A héten előzetes letartóztatásba került egy budapesti tanár szexuális erőszak gyanúja miatt. A csepeli iskola 34 éves testnevelőtanára évek óta fajtalankodhatott a rá bízott 8–12 éves gyerekekkel. Eldugott, sötét szertárakban, öltözők fürdőszobáiban kényszerítette szexre tanítványait egy csepeli tornatanár, írja a Blikk, aki egy anyát is idéz: “A kisfiamtól kellett megtudnom, hogy mit művelt vele ez a férfi. Állítólag arra kérte, hogy simogassa a nemi szervét, miközben a gyerekem nadrágjában turkált. Először két éve egy táborban nyúlt a fiamhoz, és azóta ki tudja még hányszor.”
“A munkáltató azonnali hatállyal megszüntette B. T. munkaviszonyát. Az intézmény szorosan együttműködik a rendőrséggel (…) Elkezdődött a gyermek- és felnőtt közösséget ért trauma ártalomcsökkentését és feldolgozását segítő munka” – adta ki nyilatkozatban Molnár László, a Burattino Hátrányos Helyzetűeket Segítő Iskola Alapítvány kuratóriumi elnöke.
Szintén heti esemény, hogy a bíróság a jogerős ítéletig csak a házi őrizetét rendelte el annak az egykori igazgatóhelyettesnek, aki a vád szerint szexuális játékokra kényszerítette diákjait: egy táborozás alkalmával például le kellett vetkőzniük egymás előtt és különféle helyzeteket eljátszaniuk, de állítólag volt olyan is, hogy az 52 éves dunakeszi tanár egy szobában is aludt az alsósokkal, az alvó kiskorú lányokat simogatta, vagy épp pornócsatornát nézett a gyerekekkel, akiknek egymás nemi szervét kellett simogatniuk. “Hogyan lehetséges, hogy az a férfi, aki a gyerekemet levetkőztette és meztelenül fotózta, továbbra is az otthona kényelmét élvezheti?” – reagált felháborodottan egy nő a hírre.
A szexuális zaklatás az erőszak egyik legdurvább, de messze nem az egyetlen formája a tanár-diák kapcsolatban. Mindannyiunknak vannak történetei olyan pedagógusokról, akik élvezték és ki is használták a “hatalmukat”, vagy épp indulatkezelési zavarokkal küzdöttek. Kokit adtak, krétával dobáltak, a kezünkre csaptak, ordítottak, megalázták a diákokat. Ma az ilyesmi felett már kevésbé hunynak szemet kollégák és szülők, de azért a mai napig előfordul, hogy olyanok dolgozhatnak iskolákban, akiknek – úgy tűnik, egyszerűen nem való ez a pálya. Létezik egyáltalán bármilyen szűrő, ahol kibukna egy tanár vagy tanárjelölt pszichológiai alkalmatlansága?
Célba dobás, fekvőtámasz, megfelelő hangterjedelem
Logikusnak tűnik, hogy a pályaalkalmasságot már a felvételin vizsgálják. Nos, az óvópedagógiai, valamint a tanítói szakokra jelentkezőknek jelenleg a legtöbb intézményben három, helyenként négy részből álló alkalmassági vizsgát kell tenniük. Tesztelik a beszédkészségeket, a hallást és a fizikai alkalmasságot, van, ahol az egészségi állapotot is. Tudnak-e a jelöltek fekvőtámaszokat csinálni, folyamatosan és közepes gyorsasággal futni, tisztán énekelni, célba dobni, megfelelő-e a látóélességük, és van-e a fedetlen testrészeiken bőrelváltozás. Némelyik feltétel nehezen értelmezhető, és feltűnő, hogy egyik sem vonatkozik a gyerekekkel való kapcsolatra. Anélkül, hogy vitatnánk a tesztelt képességek fontosságát (bár némelyiken szívesen elmerengenénk egy kört), inkább csak feltesszük a kérdést: az például, hogy valaki hogyan tölt el egy tanórát a gyerekekkel, nem ugyanolyan fontos, netán még fontosabb, mint az, hogy tud-e például kottát olvasni? Némileg jobban fest a helyzet az osztatlan tanárképzésre jelentkezők felvételijén, ahol minden tanári pályát választó diáknak kötelező részt vennie egy pályaalkalmassági vizsgán. Ennek része egy motivációs elbeszélgetés, amelynek alapja a korábban megírt motivációs levél, valamint egy nevelési helyzet elemzése, vagy egy pedagógiai témájú olvasmányról folytatott beszélgetés. Az eljárás időtartama viszont mindössze 15-20 perc. Azok a tanárjelöltek és gyakorló tanítók, tanárok, akiket megkérdeztünk, egyetlen olyan esetre sem emlékeznek, amikor a sikeres vizsgák ellenére bárkit is eltanácsolták volna alkalmatlanság miatt.
Gyerektáborokban tesztelnék a jelentkezőket
Korábban létezett igen alapos pszichológiai-pedagógiai alkalmassági vizsga (pszichológiai tesztből, nevelési helyzeteket bemutató filmrészlet elemzéséből, valamint az úgynevezett “nyolcpercesekből” állt: a jelöltek egy napközis foglalkozáson bizonyíthattak). Csakhogy az illetékes szerint a mai hallgatói és oktatói létszámarány mellett ez megvalósíthatatlan, és komoly megterhelést jelentene a felvételi időszakban. “Ráadásul bármennyire is finomítanánk és korszerűsítenénk, nem töltené be a szerepét, ahogy korábban sem töltötte be – mondja dr. Demeter Katalin, az ELTE Tanítóképző és Óvóképző Kar oktatási ügyek felügyeletéért felelős főiskolai tanára. – A szimulált nevelési jelenetekről egy átlagos mérlegelési képességű fiatal is képes megítélni, hogy mi lehet az elvárt válasz, függetlenül attól, hogy mit tenne ő az adott helyzetben. A pszichológiai tesztek kitöltői hasonlóképpen alkalmazkodhatnak az elvárásokhoz, a rövid foglalkozások alatt pedig könnyen előfordulhat, hogy a jelölt nem tud megfelelni a mesterkélt helyzetnek, holott alkalmas lenne pedagógusnak.”
A szakember javaslata az érettségi feltételeként megszabott, ötvenórás kötelező önkéntes munkával összhangban az lenne, hogy annak egy részét a pedagógusi pályára készülők a gyermekek táboroztatása, gondozása területén vállalhassák. “Erről kérhetnének egy közös szempontrendszer alapján kitöltött értékelést, egyfajta tanúsítványt a pályaalkalmasságról. Így nem egy megrendezett helyzetben, hanem szakmai segítség és ellenőrzés mellett, a valóságban tennék magukat próbára mindazok, akik tanítónak, óvodapedagógusnak vagy csecsemő- és kisgyermeknevelőnek készülnek.” Sok minden megállapítható lenne egy ilyen “próbán”, ám épp a legkárosabb dolgok vélhetően nem, pont a szoros kontroll miatt. És persze az ilyesmit nyilván nem is szabad “éles” helyzetben tesztelni. De akkor hogyan?
A pedofil hajlam csak “utólag” derül ki
Bár nem minden gyerekmolesztáló pedofil, vagyis kimondottan kóros szexuális vonzalmú, személyiségzavaros, illetve beteg ember, sokan kerülnek közülük a pszichiátria látókörébe. Ám túlságosan későn. Dr. Gerevich József pszichiáter szerint ugyanis – még ha kóros állapotról van is szó – az ilyen zavar nagyon nehezen kiszűrhető. “Egy pedofil hajlamú ember bárki előtt el tudja rejteni a betegségét, beleértve a legjobb szakembereket is. Akármilyen drámaian hangzik is, sajnos az ilyesmi csak úgy kerül napvilágra, ha már megtörtént a molesztálás, és a gyerek elmondja valakinek. Ami az általános alkalmasságot illeti, azzal kapcsolatban tudni kell, hogy a pszichológiai tesztekkel vissza lehet élni. Ezért ezeknél sokkal jobb megoldásnak tartom, ha – a már dolgozó tanárok esetében – az iskolavezetés a diákok visszajelzésre támaszkodik. Egy-egy anonim értékelésből egyértelműen kiderülhet, hogy ki az, aki jó órákat, foglalkozásokat tart és megnyerő a személyisége, és ki az, akinél unatkozni, netán félni kell.”
“Jelenleg nem működik olyan rendszer, amely a pedagógusok pszichológiai alkalmasságát vizsgálná” – áll a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ kérdéseinkre érkezett válaszában. És hozzáteszik: “ez a kérdés rendszeresen napirenden van”. “A pedagógus munkája lelki terhekkel jár, hiszen nemcsak a tananyagot tanítják meg, hanem személyiségükkel is dolgoznak. Nagyon nehéz azonban olyan kritériumrendszert felállítani, amely alapján eldönthető, valaki alkalmas-e a pályára vagy sem. A nyugodt, kiegyensúlyozott lelki hátterű, kellő önismerettel rendelkező pedagógust kevésbé terheli a nevelés-oktatás feladata. Ám ideiglenesen bárkivel megtörténhet, hogy nehezebben alkalmazkodik a diákközösséghez, például ha ő maga krízisbe került. Ettől még nem lehet azt mondani, hogy alkalmatlan lenne. Természetesen előfordulnak olyan lelki eredetű betegségek, amelyek megkérdőjelezhetik az alkalmasságot, ezek megállapításában, kimondásában azonban rendkívül körültekintően kell eljárni.”
| Az Nkt. 66. §-a rendelkezik a “köznevelésben történő alkalmazás” feltételeiről. Az igazgató vezetői feladata az óralátogatások és egyéb iskolai események alkalmával a munkatársak pedagógiai munkájának ellenőrzése, a tantestületi, fenntartói, szakmai etikai normák közvetítése, betartatása. Ha konkrét panaszok érkeznek akár a tanulóktól, akár a szülők vagy kollégák részéről, az intézményvezetőnek ki kell vizsgálnia az ügyet, akár szakértő vagy a fenntartó segítségét kérve. A KLIK tájékoztatása szerint tavaly mindössze “néhány” eset fordult elő, amikor emiatt mentettek fel valakit az állásából. |
A csepeli eset nem KLIK-es intézményben történt – hangsúlyozza a nyilatkozat – “de a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ az intézményekben fontosnak tartja bővíteni a prevenciós tevékenységet iskolapszichológusok alkalmazásával, valamint újabb képzések indításával konfliktuskezelési technikák és mediációs témakörben” – írja a Központ.
“Járnia kell még egy esélynek”
“A tanárok magatartásának problémájával kapcsolatban teljesen magunkra vagyunk utalva
– mondja egy budapesti középiskola igazgatóhelyettese. – Kevés iskola foglalkoztat saját pszichológust, pedig az egy sor problémát megoldana. Ha egy szakember minden nap ott van, és kiérdemelte a bizalmat, a gyerekeken keresztül sok problémával találkozik. Ezeknek a pedagógusokra vonatkozó részét, ha a gyerekek érdeke úgy kívánja, megoszthatná velünk. Ráadásul bár az iskolapszichológusok jellemzően a gyerek- és kamasz korosztályra szakosodtak, előfordulhat, hogy a kollégáknak is tudnának segíteni saját problémáikban. Mi szeptember óta csak a nevelési tanácsadóból kijáró szakemberre számíthatunk. Ő viszont minden igyekezete ellenére keveset tud tenni, hiszen hetente mindössze néhány órát tölt az iskolában.”
A konkrét problémák kezeléséről az igazgatóhelyettes azt mondja, a közalkalmazotti törvény erősen védi a pedagógusokat. Ez a pedagógiai, pszichológiai alkalmasság szempontjából azt jelenti, hogy egy iskolának nagyon kevés jogosítványa van akkor is, ha komoly kételyek merülnek fel a kolléga munkájával kapcsolatban. “A fizikai és főként a szexuális erőszakra nincs mentség – teszi hozzá. – Ilyenkor azonnal intézkedni kell. Ez fegyelmi eljárást jelent, és jelentést a fenntartó felé, aki súlyosabb esetben azonnal felmenti a tanárt. Ehhez képest más a helyzet a verbális és az érzelmi erőszak terén. Mindkettő rengeteg kárt okozhat, de ha egyszeri esetről szereztünk csak tudomást, járnia kell még egy esélynek. Különösen akkor, ha a tanár is tisztán látja a helyzet komolyságát és azt, hogy változtatnia kell.”
Az igazgatóhelyettes azt mondja, hiába lesz több óralátogatás, mert “mindenki tudja, hogy egy-egy kirakatóra alatt nem feltétlenül derül ki, milyen a tanár viszonya a diákokkal”. A régóta kötelező, éves munkaalkalmassági vizsgálatok pedig az egészségi állapotra korlátozódnak. “A háziorvos sokszor gond nélkül kiadja az igazolást, idegrendszeri, stílusbeli, viselkedésbeli problémák vagy épp függőségek itt sem igen derülnek ki. Eszközök és jogosítványok hiányában marad a remény, hogy időben kiderül, hogy ha egy kollégánál elszakad a cérna.” A szakember szerint nehezíti a helyzet megítélését, hogy sokszor nem egyértelmű az igazság. “Komolyan kell venni a diákoktól minden jelzést, de tudni kell azt is, hogy ahogy egy gyereket is tönkretehet az erőszak, úgy egy kollégát is az alaptalan vád.”
