Micsoda? Jancsó? Természetesen nem hittük el, pedig 93 éves volt. Idős ember, illetve dehogy: ez csak a látszat. Jancsó az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy a lélek nem öregszik, sőt, netán… igen, igen… örök. Fogalmak nem halnak meg, most tehát csak kicsit eltávolodott tőlünk A Magyar Filmrendező, amikor azt írják: elhunyt Jancsó Miklós.
| A kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész Vácott született 1921. szeptember 27-én. Jogi egyetemet végzett, de nem dolgozott a szakmájában. 1946-ban beiratkozott a Filmművészeti Főiskolára: rendező lett. 1958-ban, 37 évesen készítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címűt. Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok. 1959-ben megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól az évtől állandó alkotótársa lett egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig. 1968-tól tíz éven át Rómában élt, 1970-ben színházi rendezőként debütált Fényes szelek című darabjával. 1988 óta címzetes egyetemi tanár volt, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon is tanított. Kétszer nyerte el a Magyar Filmszemle fődíját, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezés díját (1972), majd életműdíjat, de díjazták mind rendezéseit, mind életművét a Velencei és a Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon is. Wowesznyi Katalinnal kötött első házasságából született 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Jancsó Katalin) nevű gyermeke. Jancsó elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Márta filmrendezőt, akinek fiát, Zoltánt adoptálta. Harmadik felesége Csákány Zsuzsa vágó, közös gyermekük Jancsó Dávid. |
Allegro Barbaro, Magyar rapszódia, Magánbűnök, közerkölcsök, Fényes szelek, Csend és kiáltás, Csillagosok, katonák, Szegénylegények, Oldás és kötés, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten…
Egy interjúban Hernádi Gyulát idézi a filmrendező, azt mondja: „Az emberi élet, a társadalom egyetlen jó ígérete a szabadság maga.”
Jancsó Miklós most már igazán szabad, bár ha valaki, akkor ő az, aki egész életében az volt.
Néhány emblematikus filmje egy-egy részletével emlékezünk rá.
Szegénylegények (1965)
Szerelmem, Elektra (1974)
Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2001)
Rendhagyó önéletrajz 2008-ból, és a végén egy mosoly – tőle:
