Péterfy Bori: Szerencsétlen a szerelemben, szerencsés a házasságban

Péterfy Bori olyan családi karmát cipel – rendkívüli teljesítményt nyújtani a színpadon –, amelyet nem lehet könnyű megvalósítani, ha olyan famíliából származik, amelynek tagjai a magyar művészeti élet nagyjai. Dédapja Áprily Lajos költő, nagyapja Jékely Zoltán író, költő, műfordító, nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, édesapja Péterfy László szobrász, testvére Péterfy Gergely író, unokatestvére Gerlóczy Márton író.

– Nyomasztó ilyen családi háttérrel színpadra állni?
– Talán azért nem jelentett terhet, ellentétben a híresebb színészek gyerekeivel, mert a családom tagjai között sem híres színész, sem híres zenész vagy énekes nem volt. Ha író vagy költő szerettem volna lenni, akkor talán lett volna nyomás rajtam.

– De a nagymamád színésznő volt.
– Igen, ám az a fajta előadó-művészet, a magányos színpadi lét, amelyet ő választott, engem sohasem vonzott. Amikor nem vettek fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, akkor sok szorongás volt bennem, hogy mi lesz. Minden porcikámban éreztem, hogy színész akarok lenni, de eleinte nagyon féltem a színpadtól, nehezen tudtam megnyílni.

– A horoszkópodban a Skorpió aszcendens arra utal, hogy sok minden miatt szorongsz.
– Igen, sok szorongás van bennem, de küzdök, hogy legyőzzem. Félek az autóbalesettől, sokat aggódom a kisfiamért, félek az ostoba és agresszív emberektől. És hát sokáig talán a közönségtől féltem a legjobban.

– Sikerült leküzdeni?
– Az idő, valamint a rutin segítségével igen.

– A horoszkópod szerint hajlamos vagy a függőségre.
– A függőséget az életemben a színpad, a munka jelenti. Igazi megszállott vagyok. Nem tudom elképzelni, mi lenne velem, ha nem állhatnék színpadra. Ha őszinte akarok lenni, akkor a szorongást nem a színpadra lépés, hanem ennek az elvesztése jelenti. Nem tudom, mi lesz idősebb koromban, bár a színészetben az a jó, hogy teljesen váratlanul bármikor és bármilyen idősen kaphat valaki izgalmas feladatot.

– És neked a színházon kívül még ott a zene. Idős zenészek adnak koncerteket.
– A rock and roll roppant igazságtalan műfaj, mert amíg egy hetvenéves férfi nyugodtan ugrálhat a színpadon, addig ez már egy nőnek nem biztos, hogy jól áll. Egyszer biztos abba kell hagyni.

– A horoszkópod arról árulkodik, hogy a színpadon szinte mágikus energia árad belőled, amivel képes vagy magaddal ragadni a közönséget.
– Ezt jó hallani. Én is érzem, hogy hihetetlen energiákat tudok megmozgatni, amelyek olyan erősek, hogy majd’ szétszakítanak, és amelyek egyben félelmetesek is. Egy koncert igazi transzállapot.

– Ezek az energiák érdekes módon a színpadon pozitív eredményt hoznak, míg a magánéletedet nehézzé tehetik. Szokatlan csillagállásnak köszönhetően például a szerelemben szerencsétlenné tehet, ám a házasságod boldog és kiegyensúlyozott lehet. Vagyis ha a megismerkedés után gyorsan fejest ugrasz egy házasságba, akkor az sikeres lesz.
– Ezt a csillagállások ismerete nélkül én is így gondoltam. A budavári Sziklakórház pincéjében, a föld alatt, a labirintusban adtunk elő egy darabot. Akkor belepett az ajtón egy fiú, és villámcsapásként hasított belém egy kép: ismerem őt. Hirtelen lepergett előttem az életem, és pontosan tudtam, éreztem, hogy együtt fogunk élni, gyerekünk lesz.

– Ő is hasonlóan érzett?
– Ugyanezt élte át. A találkozás után két hónappal összeköltöztünk. Mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy összetartozunk.

Merényi Dávid

– A szerelmi kapcsolataidban agressziót is át kellett élned?
– Szerencsére csak egyszer. A többi pasimmal más problémák voltak. Úgy is mondhatnám, a sors a párkapcsolatban az összes létező rossz dolgot kipróbáltatta velem. Egészen fiatalon csodaszép szerelmeket élhettem át. Ám később extrém módon mindig olyanokat választottam, akiket nem kellett volna. Vonzottak a deviánsok, az alkoholisták. De szerencsére mindegyikből ki tudtam mászni.

– Melyik kapcsolatnak volt a legnehezebb búcsút inteni?
– Kivétel nélkül mindegyik partnerrel nehéz volt szakítani, csak a nehézséget más jelentette.

– Általában te kezdeményezted a szakítást?
– Nem, volt olyan, amelyben tudtam, hogy nem jó, de megvártam, amíg a partnerem mondta ki: vége.

– Ha szenvedést jelentett a kapcsolat, akkor miért nem léptél ki belőle azonnal?
– Nézz körül, milyenek a nők?! Sokan a poklok poklát járják, mégsem változtatnak. Aminek persze több oka van, de a legfontosabb, a legerősebb az, hogy a nők azt képzelik, meg tudják változtatni a férfit. Amit megtanultam ezekből a kapcsolataimból, hogy nem szabad olyan partnert választani, akit meg kell változtatni. Nemcsak azért, mert nem fog sikerülni, hanem azért, mert senkit sem szabad arra kényszeríteni, ami szerintünk jó, amit mi ideálisnak tartunk. Mert én sem szeretném, ha valaki engem akarna átalakítani. Ha annyira szeretem a másikat, akkor változni fogok magamtól, ha kell.

– A csillagok állása alapján volt olyan kapcsolatod, amelyre a brutalitás volt a jellemző.
– Igen, az egyik szerelmi viszonyomra, amely valamennyi közül a legextrémebb kapcsolat volt. Nagyon hamar kiderült, hogy nem fog működni, el kellene őt hagyni, de nem tettem. Hónapokon keresztül nyűglődtünk, és úgy lelkileg, mint fizikailag sokat szenvedtem.

Doma

– Amikor az első pofon elcsattant, miért nem vetettél véget a kapcsolatnak?
– A családon belül erőszaknak a pszichológiája, hogy a férfi kezdetben a nő egóját rombolja le, és csak ezután következik a fizikai erőszak. Ahogyan a férfi a nő önbizalmát a sárba tiporja, úgy lesz a nő egyre bizonytalanabb. A pszichikai nyomás hatására értéktelennek érzi magát, és ekkor jön a brutalitás. A rémület után pedig a kibékülés, az elementáris erejű szexualitás, amely semmihez sem hasonlítható. És ez úgy hat, mint a kábítószer. Ezt követi a fogadkozás, az ígérgetés, amikor úgy látszik, a bántalmazó annyira megbánta, amit tett, hogy talán a csillagokat is lehozza majd az égről. Sok nő, aki ilyen viszonyban kínlódik, mindig azzal jön, hogy a férfi megígérte, megfogadta, és hogy kibékülés mennyire fantasztikus volt. Nekem a sors már a megismerkedésünk második napján világos jelet küldött, hogy ne menjek bele a viszonyba, illetve ha belemegyek, akkor tudjam pontosan, mire számíthatok. De elhessegettem, és önként dugtam a fejem a “hurokba”.

– Milyen jelet kaptál?
– A kommunikációjából egyértelmű volt, hogy agresszív ember. A brutális férfiak mind-mind kisebbrendűségi komplexustól szenvednek. Szörnyek, akiknek a szexuális és a fizikai erejükön kívül nincs semmijük. Belegondolni is félelmetes, hány nő – a környezetemben sokan – él napjainkban ilyen kapcsolatban, és hány gyerek látja azt, hogyan bánik az apja az anyjával.

– A házasságod harmonikus?
– Igen, pontosan olyan, mint amilyennek a horoszkópomból láttad. A nagy feladat, megpróbálni a családom tagjait nem agyonfélteni. A férjem bejelentette, szeretne megtanulni repülőt vezetni, aminek már a gondolatától is kiráz a hideg. Tudom, hogy még nagyobb feladat lesz a kisfiamat nem ellenőrizni, nem rátelepedni. Remélem, ilyenkor majd eszembe jut, milyen vad kamasz voltam, és hogyan viselkedtem, amikor a szüleim valamit nem engedtek meg…

– Mi az, amire vágysz, amit nagyon szeretnél?
– Ha több lenne belőlem. Akkor nyugodtan tudnék szülni még egy gyereket, el tudnám vállalni azokat a munkákat, amiket mostanában visszautasítottam, utazni is lenne ideje az egyik énemnek. Így, hogy egy van belőlem, folyamatosan sakkozni kell az idővel, az energiáimmal, fontossági sorrendet kell felállítani, és sokszor azt érzem, hogy megőrülök. El kell fogadnom azt, hogy aki ennyire imádja a munkáját, mint én, annak rengeteg lemondással jár az élete.