Ha a társadalom „érzékenyítésével” bárki direkt módon, mesterkélten próbálkozik, olykor éppen az eredeti szándékkal ellentétes hatást vált ki. Szerencsére jó példát bőven találunk; ezúttal a FŐKEFE Nonprofit Kft. – vagyis a legtöbb (háromezer-hétszáz) megváltozott munkaképességű kollégát foglalkoztató hazai vállalat – állt elő hét kisfilmmel, melyek főszereplői fogyatékos emberek. „Ezek a minifilmriportok mindössze hagyják beszélni a szereplőket” – vallja a cég kommunikációért felelős munkatársa, aki szerint így a végeredmény nem a szánakozás lesz.
A filmekben megjelennek ismert arcok és civilek, de itt nem a nevük számít, inkább az, hogy saját területükön sikeresek, legyen az a blueszene, az aikidó, a sport vagy épp a gyereknevelés. A filmriportok derűs életszemléletet, akaraterőt, hitet sugároznak, és talán az egészségeseknek is segítenek megtalálni a reményt a nehéz helyzetekben.
A kisfilmek ahhoz projekthez kapcsolódnak, amelynek fő feladata a megváltozott munkaképességű emberek képzése. Hiszen ezek az emberek, ha szakmai segítséget kapnak, nagyobb eséllyel helyezkednek el a nyílt munkaerőpiacon, „méghozzá úgy, hogy azt sem ők, sem munkaadóik nem bánják meg” – teszi hozzá a kommunikációs szakember.
Kattints a képre és nézd meg videón!
Nézd meg a többi videót is:
„Nem szabad feladni ezt a dolgot, mert mi is vagyunk olyanok bármikor, mint akinek két lába van” – Deák Bill Gyula
„Nyolcéves koromban tanultam meg bicajozni, utána jött az autóvezetés, és azt mondtam, hogy nem állunk meg” – Karvai Sándor vak motoros
„Lehetőségem nyílt saját magamnak bizonyítani” – Vincze Miklós végtagsérült betanított munkás
„Sokszor úgy érzem, hogy jobb életem van, mint nagyon sok, úgymond egészséges embernek” – Kolonics-Nádasi Szilvia mozgássérült ügyintéző
„Leírhatatlan élmény volt az olimpia” – Pál Zsolt hallássérült paralimpikon
„Máshogy tanultam meg látni a világot” – Németh Vilmos vak aikidómester
