Nyugdíjat kell kapniuk az egykori „élő istennőknek” Nepálban, hogy könnyebben térhessenek vissza a mindennapi életbe. A döntés értelmében azoknak a nőknek, akiket kislánykorukban kumari istennőnek választottak, tíz éven át havonta 10 ezer nepáli rúpiát (átszámítva mintegy 22 ezer forintot) kell kapniuk. A legtöbb kumari ugyan jómódú családból származik, csakhogy az élet egy fontos szakasza számukra kimarad, emiatt pedig hátrányba kerülnek a teljesítményértékű társadalomban.
A kislányokat 2–7 éves korukban választják „élő istennőnek”, ám a serdüléssel elveszítik ezt a rangot (a kumari szó ugyanis nepáli nyelven szüzet jelent). Sok korábbi kumarinak nehézséget okoz, hogy ezután a mindennapi életben újra megtalálja a helyét.
Szigorú kritériumok
A mindenkori kumari a világtól elzártan él Katmandu óvárosának palotatemplomában, a falak közül csak bizonyos vallási ünnepeken léphet elő. Nemcsak a hívők látogatják meg, hogy imádkozzanak hozzá, hanem kedvelt turistalátványosság is. Mivel a kumarik semmiféle képzésben nem részesülnek, 2008-ban Nepál legfelsőbb bírósága azt az ítéletet hozta, hogy az „élő istennőket” a templomon belül tanítani kell.
Ahhoz, hogy egy kislányt kumarinak válasszanak, 32 szigorú kritériumnak kell megfelelnie. Kis istennővé csak az a gyerek válhat, akinek szép, fekete a szeme, olyan a szempillája, mint a tehéné, dámvadéhoz hasonlít a combja. Testén nem lehetnek sebek, sebhelyek és nem vérezhet. Mindezeken kívül tökéletesen uralkodnia kell érzelmein a rítusok alatt, mivel egy szemrebbenését vagy jajszavát úgy értelmeznék, mint szerencsétlenséget az országra nézve. Ezért a jelölteket nehéz próbáknak teszik ki: ki kell például bírnia egy egész éjszakát sírás nélkül egy sötét szobában a Káli istennő tiszteletére levágott kecske- és bivalyfejek között.
