mennyiségű csapadék váltotta ki – írja az Országos Meteorológiai Szolgálat tanulmánya.
A meteorológusok szerint ha június 1-jén befejeződött volna az esőzés, vagy az előző napokhoz hasonló mennyiségű csapadék hullott volna le, csak egy jóval gyengébb árhullám alakult volna ki a Dunán. Június 1-jén éjjel azonban ismét rendkívül intenzíven kezdett esni, főként Linz és Passau között.
A klímaváltozás hatására világszerte rendszeresebbé válhatnak a súlyos árvizek, főleg a Gangesz, a Nílus és az Amazonas környékén – derül ki oslói klímakutatók jelentéséből –, ugyanakkor néhány folyó, köztük a Duna, várhatóan ritkábban fog kilépni medréből.
A klímaszakértők szerint az emelkedő átlaghőmérséklet nyomán növekszik az árvizek kockázata, mivel a melegebb levegő több nedvességet képes elnyelni és ezáltal több esőt okoz. A szelek mozgásirányában és egyéb tényezőkben bekövetkező változások hatására egyes területek nyirkosabbá, míg mások szárazabbá válnak.
