Pakisztánban idén minden héten előfordult, hogy megöltek nőket azért, mert lánycsecsemőt hoztak a világra. Ötvenhat halálos áldozat egyetlen országban, kevesebb mint egy év alatt. Az országban mindennapos a nők elleni erőszak; a nők, a lányok értéke sok helyütt a világban a semminél is kevesebb.
Miközben kontinensnyi országokban felborulnak a nemi arányok és vezet mind több feszültséghez a nők hiánya, a lánymagzatokat, csecsemőket a mai napig szó szerint tömegesen irtják. Szakkifejezés is van rá: feminicídum. Kínában, India, Pakisztán területén a lányok kötelező hozományának – mára törvényellenes, de gyakorlatban máig élő – hagyománya, a családi gazdaságokba kellő munkáskéz vagy a kínai egykepolitika ahhoz vezet, hogy a szülők fiúkat akarnak. Mindenáron.
200 millió lánycsecsemő nem született meg
Itthon teljesen természetes, hogy a 12. heti ultrahangvizsgálaton, vagy külön kérésre szolgáltatásként megtudhatják a szülők, milyen nemű a magzatuk. Sok helyütt pont a lánygyermekeket értéktelennek tartó hagyományok miatt tilos a magzat nemének meghatározása a terhesség alatt, a gyakorlatban a szülők nemcsak hogy megtalálják ennek a módját, de rövid úton véget is vetnek ezeknek a terhességeknek a jobb anyagi helyzetben lévők. Az ENSZ becslése szerint 200 millió kínai és indiai lánygyermek „hiányzik”, ők nem születhettek meg.
A szegények lánygyermekei viszont megszületnek, majd „eltűnnek”. A lenti videóban szereplő indiai asszony nyolc lánygyermekét ölte meg születésük után, majd temette el őket egy árnyas helyen, a földjük határában. A világra jött lánygyermekek egy részének is egyszerűen nyoma vész. Sokan lánykorukban – ha megérik – elkerülnek a háztól: eladják őket házicselédnek, prostituáltnak, akárminek, csak ne kelljen tovább etetni őket.
Mindeközben a nagyvárosokban csúcstechnológiával szelektált ivarsejtek, korai vérvizsgálattal megállapított lányt hordozó terhességek megszakítása, késői abortuszok és csecsemőgyilkosságok, sőt akár a „balszerencsés módon” lányt szülő nők meggyilkolása szegélyezi az utat, mely a teljes társadalmi átalakuláshoz, a fokozódó nőhiányhoz, az agresszió erősödéséhez és gazdasági krízisekhez vezet.
Kínában minden 100 leánygyermekre születésükkor 117 fiú jut, miközben a globális átlag 106, és az évtized végére a házasulandó korú kínai férfiak tábora akár 30-40 millió fővel is meghaladhatja majd nőtársaikét.
„Nem tud fiút szülni”
Európai szemmel a lányok ilyen mértékű semmibevétele, a nők gyakorlatilag intézményesített elnyomása idegen. Mindegy, hogy fiú vagy lány, csak egészséges legyen – vallja a legtöbb szülő.
Habár a nyugati kultúrában is felmerül a nem szerinti szelekció iránti igény, itt a magzat nemének megválasztásával többnyire azok élnének szívesen, akik több azonos nemű gyermekük mellé vágynak egy másik nemű kicsire is, vagy olyan örökletes betegségtől szenvednek, mely csak bizonyos nemű gyermekükre öröklődne. Bár még itthon is hallani olyan nőket hibáztató hangokat, hogy „nem szült fiút”, azért nagyjából már mindenki tudja, akinek tanították az iskolában, hogy a születendő gyermek nemét gyakorlatilag az apa örökítő anyaga dönti el.
A nők elleni erőszakkal szembeni zéró tolerancia politikája nélkül a változás esélye kevés. Szakértők szerint változást az hozhat, ha lányok-fiúk egyenlő eséllyel férnének hozzá az oktatáshoz, és az oktatási rendszer egyformán hozzáférhető lenne gazdag és szegény gyermekek számára. Ismerősen hangzik Malala Juszafzai neve? A lányok oktatásáért Nobel-díjra jelölt lány a meg nem születettekért is küzd.
Macaronnal borított kötény, teáskannákkal díszített táska…Rendelj egyedi, nyomott mintás ruhákat csak a Nők Lapja Cafén!
 |
