Elég sokan (és állítólag egyre többen) vannak olyanok, akik úgy gondolják, ha beléptek egy ábécé ajtaján, akkor egy nagy terülj-terülj asztalkás fogadásra érkeztek, ahol tetszés szerint fogyaszthatnak, a végén majd úgyis jön az elszámolás, és akkor bemondják, hogy van ez a háló krumpli, meg volt még két túrós batyu, öt deka párizsi meg egy feles – isten bizony.
Egy kisfiú addig nyafog a boltban, amíg a mamája kibontja neki a túrórudit, és bekebelezheti.
Egy várandós hölgy kakaós csigára kívánós: hármat futva be is töm a még meleg pékáruból: a sorba üres kézzel áll be, csak a bankkártyáját lobogtatja.
Egy család betér a madarasba, és mire végigér a sorokon, teljes szendvicseket állít össze az egész társaságnak: van bennük tömlős sajt, mustár, felvágott: egy komplett piknik kelléktára.
Egy képviselőnő szórakozottan bolyong a hajók között, közben megrágcsál egy kiflivéget.
Ugyanaz történik, vagy más és más?
Jogilag ugyanaz: szereplőink elfogyasztanak valamit anélkül, hogy kifizették volna. A dolog onnan válik lopássá, ha a pénztárnál sem teszik meg. Ezt azonban elég nehéz ellenőrizni, illetve bizonyítani, még akkor is, ha a legtöbb üzletben videofelvétel készül mindenről – elvégre teljes hasi ultrahangot mégsem végezhetnek minden vevőnél.
“Sajnos az a tapasztalat, hogy egyre többen próbálnak meg jóllakottan távozni az üzletekből anélkül, hogy fizetnének a megevett termékekért – nyilatkozta a Szoljon.hu-nak az egyik megyei biztonságtechnikai cég csoportvezetője. – Sokan képzelik azt, hogy ha beállnak két sor közé, és elkezdik magukba tömni a csokikat, túrórudit, mert ezek a slágerek, akkor nem bukhatnak le. Tisztában kell lenni vele, hogy igenis látjuk őket.” A szakember hozzátette, vannak visszatérő dézsmálók, akiket már arcról ismernek az őrök.
Ám úgy tűnik, a munkatársak egyelőre türelmesek azokkal, akik csupán nem bírnak a saját vagy a gyerekük szomjával, éhével, ezért csak akkor “csapnak le”, ha a pénztárhoz érve elfogyna a becsület. “Például, amikor a szülő visszarejti a csokit a polcok közé, akkor közbe szoktunk lépni, figyelmeztetjük, hogy annak is rendezni kell az árát. Ilyenkor általában ez meg is történik némi pironkodás kíséretében” – jegyzi meg a csoportvezető a Szoljon.hu cikkében. És nyilván ott vannak azok is, akik annyira szegények, hogy így próbálnak meg megmenekülni az éhezéstől – ám ez sem mentség, ez derül ki a Tv2 összefoglalójából is:
Aki nem fizet, az értékétől függően szabálysértést vagy bűncselekményt követ el, és őrizetbe vehető. (Bűncselekményhez már jó gyomor kell – bár néhány igazán értékes üveg whiskyvel talán labdába rúghatunk –, ehhez legalább ötvenezer forintnyi ételt-italt kell ugyanis magunkba dönteni.) Valószínűleg ez sem, az sem éri meg…
Mit gondoltok, bocsánatos bűn egy kis nassolás, vagy ne éljünk vissza a helyzettel?
