
Falvirágok

Igen, hallottam.
Egy amerikai film jut eszembe a leírásáról, angol címe, ha jól emlékszem: The perks of being a wallflower. Szó szerint fordítva: A „falvirág”-lét hasznai… Falvirágnak azokat a fiatalokat nevezi a szleng, akik a közös táncmulatságokon szinte a falba tapadva állnak, és csak nézik a táncolókat. Magyarul talán az Egy különös srác feljegyzései címet kapta. Itt is megtaláljuk az értékes, személy szerint őket választó barátokat (egy fiút és egy lányt), és ezeknek a kapcsolatoknak a problémáit. Mindig is voltak és vannak másfajta emberek, különcök, csodabogarak – akik nemegyszer érzékenyek, jó képességűek, és éppen ezért is furcsák az átlagosaknak, akik nem viselik el őket. Ezeknek a gyerekeknek jelentős részét nem az érdekli, ami éppen „menő”, „trendi”, hanem megvan a maguk érdeklődési köre, és a felszíntől eltávolodva eredeti módon nézik és látják a világot. Ezt a beállítódást érzik meg a többiek; a többiek közül azok, akik a maguk silányabb eszközeivel ugyan, de uralkodni akarnak, veszélyesnek érzik az ilyen elmélyültebb, „összehúzott tekintetű” megfigyelést, azt a magatartást, amelyik nem úszik az árral.
Ilyenek lehetnek többek között az úgynevezett Asperger-szindrómás – autisztikus magatartású – emberek, gyerekek is, akik szintén gyakran kitűnnek jó képességeikkel. Az a jó, ha meg lehet találni nekik azt a lehetőséget, amiben ki tudnak bontakozni. A számítógép sokszor vigasztalás ilyenkor, és segít nekik és rajtuk abban is, hogy megfogalmazzák magukat, kínjaikat. (Sok ilyen könyv született a világban, még nem beszélő autistáktól is, akikről így kiderült, hogy mindent átélnek környezetükben, fokozott érzékenységgel.) Fel szeretném hívni a figyelmét, a figyelmüket két nemrégiben megjelent könyvre. Az egyiknek a címe: Szuperérzékeny vagyok, ez az első kötet, és a második Szuperérzékeny gyerekek. (Röviden írtam róluk itt, a Nők Lapjában 2012-ben, az egyikről a 13., a másikról pedig a 47. számban.) A könyvek szerzője még egyetemistakorában is a campus vécéjébe vonult el sírni… (Csak zárójelben: úristen, miért kell már a bölcsődében is ballagni?) Ami a lassúságot illeti: Karácsony Sándor jut eszembe. Szerinte kétféle észjárás van. A borotvaészjárás – ez könnyedén és gyorsan a felületen siklik, és az ekeészjárás, ez mélyen szánt és lassan halad. De idézhetném gróf Széchenyi Istvánt is, aki azt mondja, hogy akinek fő lelki tulajdona a higgadt ítélőtehetség, az mélyen, de lassan gondolkozik. Az ilyen emberek helyzete általában az idő elteltével javul; a felnőttkor beköszöntével kialakítják a maguk jól élhető világát és – fájdalmaik és kínlódásul ellenére – jó eredményeket érnek el.
![]()
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |