„Az asszony verve jó?!”
November 5-én a Demokratikus Koalíció két képviselője, Vadai Ágnes és Szűcs Erika arcukra festett monoklikkal tiltakoztak a Parlamentben az ellen, hogy „az asszonyverő Balogh József még mindig képviselő és polgármester lehet”. A koalíció öt másik tagja mindeközben a páholyban „Fideszes fiúk! Az asszony verve jó?” feliratot tartott a magasba. A képviselőket az ülésteremből udvariasan kitessékelték, a házelnök jelenleg 130 ezer forint bírság kiszabását fontolgatja. Balogh Józsefet mindez a jelek szerint a legkevésbé sem ejtette gondolkodóba, legalábbis abból, hogy még nem mondott le, ez tűnik valószínűnek, na meg az, hogy az asszony még mindig verve jó…
No woman no drive?
Októberben néhány nap alatt több mint ötmillióan látták a YouTube-on azt a klipet, amit egy szaúd-arábiai művész töltött fel. Bob Marley híres dalát, a No woman, no cryt dolgozta át No woman, no drive címmel, ezzel hívta fel a figyelmet arra, hogy hazája az egyetlen ország, ahol (annak ellenére, hogy a törvény konkrétan nem tiltja) nem adnak ki a nőknek vezetési engedélyt. Az érvelések sora végtelen: erkölcstelen, a nők amúgy is csak balesetet okoznának. Utóbbi különösen érdekes magyarázat abban az országban, ahol a statisztika szerint kiugróan magas a balesetek száma, holott csak férfiak vezethetnek… A vallási vezetők ezzel próbálják riogatni a nőket: „Így van biztonságban a petefészkük, ha sok gyereket akarnak szülni.” Az akció, amelynek során több tucat nő ült volán mögé, a Women2Drive kampány része volt, és bár a hatóságok komoly szankciókat helyeztek kilátásba, végül senkit nem vettek őrizetbe. A petíciót csaknem 20 ezren írták alá, köztük meglepően sok férfi is. A videókon látható többi sofőr felfelé mutatott hüvelykujja is a változás társadalmi elfogadásáról tanúskodik. A tiltakozók Facebook-bejegyzéseikben azt ígérik, addig folytatják a kampányt, amíg nincs változás.
„Ébresztő!”
2012 májusában a mexikói, baloldali értékeket képviselő Demokratikus Forradalmi Párt egyik női képviselőjelöltje, Natalia Juárez, hat követőjével együtt félmeztelenül pózolt egy óriás kampányplakáton. Igaz, mellüket egyik kezükkel eltakarták. A plakátot Mexikó egyik legnagyobb és legkonzervatívabbnak tartott városában helyezték ki, ezzel a szöveggel: „Merj új nemzetet építeni előítéletek nélkül!” Az egyébként filozófiát oktató, 34 éves képviselőnő célja saját bevallása szerint az volt, hogy vitát generáljon a nőket sújtó előítéletekről, ami a jelek szerint sikerült is. Voltak, akik támogatásukról biztosították a pártot, mások szerint kampányával szégyent hozott a női nemre, mert a női testet politikai célokra használta fel. „Miért is ne tettem volna? – válaszolta kritikusainak a képviselőnő. – A konzervatívok akkor sem szavaznának rám, ha apácának öltöznék. Olyan kampányt akartam, ami provokatív, ami más, ami mentes az előítéletektől.” Juárez pártja ugyan a választásokat elveszítette, a képviselőnő akcióiról, nőket, melegeket és a könnyű drogok legalizálását támogató elképzeléseiről a mai napig sokat beszélnek.
El a kezekkel a jogainktól!
Nem a mexikói politikusok voltak az egyetlenek, akik meztelenségüket a nők egyenjogúságáért folytatott kampányra használták, vannak itt jóval régebbi úttörők. A Femen radikális feminista csoport 2008-ban, Ukrajnában alakult, azóta globálissá vált, mára mindenhol vannak követői, igaz, ellenzői is bőven. Tagjai rendszeresen fellépnek a nőket sújtó szexizmus, erőszak, embercsempészet, diktatúra vagy vallási fanatizmus ellen, üzeneteiket fedetlen mellükre festve hirdetik. Legutóbb Hollandiában tüntettek prostitúció ellen a „Ha te nem veszed meg, mi nem áruljuk!” kampány szlogennel. A csoportnak Magyarországon is vannak már támogatói, a meztelen hasukra pingált „Freedom” felirattal legutóbb Geréb Ágnes szabadon engedése mellett tüntettek. A mozgalom radikális eszközeit ugyanakkor rengetegen elutasítják, itthon a Keresztény Nők a Femen ellen létrehozott Facebook-csoport 6000 tagot számlál. Az ukrán szervezet tagjait számos atrocitás érte, ezért az idei évtől Párizsban folytatják tevékenységüket. Terveik szerint néhány év múlva nőforradalmat indítanak, addigra világméretű mozgalommá válnak.
Ha csak az akciók kézzel fogható következményeit nézzük, nem valószínű, hogy elégedettek lehetnek a szervezők. Nem tűnik úgy, hogy kampányaik azonnali változásokat eredményeznének. Magukról a módszerekről is megoszlanak a vélemények. Lehet a provokációnak ezeket a fajtáit szeretni vagy nem szeretni, egy biztos, az ügyről, ami mellett kampányolnak, bizony beszélni fog mindenki. És hát elsőre nem ez számukra vajon a legfontosabb?
