Shirley MacLaine szerelmei

Shirley MacLaine Találd meg önmagad című önéletrajzi könyve 1983-ban jelent meg, benne spirituális és valóságos élmények leírása. A könyv nemcsak a New Age híveit izgatta fel, de Nagy-Britannia politikai életét is. Mindenki azt a Gerry nevű munkáspárti politikust kereste, akivel a híres színésznő éveken át tartó szenvedélyes és titkos viszonyt folytatott. A könyvben leírt rengeteg árulkodó apróság sehogy sem akart összeállni egésszé, a cipő egyetlen férfi-Hamupipőkére sem illett. A könyvben leírt Gerrynek homlokába hulló tincsei vannak, konokul materialista nézetei, valamint odaadó, mit sem sejtő felesége. És hiányzik az egyik ujjperce. Jobb humorú munkáspártiak úgy nyilatkoztak, hogy ők akár levágatnának az ujjukból is egy darabot, ha a könyvben leírt közelségben lehetnének Shirley-vel, de sajnos… Már-már úgy tűnt, a rejtély örökké rejtély marad, míg évekkel később egy másik könyvében a sztár le nem leplezte a titkot, amelynek immár egyedüli birtokosa volt: Olof Palme svéd miniszterelnököt rejtette el a Gerry név mögött. A történetekből egyértelműen kiderült, hogy a színésznő gyakran utazott nemzetközi konferenciákra, hogy ott találkozhasson szerelmével, ezek a lopott napok jutottak csak kettőjüknek. Érdekes, hogy míg MacLaine mindig is érzékeny volt a spiritualitásra, a férfi csak azt tekintette valóságnak, amit látott. Baloldali nézetei néha olyan túlzásokra is ragadtatták, hogy Castróról, sőt Pol Potról elismerően nyilatkozott… Mégis ez a kapcsolat ébresztette fel a nőben az önmegismerés vágyát. Hősnőnk egyébként kifejezetten politikus természetű asszony, aki a feketék jogaiért éppúgy kész volt harcba szállni, mint a vietnami háború ellen vagy a demokrata párt jelöltjeiért. Így nem csoda, hogy Olof Palmén kívül a kanadai miniszterelnökkel és az ausztrál külügyminiszterrel is olyan közeli kapcsolatba került, hogy nyilvánvalóan nem csak eszméik cseréje történt meg…

Aki volt, aki nem

Shirley MacLaine jövőre nyolcvanéves lesz. Jelentős színészi pályát és fordulatos szerelmi életet tudhat maga mögött. Mindkettőről szívesen beszél. Mostanában, mióta feltűnt a Downtown Abbey szereplői között, többször kértek interjút tőle, és ő a korábban megszokott szellemességgel és megszokhatatlan szabadszájúsággal válaszolt. Az egyik interjú során például elmerengett azokon az időkön, amikor egy nap három szeretőjénél is járt. Ha megpróbálunk valamelyest időrendben haladni, akkor azzal a meghökkentő ténnyel kell kezdenünk, hogy a pályakezdő, eltökélt és tehetséges, elsősorban tánctudásával jeleskedő Shirley MacLaine amint nagykorú lett, férjhez ment a neki két éve udvarló Steve Parkerhez, aki akkoriban darabokat írt, rendezett, később sikeres producer lett. Ez a házasság, jóllehet éveken át távkapcsolat formájában, mégis sokáig fennmaradt. Ha mostanában erről kérdezik a színésznőt, azt válaszolja, élete nagy szerelme kétségkívül a férje volt. És mivel Parker gyermekkora nagy részét egy japán családban élte le, nem csoda, hogy kislányukat így nevezték el: Sachiko. A vörös, szeplős gyermek élete első hat évét édesanyjával, majd az azt követő hatot édesapjánál, Japánban töltötte. Sachi édesanyja közben nemcsak remek színésznővé forrta ki magát, de intim kapcsolatba került Hollywood és a nemzetközi filmvilág számos tagjával. A névsor a teljesség igénye nélkül: Frank Sinatra, Danny Kaye, Dean Martin, Marlon Brando, Richard Burton. Érdekes módon két olyan partnere, akik mellett élete legjelentősebb szerepeit játszotta el, valamiért kimaradt a szeretők sorából: Jack Lemmon és Jack Nicholson. Előbbivel közösen aratott nagy sikert a Legénylakás és az Irma, te édes című filmekben (hiteles utcalány-alakításaiért a francia utcalányok szervezete tiszteletbeli taggá választotta…), Jack Nicholson mellett pedig a Becéző szavakban ragadta magával a nézőket. A lányát elvesztő, öregedő szépasszony szerepe végre meghozta neki, sok jelölés után, az Oscar-díjat.

Egy orosszal Malibun

Shirley MacLaine-t nemcsak a filmszakma, de az okkult tanok képviselői is számon tartják. Ezekben írta le reinkarnációs élményeit, ufótapasztalásait és spirituális utazásait, melyekhez rendre nagyon is földi útitársakat választott. Megjárta a Caminót is, ami testileg, szellemileg megterhelő vállalkozás, ott a hátizsákján kívül saját híressége terhét is cipelnie kellett, hiszen szinte mindennap fotósok várták valahol. A Camino, profán hasonlattal élve, olyan, mint amikor az ember húslevest főz: forrás közben minden a felszínre kerül, a zarándoknak minden benne lévővel, legyen az múlt, jelen, érzelmi elakadás, fel nem dolgozott veszteség, kapcsolati probléma, szembe kell néznie. Nem véletlen, hogy MacLaine-t vándorlása során saját szexualitása is erőteljesen foglalkoztatta, hiszen olvasva a könyveit, egyértelmű, hogy a testiség fontos szerepet kapott az életében. Itt nem árt még egy életrajzi körülményre felhívni a figyelmet: Shirley bátyját úgy hívják: Warren Beatty. Aki nem tudná: Hollywood legnagyobb szívtiprójáról van szó… Az tény, hogy ez a vörös, szeplős, szemtelen tekintetű nő szokatlan szabadsággal és szabadossággal vetette bele magát az életbe, bár rendkívül érdekes, hogy amikor nemrég egy interjúban arról kérdezték, sok szerelme közül ki törte össze legjobban a szívét, azt felelte, senki. Valószínűleg kevéssé vitte bele a szívét ezekbe a kapcsolatokba – tűnődött nyilvánosan –, majd hozzátette a szokásos csattanót: „Jut eszembe, ha a kutyámnak, Terrynek van valami baja, az viseli meg legjobban a szívemet…” Azért volt egy olyan történet az életében, amely a Gerry-ügyhöz hasonlóan hatott rá.

Egy fárasztó forgatási időszak közben valamelyik barátja rávette, hogy menjen el és nézze meg egy kimondhatatlan nevű orosz filmrendező maratoni hosszúságú filmjét. Amolyan premier előtti vetítés volt ez, ahol Andrej Koncsalovszkij – merthogy róla van szó – elhalmozta figyelmessége minden jelével MacLaine-t. Szenvedélyes viszony vette kezdetét, melynek első időszakát egy egészen apró párizsi lakásban töltötte a pár, majd a rendező beköltözött a filmsztár malibui otthonába. A színésznő derekasan küzdött a neki kiszámíthatatlan szláv lélekkel, kapcsolatuk olyan volt, mint a túrák, amelyeket a környéken tettek: le és fel, aztán le, majd megint a magasba. Bár nagyon szerettek volna közös filmet készíteni, ez nem sikerült. A Tánc a fényben című könyvében végleges szakításukat egy nagy összeveszésnek tulajdonítja a színésznő, de sokak szerint az igazi ok Nastassja Kinski volt, akibe Koncsalovszkij beleszeretett, és új filmjének főszerepével is megajándékozta. „Ma már, hogy túljutottam a szexualitás korszakán – mondta nemrég MacLaine egy interjúban –, sokkal egyenlőbb és becsületesebb lett a kapcsolatom a férfiakkal. Ha visszagondolok az életemre, el kell csodálkoznom, mennyire rabja voltam a hormonjaimnak, a vágyaimnak, a vonzódásaimnak. Én, aki olyan erősen igénylem a szabadságot…! Érdekes…”