Alicia Beltran gyógyszerfüggő volt. 14 hetes terhesen az első orvosi viziten elmondta: korábban egy fájdalomcsillapító függőséget okozott nála, de már leállt a szerrel. Teherbe esése előtt fogfájásra Vicodine-t vett be. Bár vizeletvizsgálata negatív lett, azaz abban nem mutatták ki a függését korábban okozó fájdalomcsillapítót, Alicia visszautasította, hogy korábbi függése miatt terápián is részt vegyen. A szociális munkás a terhesség megszakítását javasolta a nőnek. A kezelés (és az abortusz) visszautasítása után nem sokkal később a rendőrség kopogtatott Alicia ajtaján, és kötelezték egy 78 napos elvonókúrán való részvételre. Ha ezt is visszautasítja, börtönbe kell mennie. A gyermeke élete ettől függ – mondták neki.
A nőnek nem volt ügyvédje. A magzatának viszont igen.
Gyerekágytól a börtönbe
Az Egyesült Államok négy államában, Wisconsinban, Minnesotában, Oklahomában és Dél-Dakotában a törvények megengedik a hatóságoknak, hogy korlátozzák a terhes nők szabadságát.
A legextrémebb példa Alabama államé, ahol egy 2006-os, gyermekek kémiai veszélyeztetéséről szóló törvényt (ezt eredetileg a sokszor otthon életveszélyes körülmények között kotyvasztott szintetikus drog, a metamfetamin előállítása kapcsán vezették be) csaknem száz, pozitív drogtesztet produkáló újszülött anyjánál alkalmaztak, sokukat börtönbe küldve újszülöttjük mellől.
Sokak szerint az ilyen szabályozás megfosztja nőket fizikai szabadságuktól, sérti az orvosi titoktartást, és korlátozza a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint egyéb alkotmányos jogokat. Ez történik, ha a törvény a megtermékenyített petesejtet, embriót és magzatot a terhes nőtől elkülönült entitásként kezeli – mondják a jogszabály ellenzői. Szerintük ez a fajta magzatvédelem több kárt okoz, mint hasznot, mert az alkohol- vagy drogproblémákkal küzdő, vagy korábban azzal küzdött terhes nőket távol tartja a terhesgondozástól, mert attól tartanak, hogy letartóztatják, vagy őrizetbe veszik, kényszergyógykezelésre küldik őket. Véleményüket az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kamara is megerősíti: 2011-ben megállapították, hogy szenvedélybetegséggel küzdő nők bebörtönzése vagy azzal való fenyegetése lényegében hatástalan, és nem csökkenti a várandós nők körében az alkohol- vagy kábítószer-problémák előfordulását.
Egy test, egy lélek?
A magzati jogok ilyen mértékű kiterjesztését és az ezzel járó drasztikus intézkedéseket túlnyomórészt az abortuszellenes csoportok támogatják, méghozzá azzal a nem titkolt céllal, hogy elősegítsék törvényi elismertetését annak, hogy a magzat az anyától függetlenül is létező személy.
Az orvostudomány segítségével ma már egészen apró koraszülöttek is megmenthetők, sőt egészséges felnőttek lesznek. Az USA-ban jelenleg a húsz hetesnél előrehaladottabb terhességek megszakítását egyre több államban betiltják. A mind jobb minőségű ultrahangfelvételeknek köszönhetően egyre többet tudunk meg a magzatok viselkedéséről, és a pszichológia újabb és újabb kísérletekkel igazolja, hogy a magzati életszakaszban történtek egész életünkre hatással lehetnek. Egyre inkább elmosódik a határ, hogy meddig az anya testének része a magzat, és mikortól tekinthető embernek.
A szavazók többségének véleménye szerint:
Nem, inkább segítsenek kigyógyulni a függőségből!
A másik, az anyai oldalról nézve viszont úgy tűnik, hogy egy korábbi függőség miatt potenciális bűnözőként kezelhetnek egy terhes nőt. Vajon hol van a határ a magzat védelme és az anya szabadsága között? Ha a szélsőségek felé mozdulunk, megkérdezhetjük akár, hogy aki rendszeres alkohol- vagy gyógyszerfogyasztó, netán bizonyos betegségekben szenved, vajon jó még anyának? Büntetni kellene, vagy inkább segíteni, hogy megszabaduljon a függőségétől? Hiszen egy kisgyermeknek is az a jobb, ha egészséges, gyógyult az édesanyja, mint ha büntetését tölti, és ezért őt mondjuk idegenek gondoskodására kell bízni. Vagy ellenőrzés alá kell vonni mindenkit, akinek potenciális magzatkárosító szokásai vannak vagy voltak korábban? De akkor mi a helyzet a dohányzó vagy a kávéfüggő várandósokkal, őket is el kellene küldeni elvonóra?