– A Jancsival nem lehet csocsózni – panaszkodott Misi a múltkor –, mert örül, ha bemegy a kapujába a labda!
Úgyhogy Misi egyelőre velem szeret inkább csocsózni.
– Tapogatózó játék folyik – közvetítek. – És most a Dortmund megszerzi a vezetést! De nincs idejük örülni, mert a Bayern máris kiegyenlít. Micsoda izgalmak!
– München, München cselezget, tapogatja… – közvetít Misi is, mert ő van a piros csocsóbábukkal, akiket Bayern Münchennek neveztünk ki. Egy meccset megnyerek szoros küzdelemben, de a visszavágó elején Misi elhúz.
– Most már 4:0! A Müncheniek fognak nyerni, ez nagyon izgalmas! – kommentál lelkesen Misi, akinek más fogalmai vannak az izgalmakról, mint nekem.
– A dortmundiak nem találják az előző mérkőzésen mutatott formájukat – csóválom a fejem.
– Igen – veszi vissza a szót Misi, mint egy tudálékos szakkommentátor –, az ananászt, a csillagot meg a törpikeformát se találják.
Misi nagyon szeret közvetíteni, annyira, hogy nemcsak a csocsót közvetíti, hanem úgy általában az életet is. Például egyik nap spagetti volt ebédre, ami Misinek nagyon ízlett, úgyhogy miután megette, kért még. A feleségem elvitte a tányérját, hogy hozzon még neki.
– Az történt velem, hogy megettem, és kértem még, és anyu nekem hoz még – tudósított Misi az eseményekről valós időben. Aztán megjött a repeta, de Misit az sem zavarta a közvetítésben, hogy tele volt a szája:
– Minél többet eszem – elemezte a helyzetet, szakkommentátorokat megszégyenítő éleslátással –, annál kevesebb lesz a tészta.
Máskor fel-alá furikázik a házban valamelyik járgányán, és élőben közvetíti a ralit.
– Nagyon messze megyek, egészen Dubaiba – mondja. – Most még tudtok köszönni! – néz vissza a küszöbről, azzal tovagördül.
– Ez a Déli pályaudvar – hallom az előtérből.
Aztán a dolgozószobámból hallatszik, ahogy kitörő lelkesedéssel kiáltja:
– Itt van Dubai!
Ha épp nem valós időben közvetít Misi, akkor viszont összefoglalókat közöl az előző perc eseményeiről. Egyszer úgy hagytam ott a szobában, hogy elmélyülten festegetett.
– Jancsi! Ne lépj bele! – hallottam a feleségem kétségbeesett kiáltását nem sokkal később.
A helyszínre siettem, ahol Misi már várt az összefoglalóval:
– Képzeld, papa, a Jancsi ment, mendegélt, és addig ment, amíg belement a festékbe.
De Misi nemcsak Jancsit tekinti mesefigurának (aki egyébként járás közben olyan lelkesen lóbálja ide-oda a karját, hogy leginkább valóban egy rajzfilm tengerészére emlékeztet), hanem adott esetben akár saját magát is. Egyszer fürdés után nem találtam Misi törölközőjét, ezért egy kéznél levő nagy, felnőtt törölközőbe bugyoláltam.
– Palacsinta lettem! – kurjantott Misi a törölközőbe csavarva. – Kóstolj meg!
– Hú de finom palacsinta! – mondtam szófogadóan. – De rég ettem ilyen finom palacsintát!
Misinek nem okozott gondot, hogy egyszerre legyen főszereplője és tudósítója az eseményeknek, azt mondta:
– Mikor ettél palacsintát? – kérdezte a palacsinta
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
