Éppen ezért félrevezető, ami a Született feleségek sztárjával, Eva Longoriával történt 2010-ben bekövetkezett válását követően, amikor a környezete egyenesen ünnepelte házassága felbomlását.. „Soha annyi elismerést nem kaptam, mint akkoriban. Tényleg nagyon vékony voltam, és a környezetem nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen remekül nézek ki. Azt mondták, jól áll nekem a válás. Eközben én egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben. Elkeseredett voltam és erőtlen. Egy falat nem ment le a torkomon, mindössze kávén éltem. Akkoriban azt hittem, hogy egyszerűen csak nagyon szomorú vagyok, ma már tudom, hogy depressziós voltam.” A kedélybetegség mindenkit fenyeget, aki válásra adja a fejét. Egy elvált nőnek 350 százalékkal nagyobb az esélye arra, hogy depressziós legyen, mint azoknak, akik benn maradnak a házasságban. A férfiaknál ez az esélynövekedés 600 százalék – tehát közel kétszer akkora.
Sérülékeny férfiak
Ryan Phillippe hét év házasság után, 2006-ban vált el a feleségétől, Reese Witherspoontól, és ez majdnem az életébe került. „A válás után fizikailag teljesen leépültem, meg akartam halni. Nem voltam képes összeszedni magam. Hónapokig feküdtem az ágyban, és amikor felébredtem, csak sírtam vagy hánytam.” Aztán idővel Phillippe-nél is tompult a fájdalom, és lassan kezdte visszaszerezni régi önmagát. Longoria és Phillippe esetét összehasonlítva magunk is leszűrhetjük azt a tanulságot, amire egy a Statistics Canada által nemrég elvégzett kutatás jutott, hogy a férfiakat jobban megviseli a válás, mint a nőket. Magyarországon ilyen kutatás nem készült, de a helyzet valószínűleg nagyon hasonló. Nálunk az esetek több mint kétharmadában a nő kezdeményezi a válást, ő akar az életén változtatni, miközben a férfi sokszor csupán elszenvedője a folyamatnak, ami csak növeli tehetetlenségérzetét. A kanadai kutatás azt is kimutatta, hogy amíg a férfi érzelmi hátországát szinte kizárólag a szűk családja – a felesége és a gyerekei – jelenti, addig a nő sokkal több szállal kapcsolódik másokhoz is. Egy válást követően a férfi a teljes érzelmi támogatottságát elveszíti. Nem marad kivel megosztani a fájdalmát, amiről eleve nehezebben beszél, mint a nő, aki hamarabb megtalálja a hangot a tágabb család tagjaival, barátnőivel vagy a munkatársaival. Tovább mélyíti a különbséget a gyerekek elhelyezése körüli jogi hercehurca, ami az egyik legnagyobb stresszforrás egy válást követően. Azáltal ugyanis, hogy a bíróság az esetek túlnyomó többségében a nőnek ítéli a felügyeleti jogot, a férfi úgy érzi, megszűnik apa lenni, amit pótolhatatlan veszteségként él meg. „A férfi a saját kudarcának tartja a válást, férfiúi önbecsülése sérül, a nő számára a biztonság és stabilitás elvesztése a legsúlyosabb veszteség” – foglalja össze az elmondottakat dr. Perczel Forintos Dóra, a SOTE klinikai pszichológia tanszékének vezetője.
A lélek (t)eszi a testet
A lélek betegsége nagyon sok esetben a test megbetegedését is magával hozza. „Azok, akik jelenleg házasságban élnek, de már legalább egyszer elváltak, minden tekintetben sokkal rosszabb egészségügyi mutatókkal rendelkeznek, mint azok, akik soha nem váltak el” – mondja a Chicagói Egyetem szociológiaprofesszora, dr. Linda Waite, aki kollégáival a világon egyedülálló kutatásokat folytatott a családban lezajló változások és az egészségi állapot közötti összefüggésekről. „Genetikai és más tényezők hatására minden ember egy adott »egészségkészlettel« érkezik el a felnőttkor küszöbére. A házastársi kapcsolatok kötése, illetve felbomlása hatással van az emberek egészségkészletére – mondja a kutató. – A házasságkötés egyértelmű és azonnali egészséggyarapodással jár; a férfiak egészségtudatosabban kezdenek élni, a nőknek az anyagi biztonságérzetük nő meg. Egy válás vagy a házastárs halála viszont károsan befolyásolja az egészséget, mert drasztikusan lecsökkennek a bevételek, és radikálisan megszaporodnak a stresszforrások, mint a gyerekelhelyezés vagy a vagyonmegosztás körüli vita.” A kutatás szerint az elváltak 20 százalékkal több krónikus megbetegedésben szenvedtek, mint a házasemberek, és 23 százalékkal többüknek kellett különböző mozgásszervi panaszokkal megküzdeniük, mint a házasságban élőknek. „A krónikus betegségek, mint a cukorbaj vagy szív- és érrendszeri problémák, huzamosabb idő során alakulnak ki, és múltbeli események hatására lépnek fel – ez az oka, hogy egy válás vagy megözvegyülés akkor is aláássa az egészségi állapotot, ha az illető újraházasodik.”
Majd az idő begyógyítja ?
Nagyon sokan vannak, akik azért rúgnak fel egy teljesen működőképes kapcsolatot, mert úgy gondolják, valaki mással még boldogabbak lennének. Az elmúlt években végzett kutatások eredményei viszont arra figyelmeztetnek, hogy jobb, ha a döntést kétszer is megfontoljuk. A Psychological Science 2005. decemberi számában publikált kutatás szerint egy válás tartós hatással van az elégedettségszintünkre. Ahogy időben közeledünk a válás felé, úgy leszünk egyre boldogtalanabbak – a mélypontot a válás után érjük el –, hogy aztán idővel lassú növekedésnek induljanak a boldogságmutatóink. Ám komoly esélyünk van arra, hogy a válás előtti boldogságszintünket soha nem fogjuk elérni. „Az emberek átlag 22-34 százalékponttal végeztek a válás előtti boldogságszintjük alatt” – mondja dr. Richard Lucas, aki 30 000 német polgártól 18 év alatt gyűjtött adatok alapján dolgozott, és azt találta, hogy sem kor, sem nem alapján nincs különbség, ki mennyire lesz boldog vagy boldogtalan egy válást követően. „Sem a kutatóknak, sem a klinikusoknak, sem a válást megélő fél családtagjainak nem lenne szabad automatikusan azt feltételezniük, hogy az idő magától begyógyítja a sebeket. Mert vannak, akik talán soha nem lesznek képesek elfogadni bizonyos életeseményeket.”
Kötőszövet és ragasztó
Hogy az ember soha nem lesz olyan boldog, mint amilyen az első házassága során volt, azt azok a statisztikai tények is alátámasztják, amelyek a második vagy harmadik házasságok sérülékenyebb voltát mutatják. Magyarországon csak becsült adatok vannak, az Egyesült Államokban azonban erre is születtek kutatások, amelyek szerint az első házasságok 50 százalékban (ez nálunk 45%) a másodikak 67 százalékban, a harmadikak pedig 73 százalékban végződnek válással. A miértre Perczel Forintos Dóra a következőket mondja: „Ha már egyszer elvált valaki, akkor sokkal könnyebb másodszor, harmadszor is meglépni ugyanezt, mert ez alakul ki, mint a nehézségek kezelésének a módja, ez a minta stabilizálódik.” A téma nemzetközileg elismert kutatója, a dél-afrikai Leo Averbach ehhez még azt is hozzáteszi, hogy a második/ harmadik házasságokban egyszerűen kevesebb a „kötőanyag”. Tévedés azt gondolni, hogy egy házasságot csak az érzelmek tarthatnak össze – sőt talán azok legkevésbé. A gyerekek túlnyomó többsége is az első házasságokba születik, a gyerek pedig a legjobb „ragasztó”. Csak azért szülni, hogy az majd összetartja a kapcsolatot, nem helyes, mert ilyenkor a gyerek csak eszköz és nem cél. A gyerekek megléte azonban sokszor átsegíti a nehezebb időszakokon a szülőket, akik az ő kedvükért maradnak együtt – amíg elvonulnak a viharfelhők. Persze sokan vannak, akik tanultak első válásuk hibáiból, és tapasztalataikkal felvértezve boldogabb új házasságokat kötnek. De a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a válásnak annak kellene maradnia, ami: a legvégső megoldás, amire csak akkor kerüljön sor, ha a felek őszintén és becsülettel kimerítettek minden egyéb lehetőséget.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
