“Miért iszom? Én? Ezt a kis fehérbort? Csak az íze kedvéért. Igazán. Terhesen például szinte soha nem ittam, csak orvosi tanácsra egy nagyon kis pohár konyakot. Régen, míg gyesen voltam, délután szopogattam el egy pohárkával, míg a gyerek aludt, meg este a férjemmel a teraszon egy-egy pohárral. Kell egy kis közös szertartás, ha már a cigiről leszoktam. Másként hogy beszélgettünk volna? Meg a bor még hangulatba is hozott néha. Manapság meg délután, mikor hazaérek a munkából, rám szakad a háztartás. A gyerek vinnyog, hogy nem akar leckét írni, főznöm kell, előszedni a holnapi ruhákat, vasalni, mosni, nem is sorolom. Persze mindemellett legyek fitt és tipp-topp is. Néhanapján úgy érzem, szétszakadok. Na, ilyenkor segít ellazulni. Egy pohár pincehideg nedűt kortyolgatva sokkal nyugodtabban vívom le a gyerekkel, hogy kell leckét írni, vagy főzök valamit. A tévében is így csinálják a sztárséfek, láttam. Mire a férjem hazaér, a délutáni csatateret felszámoltam, fogalma sincs, mi folyik itt délután. A mi kis közös esti beszélgetésünk még megvan szerencsére. Mi ketten, meg egy üveg jóféle.”
Sokan zárják a napjaikat rendszeresen pohár borral, stresszoldásként. A gyerekek már ágyban, egy pohár bor még nem alkoholizmus. Borkultúra. És a kettő? A három?
Az alkoholista szóról a többségnek egy férfi képe ugrik be elsőre. A nagyivó nőkre ferde szemmel néznek a mai napig. A közös pont a függés és a tagadás. Az alkoholizmus Magyarországon a legelterjedtebb, legsúlyosabb károkat okozó és egyben a leginkább rejtett szenvedélybetegség, különösen ha nőkről van szó. A nők legtöbbször akkor isznak, amikor egyedül vannak, és elégedetlenek az életükkel, vagy az ünnepi alkalmakkor, mert így szokás.
Kívülről nézve semmi okuk sincs arra, hogy pótszerekkel keressék a boldogságukat. Vannak akik szerint ezek a nők azért isznak, mert perfekcionisták, és küzdenek saját magukkal és a feléjük irányuló vélt vagy valós elvárásokkal. A kontrollmánia, a tökélességre törekvés, a teljesíthetetlennek tűnő célok, a versengés miatti nyomás sokak számára kezelhetetlenné válik.
Nem tudjuk, Magyarországon ma hány nőt érint a probléma, a női alkoholizmus a férfiakéhoz képest szinte alig látható, és persze az emberek számára sokkal kevésbé elfogadható. Csúf kis titok. Betegség, amiről inkább nem beszélünk. A női alkoholizmus témája olyan, mintha egy kaleidoszkópba bámulnánk. Ahányszor csak megrázzuk az egyes eseteknél a szerkezetet, annyiféle képet kapunk a női ivás okairól. Dr. Buda Béla szerint nincs tipikus alkoholista, de vannak tipikus okok, amik az ivás hétterében húzódnak.
