Sok jó móka van otthon is, nekünk az egyik kedvenc benti foglalatosságunk a gyurmázás. Annak idején én is megvettem a legdrágábbat, a színes-szagosat, aztán szomorúan tapasztaltam, hogy ebben az életkorban a gyurma még leginkább a padlószőnyegbe száradva, morzsolódva végzi, és pillanatok alatt eltűnik belőle egy doboznyi.
A net viszont tele van receptekkel, ki is próbáltam egyet hamar, nekünk működik. Ráadásul „bögrés”, azaz pillanatok alatt ki is mérhető, és a picit nagyobbaknak már az elkészítése is szórakozás.
Hozzávalók: 1 bögre liszt, 1 bögre víz, 1/3 bögre só, 1 ek. olaj, fél tk. citromsav, 1 csapott ek. szódabikarbóna (elhagyható, de jobb lesz tőle az állaga), színező anyag.
A hozzávalókat tegyük lábosba, és kezdjük el melegíteni alacsony hőfokon. Közben kevergessük. Ha habzik, nem gond, reakcióba lép egymással a citromsav és a szódabikarbóna, de ez a dolguk. Egy idő után sűrűsödni kezd, ekkor már hamarosan készen is lesz. Van, amikor nem áll össze egybe, ilyenkor, ha már nem túl forró, kézzel kicsit össze kell dolgozni.
Ha egyszínű gyurmát szeretnénk, akkor a választott színt tegyük a vízhez, ha több színűt, akkor – miután összeállt a gyurma – szedjük annyi részre, ahány színt szeretnénk, és gyúrjuk hozzá az ételfestéket. Mi nagyon sokáig szerettük a sima fehéret, egy ideje viszont próbálkozom egyszerű, természetes színezőkkel is.
Ezek közül az egyik legnépszerűbb a céklalé, a céklának most úgyis szezonja van. A málnapiros gyurmát úgy hoztam létre, hogy a céklából levágtam egy nagyjából két centiméteres darabot, bedobtam az aprítóba, és a „cékladarálékot” leöntöttem szűk egyujjnyi forró vízzel. (A víz mennyiségére vigyázni kell, ugyanis ha túl sokat adunk hozzá, akkor nagyon halvány lesz a szín.) Kicsit hagytam állni, majd leszűrtem, és a gyurmához adtam. Ennél a mennyiségnél ennyi céklalével végül nagyon szép, pinkes-málnás-piros gyurmánk lett. Gyümölcscentrifugával is kinyerhetjük a céklalevet, ekkor még intenzívebb színt kapunk.
Zöld ételfestéket hasonló technikával készíthetünk petrezselyemből, sárga színt pedig kurkumával érhetünk el. Bár most nincs szezonja, de kevés meggylével babarózsaszín, többel lilás árnyalatot keverhetünk ki. Ha nincs kedvünk a színezőanyagokkal pacsmagolni, boltban is kaphatunk természetes ételfestékeket. A fehér mellett már akár egy színnel is kellemes változatosságot lehet elérni, és ebben az esetben talán nem annyira vészes a beruházás ára (egy üveg bolti színező nagyjából 500 forint körül van). Nálunk egyelőre még ez a két szín is viszonylag hamar összekutyulódik.
A gyurmának amúgy isteni állaga lesz, rugalmas, jó tapintású, nem morzsolódik, öröm vele „mancsolni”. Legutóbb vérszemet kaptam, és mivel az eredet bolti gyurmának „gyerekbódító” illata is van, ezért gondoltam, én is csinálok illatos gyurmát. Tettem hozzá pár csepp „gyerekbiztos” (kicsiknek is belélegezhető) illóolajat. Ez persze már a „nem szükséges, luxus” kategóriába tartozik, de mi azért szerettük.
Hűtőben, dobozban is tárolható a gyurma, de nálam egy zacskóban sem lett semmi baja. Az fontos, hogy mindenképpen zárjuk le, mert viszonylag könnyen kiszárad. Ha erre figyelünk, hosszan játszhatnak vele a kicsik, ráadásul a „házi gyurma” nemcsak környezetbarát, hanem pénztárcakímélő megoldás is (az alapverzió).
A gyurma elkészítésének módját videón is megnézheted:
|
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
