Január végén megkezdődött a 4-es metró úgynevezett sötétüzemi tesztje, vagyis az az időszak, amikor még utasok nélkül közlekednek a szerelvények. A tét: a teljes automata rendszernek és a szerelvényeknek is valamennyi biztonsági kritériumnak meg kell felelniük. Ha ez sikerül, akkor március végén indulhat a menet: mi is felszállhatunk.
Az új metróvonal vonatvezérlő, áramellátó, biztonsági és kommunikációs rendszerét egyébként már október óta vizsgálják, de most léptünk a „véghajrá” szakaszába. Zárnak-e az ajtók, fognak-e a fékek, van-e „túlfutás”, és ha igen, mekkora, tartható-e a menetrend… ilyesmiket vizsgálnak jelenleg.
A használatbavételi engedélyt minden állomás megkapta már: utoljára Kelenföld-bázis csatlakozott: ezzel megvan a vonal budai végpontja is. Az állomás több mint 250 méter hosszú, amikor használjuk, 16 méterrel leszünk majd a felszín alatt. Az úgynevezett látszóbeton felületek itt is dominálnak, reflektorok és tükrök szórják szét a fényt.
A főpolgármester azonban „nem teljesen nyugodt”, a Hír TV P8 című műsorában Tarlós István legalábbis azt mondta: előfordulhat, hogy az elejéről kell kezdeni a teszteket, és elméletileg kicsúszhatnak a március végi határidőből, merthogy más-más nemzetközi cégtől rendelték meg a szerelvényeket és a biztosító berendezéseket, s „emiatt a szoftvereket igazgatni kell”.
Afelől azonban a városvezető biztosította a nézőket, hogy a metrószerelvények nem indulhatnak el az ellenkező irányba, nem fordulhat elő, hogy rossz ajtajuk nyílik ki, vagy hogy a baknak ütköznek – nos, ez mindenképp megnyugtató. Hozzátette: kisebb kényelmetlenségek azért előfordulhatnak az első hónapokban.
Nos, nemrég beengedték a sajtót is a „szellemállomásokra”, bár a kocsikba még nem szállhatott be senki: egyelőre buszozni kellett a megállók között: ennél az éles használat ugyebár csak jobb lehet. Így nem derült ki egyelőre, hogy melyik ajtó nyílik és melyik nem, viszont a dizájnt már megcsodálhattuk. Nekünk kicsit hiányzott Újpest Központ egykor forradalminak számító, vajszín árnyalatban játszó műanyag falborítása, a Nagyvárad tér szocreál mozaikossága, nem beszélve a Pöttyös utca tereiből áradó finom melankóliáról. De hát… nem élhetünk a múltban – jöjjenek az űrkorszak díszletei!
