Olyan esküvőt, amilyen a 28 éves korára 30 millió fontos vagyonnal büszkélkedő színésznőé volt idén májusban, filmsztárok nem szoktak rendezni. 11 vendég alkotta a násznépet, akik közül többen is flipflopban jelentek meg a dél-franciaországi Mazanban tartott ceremónián. A menyasszony térd feletti rózsaszín tüllruhát és balerinacipőt viselt, hajába pedig margarétákat tűzött. Egyszerű, bohém, romantikus idill árad az esküvői képekből, az a kislányos izgalom pedig, ami Keiráról sugárzott, amikor kimondta az igent James Rightonnak, a Klaxons nevű brit indie-rock banda énekesének, azt a benyomást kelti, mintha egy Jane Austen-regény filmváltozatát néznénk.
Karenina Anna én vagyok
H
a filmvásznon látjuk, Keira Knightley arca olyan, mintha egy 19. századi festmény kelt volna életre: van benne valami időtlen és éteri. Amikor azonban valaki a szépségét dicséri, zavartan hessegeti el a bókokat egy viccel, amelyben vagy az orrára, vagy aprócska kebleire tesz megjegyzést. Tavaly decemberben egy szál dzsekiben, topless jelent meg az Allure magazin címlapján, a kérdésre pedig, hogy miért nem okoz számára gondot megmutatni a melleit a kamerának, azt válaszolta: „Olyan kicsik, nem hiszem, hogy bárkit is érdekelnének.” Ő maga ugyan hevesen cáfolja, a bulvárlapok időről időre előhozzák a témát, miszerint Knightley anorexiás. Főként azok után, hogy évekkel ezelőtt beszélt a családja erős érintettségéről: nagymamája és dédnagymamája is anorexiában szenvedett. A filmjeiben nyújtott alakításait gyakran kötjük azokhoz a jelmezekhez, amelyeket bennük viselt: gondoljunk csak a világoskék, hímzett ruhára a Hercegnőben vagy a zöld selyemruhára a Vágy és vezeklésben. Tehetsége ebben az értelemben párhuzamba állítható Tolsztoj leírásával Anna Karenináról, aki nem pusztán csak viselt egy ruhát, de mágnesként vonzotta a tekinteteket. „A pompás, csipkével ékes fekete ruhát sem lehetett észrevenni, keret volt csak; látni csak őt lehetett, az egyszerűt, természetest, választékost s ugyanakkor vígat és elevent” – írja hősnőjéről Tolsztoj. Öltözködni mindketten tudnak. Olyannyira, hogy Anglia idén télen usankalázban égett: olyan jól állt Keira Knightley-nak a szőrös sapka az Anna Kareninában, hogy divatot teremtett vele. Három hét alatt 320 százalékkal nőtt az usankák eladása Londonban, a Marks and Spencer pedig négyszeres forgalomnövekedésről számolt be. A menő londoni koripályákon usankában hasított, aki adott magára.
9 hónap töprengés
Keira Knightley karrierje 14 éves korában indult egy messzi-messzi galaxisban: ő játszotta Amidala hercegnő szolgálóját a Csillagok háborúja első részében, 2002-ben pedig azonnal a nemzetközi sztárok sorába emelkedett a Csavard be, mint Beckham főszerepével. Bár filmes családból származik, hiszen apja színész, anyja forgatókönyvíró, mégis felkészületlenül érte a rá irányuló médiafigyelem. Hogy valaki játszani akar, vagy sztárnak lenni, az két külön dolog, Keira pedig elkezdett olyan keményen dolgozni, hogy semmi ideje ne maradjon magánéletre, így a lapoknak ne legyen min csámcsogniuk. Öt év alatt 15 filmben szerepelt a könnyű nyári limonádétól (A Karib-tenger kalózai) a kosztümös drámákig (Büszkeség és balítélet, A hercegnő, Vágy és vezeklés). Közben begyűjtött egy Oscar-, két Golden Globe- és egy Bafta-jelölést. 2008-ban már gyakran beszélt interjúiban arról, hogy attól fél, hírneve túlszárnyalja tehetségét. A hercegnőben a 18. században élt Georgiana Cavendisht, Devonshire hercegnőjét játszotta, akit szépsége, személyisége és divatot teremtő stílusa kora meghatározó alakjává tett, a sajtóval azonban olyan ellentmondásos kapcsolatot alakított ki, ami előrevetítette mai celebkultuszunkat. Georgiana mindezt nem tudta kezelni, és népszerűsége önpusztításba fordult. Keira azonban, amikor rájött, hogy nincs semmi magánélete, csak a munka, még időben reagált: hátat fordított a szórakoztatóiparnak, és kivett 9 hónap szabadságot. Rájött, hogy szünetre van szüksége, s hogy el kell döntenie, mi fontos valójában. Franciaországba költözött az akkori barátjával, a színész Rupert Frienddel, olvasott, főzött, és olyan dolgokat csinált, amiket egy 22 évesnek csinálnia kell. Amikor pedig 2009-ben visszatért a küzdőtérre, már sokkal tudatosabban állt a munkájához, és saját kezébe vette karrierje irányítását.
| Névjegy
• 1985-ben született Teddingtonban. |
A Keira-paradoxon
Az is egyértelműnek tűnik, mi vonzotta Anna Kareninában. Mindig olyan nőket játszik, akik maguk döntenek a sorsukról. Elizabeth Bennett a Büszkeség és balítéletben, Georgiana a Hercegnőben vagy Sabina Spielrein a Veszélyes vágyban mind olyan karakterek, akik felelősséget vállalnak a döntéseik következményeiért akkor is, ha az a pusztulásba vezet. Anna Karenina pedig ennek a műfajnak a királynője. Példás feleség, odaadó, a társasági élet középpontja, akinek a romboláshoz való tehetsége nem ismer határokat. A 28 éves színésznő, bár a párját már megtalálta, otthonát még mindig csak keresi. És hiába a 30 millió fontos vagyon, költekezésre nem hajlamos. A tavalyi adóbevallása szerint 1,5 millió fontot keresett, de csak 30 ezret költött, és csak a biztonságára adott ki nagyobb összeget, ruhára és kozmetikumokra egy vasat sem. Szüleitől azt tanulta, hogy ez a foglalkozás kiszámíthatatlan. Legyen bármekkora is, a siker jön és megy, és csak a pályája végén tudja megvonni egy színész a végső mérleget. Keira Knightley visszafogottságában van valami határozottan angol, s ez teszi lehetővé, hogy ilyen természetességgel mozogjon karakterek, korok és műfajok között. Ha van egy szál, ami végighúzódik a szerepein, talán az, hogy az általa játszott karakterek rendszeresen gabalyodnak pszichés játszmákba: romantikusok, akik a reménytelen szerelem hálójában vergődnek, sérült lelkek, akik a menekülés útját keresik, örvénylő érzelmek, amelyek a habozó szépség maszkját öltik magukra. És Knightley mindig valami értékeset bányászik elő ezekből a delikát részletekből, akár nagyvilági nőt játszik, aki a saját tökéletlenségeivel és férje hűtlenségével küzd, mint a Hercegnőben, akár egy fiatal orosz lányt, aki szado-mazochista viszonyba keveredik a pszichológusával, mint a Veszélyes vágyban.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
