Most jön ugye a megmentőcsomag, amitől engem konkrétan a hideg ráz – írja a bloggerünk.
– Egyrészt újabban folyamatosan szembesítenek saját lúzerségemmel, inkompetenciámmal, mert folyton meg akarnak menteni, hol a hitelemtől, hol a nyelvvizsgástalanságomtól – na ilyen az igazi hálátlan gyerek, mi?
Másrészt nagyon szép és jó, hogy állambácsi fizeti a nyelvvizsgámig vezető utat – nem, nem szép, és nem is jó, mert nemcsak totálisan igazságtalan, hogy az enyémet kifizetik, a másét, aki meg gürizett érte/vele évekig, azt meg semmivel sem akceptálják, hanem már maga az elképzelés is totálisan hamis alapokon nyugszik. Ugyanis legtöbbünknek (azt mondják, ötvenezren vagyunk) nincs szükségünk anyagi támogatásra. Nem azért, mert annyira felvitte az isten a dolgunkat. Hanem azért, mert egyszerűen nem most van rá szükségünk.
Lehetett volna támogatni a nyelvtanulást akkor, amikor levegőért kapkodva próbáltuk kiharcolni, hogy legyen az egyetemen egyáltalán nyelvoktatás, ha már kell a nyelvvizsga. Lehetett volna támogatni a 90-es évek középiskolásait, vagy legalább a tanárait, hogy gyorsabban, ügyesebben tanulják meg az oroszon túli nyelveket. De most, harmincon túl már nem tudok mit kezdeni az anyagi támogatással. Ugyanis nemcsak pénzem nincs, de időm sem.
Ó, dehogynem, van időm, este 10-től, mikor már minden gyerek alszik. De az államilag mentőtámogatott nyelvtanfolyamok nem este tízkor kezdődnek…
A cikk további részét az Ursula blogon olvashatod.
