A 2010-ben megválasztott 386 fős országgyűlésnek 35 nő tagja volt, ez 9,1 százalékos arányt jelent. Ezzel az alacsony számmal Ukrajnával együtt az utolsó helyen állunk Európában, egy szinten a Kongói Demokratikus Köztársasággal és Panamával. Albánia és Madagaszkár is megelőz minket.
Bár már a NATO védelmi miniszterség is elnőiesedő szakmának tekinthető, a hazai viszonyok fényévekre vannak a nyugat-európai trendektől.
A jelenlegi pártpreferenciák és erőviszonyok alapján valószínűsíthetően legfeljebb húsz nő tagja lesz az új parlamentnek, ami a jelenlegivel lényegében megegyező, mindössze tízszázalékos arányt jelent. Ezzel továbbra is sereghajtók leszünk a demokratikus országok sorában – áll a Policy Solutions politikai elemző intézet jelentésében.
A Fidesz–KDNP színeiben kilenc-tíz, az Összefogás képviseletében nyolc-kilenc, a Jobbiknál pedig két képviselőasszony kezdheti meg a munkát áprilistól az előrejelzés szerint. Arányaiban vélhetően az MSZP–Együtt–PM–DK képviselői között lesz a legtöbb politikusnő, a Fidesz képviselőcsoportjában pedig a legkevesebb.
Hogy a politika világa még mindig nem ideális terep a női érdekérvényesítéshez, mi sem mutatja jobban, mint hogy hány tehetséges képviselőnő hagyja el a ciklus végén a törvényhozást, és próbál más terepen eredményeket elérni. A következő négy évben már biztosan nem indulnak olyan meghatározó politikusok, mint Osztolykán Ágnes vagy Ertsey Katalin. A két LMP-s képviselő komoly nemzetközi elismeréseket szerzett, és szakpolitikai kompetenciájukat még a legkeményebb ellenfeleik is elismerik. Mégis érezhető rajtuk az a rossz szájíz és kiábrándultság, amit csak a hazai politika kultúra alacsony minőségével lehet magyarázni.
Persze hiába van akár sok nő a jelöltek között, ha a befutó helyeken az arányuk nagyon alacsony. De azért indulnak idén ismert politikusnők a pártok országos listáin, az egyéni választókerületekben vagy éppen pártelnökként is. A nagy öregektől a fiatal titánokig sok olyan egyéniség megméretteti magát idén, akik miatt érdekes lehet a kampányidőszak.
A választók többsége persze elsősorban nem aszerint dönt a képviselőjelöltekről, hogy az illető nő-e vagy férfi. A politika férfias világában a “nőiség” önmagában nem érték, és még csak nem is különleges szempont. Ez nem is volna baj (sőt így lenne rendjén) akkor, ha politikusainktól elvárhatnánk, hogy nemüktől (és egyéb mutatóiktól) függetlenül képviseljék minden társadalmi csoport érdekeit. A férfiak érdeke természetesen nem áll szemben a nőkével, ám a nők nézőpontjai, igényei részben sajátosak, így egyszerűen szembetűnő, hogy egy országban, ahol ötvenkét százalékot tesz ki egy csoport lakossági aránya, parlamenti képviseletük csak tízszázalékos.
Ám ahogy egy férfi is képviselheti kiválóan a nők érdekeit, úgy természetesen egy nő politikai céljai is lehetnek ellenszenvesek (és persze fordítva). A mostani jelöltek közül szinte mindenki mást gondol a nők családban betöltött szerepéről, a meddővé tételről vagy éppen az abortusz szigorításáról. Íme, az esélyesek!
Konzervatívok
Érdemes a kormánypárt erős katonáival kezdenünk, hiszen ők az elmúlt ciklusban karakteresen határozták meg a Fidesz–KDNP nőkről alkotott képét. Legyen szó egy rosszindulatú komondorról vagy éppen az új munka törvénykönyve nőkre vonatkozó fejezeteiről, rájuk mindenben lehetett számítani. Egyértelmű előrelépés, hogy az elmúlt négy évben legalább a családon belüli erőszak területén szigorúbb szabályozást fogadtak el, de állítólag ebben nagyobb szerepet játszott Rogán Antal feleségének, mint az alább kiemelt képviselőasszonyoknak az érvelése. Egy rendes konzervatív nő ugyanis az elmúlt négy évben is kellő mennyiségben szült, szerette a családját és a nemzetet. Ugyanakkor a meddővé tétel ellehetetlenítésével komoly vitát generáltak.
Összefogottak
Modern szociáldemokrata nőnek lenni manapság nem könnyű feladat: politikai célkitűzéseik meglepő módon nem örvendenek túl nagy népszerűségnek manapság. Kevesen veszik komolyan a “több nőt a törvényhozásba” célkitűzést még akkor is, ha következetesen harcolnak az üvegplafon vagy éppen a túlságosan zárt női szerepek ellen. Bár az elmúlt négy évben válogatásunk szereplői szinte minden nőpolitikai és esélyegyenlőségi probléma kapcsán megnyilvánultak valamilyen módon, azonban ez nem igazán hatotta meg a kormánytöbbséget. Az indulók között találunk fiatalos válságmenedzsert, harcos amazont és menő oktatáspolitikust is. Ez azonban 2014-ben még valószínűleg kevés a sikerhez.
Európaiak
Az európai parlamenti választások más időpontban lesznek, mint a hazaiak, és sajnos minimális szinten szivárognak be hozzánk az uniós szinten fontos női témák. Azért érdemes áttekintenünk, hogy a Strasbourgba delegált nők milyen teljesítményt nyújtottak az elmúlt négy esztendő alatt. Még főszereplőkké is válhatnak, hiszen egyre több uniós kérdés kerülhet a belpolitikai kampány napirendjére az abortusztól az egyneműek párkapcsolatának törvényi elismeréséig.
Elsősorban “zöldek”
Esetükben többről van szó, mint puszta környezetvédelmi érzékenységről, hiszen mindegyikük egy-egy szakpolitikai terület specialistája. A versenyzők többsége korát meghazudtolóan komoly és konfrontatív, leszedik a szentelt vizet akár a kormányfőről vagy a házelnökről is, de ha kell, fához, esetleg cégek bejáratához láncolják magukat. Jelenlétük egyértelműen színesebbé tette az elmúlt négy évet, bár az általuk benyújtott módosítók, törvényjavaslatok vagy szakmai érvek többségét vagy meg sem hallgatta a kétharmados többség, de el biztosan nem fogadta azokat.
Radikálisok
A női radikálisok a politikai elit szintjén elsősorban erősen jobboldaliak, ennek minden előnyével és hátrányával. Magabiztosságuk és felkészültségük elsőre is feltűnő, hiszen olyan dinamikával képviselik a konzervatív női politikusmodellt, hogy azt fideszes vagy KDNP-s kollégáik is megirigyelhetnék. Határozottan hangoztatják, hogy a nőknek elsősorban és szinte kizárólagosan anyaként kell megfelelniük a nemzeti elvárásoknak. A csoport szereplői nemcsak nem szeretik például a melegeket, de még a társadalmi jelenlétüket is károsnak is tartják.
+1 Új belépők
| Április 6-án a választópolgárok két szavazólapon szavazhatnak: az egyiken az országgyűlési egyéni választókerület jelöltjére, a másikon az országos listára, amely lehet pártlista vagy nemzetiségi lista. A választáson azok a pártok állíthatnak országos listát, amelyek a fővárosban és kilenc megyében összesen legalább 27 egyéni választókerületben jelöltet tudtak állítani. A Nemzeti Választási Bizottság négy pártlistát vett nyilvántartásba: a Fidesz–KDNP közös listáját, az MSZP–Együtt–PM–DK–MLP szövetség listáját, a Jobbikét és az LMP-ét, ezen kívül előreláthatóan 22 pártnak van esélye a listaállításra. A Nemzeti Választási Iroda internetes tájékoztató oldala: www.valasztas.hu |
