A pedagógusi életpályamodell elgondolását a kezdetek kezdete óta kritizálják. Most egy újabb eleme, az úgynevezett portfólió verte ki a biztosítékot. Ez az a dokumentum, amit minden tanárnak ki kell töltenie ahhoz, hogy az úgynevezett kettes fokozatba léphessen.
A pedagógusi életpályamodellben ugyanis négy fokozat létezik. Aki szakvizsgázott, az automatikusan az egyes fokozatba lép, és 14 év elteltével kérheti a kettesbe való átlépést. A hármas fokozatban a mestertanárok, a négyesben a kutatók, tudósok szerepelnek. A fokozatok jelzik a szakmai tapasztalat- és tudásbeli különbséget, de nem utolsó szempont, hogy a fizetésük is eltérő. Több variáció is felvetődött, végül az oktatási kormányzat leegyszerűsítette a dolgot: “pedagógus I.”-be tett minden tanárt, a kezdőtől a nyugdíjas korúig. Ezért kell most az a bizonyos, szűrőként funkcionáló portfólió. Ezzel együtt megjelent egy úgynevezett minőségbiztosítás is: a tanárokat ki kell képezni kiképzővé. Bizony, olyanokká, akik elbírálják majd a kollégáikat, hogy azok megfelelnek-e minden követelménynek, például azoknak, ami ahhoz kell, hogy I.-ből a II.-be lépjenek. Hááát…
“Tiltakozásunk jeléül nem töltjük fel a portfólióinkat. Úgy véljük, hogy a pedagógus I.-ben való maradásunk a jelenlegi minősítési rendszer szégyene, olyan rendszeré, amelyet nem kívánunk legitimálni. (…) A pedagógusok minősítésének jelen formájaként átgondolatlannak, előkészítetlennek és megalázónak tartjuk” – írta közleményében többek között például Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, Pethőné Nagy Csilla és Bihari Péter tankönyvszerzők.
Fábián Márton 21 éve tanít magyar irodalmat a Radnóti Gimnáziumban. Számos tankönyvet írt, publikált. Szakfelügyelőnek, azaz “kiképzőnek” jelentkezett, amihez viszont át kell kerülnie a pedagógus II.-be. Úgyhogy most a portfólióját tölti. Nincs sok ideje: március 30-ig készen kell vele lennie ahhoz, hogy a következő tanévtől már más szinten legyen. Ehhez nincs más dolga, mint elolvasni a nagyjából 160 oldalas kitöltési útmutatót, majd kitölteni és feltölteni a portfóliót, részt venni egy online tesztvizsgán, elvégezni egy hatvanórás tanfolyamot, és… már a zsebében is van a pedagógus II. igazolvány.
Azok, akik most bojkottálnak, többek között pont ezt tartják megalázónak: hogy óravázlatokat írjanak és töltsenek ki, hogy majd valaki bemegy egy órájukra, és 45 perc alapján eldönti, alkalmas-e arra, hogy magasabb fokozatba lépjen. (Száz pontból ötvenet lehet a portfólióra, harmincat a próbaórára, és húszat az iskola vezetőségének véleményére kapni.) A portfólió minden elemét lehetetlenség lenne visszaadni, de a teljesség igénye nélkül mondunk néhány érdekességet a tartalmából:
A magyartanárral az egyik bevásárlóközpont kávézójában találkozunk, laptoppal érkezik. Nagyjából félórát várunk az internetre, aztán szintén hosszas percek telnek el, míg az oldal betöltődik. Amikor belépünk végre a felületre és kisilabizáljuk, mit is nyissunk meg, ilyen kihívásokba ütközünk:
- Eredetiségnyilatkozatot kérnek plágiumgyanú ellen – Mártonnak a dokumentumai hitelességét kell bizonyítania.
Ezen Márton akár meg is sértődhetne, de egyelőre elegánsan túllép rajta. - Tanmenet a pedagógusi tevékenységről: egy hétoldalas írást kérnek arról, hogy az adott tanévben pontosan mit is fog tanítani Márton. – Ez maximum arra jó, hogy egy kezdő tanár megtanulja, hogyan kell óravázlatot készíteni – mondja a magyartanár –, de egy tapasztaltabb kollégánál teljesen értelmetlennek és öncélúnak tűnik.
- A tanmenet részletesebb kidolgozása, ahol Márton kitérne arra, milyen témaköröket akar feldolgozni: a témák órára bontása, milyen tankönyveket használ, mikor használ aktív táblát, stb.
- A témakörök még részletesebb kidolgozása: tíz darab óraterv, amiben gyakorlatilag dokumentálni kell azt is, az óra hányadik percében vesz levegőt a tanár: mik a célok, mik a kiosztandó feladatok, az órákon felhasznált képek és anyagok, azok forrása, mindez mennyi időt vesz igénybe, és melyek a várt célok. Ez a minimum, de aki szorgalmas, még további óráknak is feltöltheti a részletes menetét. Márton ehhez még nem érez elég energiát.
Kérésünkre azonban erőt vesz magán, és átgondolja, mit is írna a rubrikába. Csak hát… mint mondja, nem tudja előre megmondani percre pontosan, mikor mi mennyi időt vesz majd igénybe, mint ahogyan azt sem, a diákok egy-egy feladatra hogyan fognak reagálni. “Ha azt akarjuk, hogy önállóak és kreatívak legyenek, hogyan jósolhatnánk meg előre mondjuk egy beadandó fogalmazás eredményét?” – kérdi.
- Csoportprofil kidolgozása. Ööö. Mi is ez? Kis silabizálás után kiderül, hogy mivel fenti tematika egy adott osztályra vagy csoportra vonatkozik, a tanárnak erről kell jellemzést írnia. És minderről, valamint a tematikáról is egy-egy önreflexiót. Vagyis… tartsanak önvizsgálatot? Gondolják át, mindent jól csinálnak-e? “Gondolom, ezzel azt akarják elérni, hogy a tanárok tudatosan készüljenek az órákra. De a tanárok tudatosan készülnek így is, nem tudom, mi lehet a cél ezzel” – morfondíroz Márton.
És akkor nézzük, mi mindezzel a baja a tiltakozóknak! Egyrészt, hogy minderre március 30. a határidő. Erre lehet azt mondani, hogy ez csak egy lehetőség, és nem muszáj vele élni, na de: a tanárok zömének igenis számít az a plusz húsz-ötvenezer forint, amivel többet kereshetnének pedagógus II.-ben. Aztán: azoknak, akiknek mondjuk még három évük hátravan a meghatározott tizennégy évből, szépen lassan kitöltögetik a portfólió elemeit, elrakják, majd tizennégy év jogviszony után feltöltik. De aki húsz éve a pályán van, és mégis méltatlannak érzi a besorolást, annak tavaszig van ugyanerre ideje.
És akkor ne feledkezzünk el a kompetenciákról, amikből összesen hetveneggyel kell rendelkeznie az adott tanárnak. Olyanokkal, mint: célszerűen használja-e a digitális eszközöket, terveit az óra eredményességének függvényében felülvizsgálja-e, a cél tudatosításából indul-e ki. Sorolhatnánk. “Képzeljük el, mennyire életszerű, hogy egy tanár
hetvenegy ilyen és ehhez hasonló szempont alapján szigorúan, szőrszálhasogató módon ellenőrzi kollégáját?! Ha ezt teszi, bizonyára senki sem lép egyetlen fokozatot sem feljebb, ha meg csak pipálgat, akkor mi értelme van az egésznek? És hogy lehet egy negyvenöt perces óra alatt hetvenegy ilyen kérdésre válaszolt kapni?” – latolgatja az esélyeit Fábián Márton.
És valóban: nehéz eldönteni, hogy egy ilyen részletező dokumentum végül elérheti-e a célját, vagy ismét egy formalitás az amúgy is túladminisztrált pályán. Fábián Márton ugyanis még azok közé a szorgalmas pedagógusok közé tartozik, akik valóban át akarják rágni magukat a százhatvan oldalon, ha már ez a feladat, és lelkiismeretesen ki is akarják azt tölteni. Nem könnyítették meg a dolgát…
