Elsírta magát, amikor meglátta, hogy csak három fal maradt

Ildikó egyedül volt otthon, amikor este fél hétkor lángra lobbant a téliesített faház. Társa, Kovács László éppen az édesanyjánál volt látogatóban.
– Csak arra gondoltam, hogy a gázpalackot ki kell hozni, mert nagy bajt okozhat. A mögöttünk lévő telken két kisgyerek van, őket nem akartam veszélybe sodorni – emlékezik Ildikó arra az estére, amelyet sosem fog elfelejteni. – Már égett a konyha, mikor bementem a gázpalackért. Sikerült kihozni. De a kabátom bennmaradt a házban. Meg minden más is.
A tűzoltók éjjel 11-ig küzdöttek a lángokkal, Ildikót az Ökumenikus Segélyszervezet soroksári gondozóházában helyezték el. Reggel az asszony első útja a házához vezetett. Elsírta magát, amikor meglátta, hogy csak három fal maradt, mindenük odaveszett. Ott állt egy szál ruhában, és nem tudta, mitévő legyen. A segélyszervezet családsegítő szolgálatánál Vér Attiláné, Valika segített Ildikónak felöltözni, kapott ruhát, kabátot, zoknit, cipőt, mindent, ami kellett.

Hogy munkába állhassanak

– Nagyon jólesett, hogy azonnal segítettek – mondja Ildikó. – Eddig csak hallottam a segélyszervezetről, de nem kértem semmit. Most nagy szükségem volt rá, hiszen állásom sincs. Csak nyolc általánost végeztem, takarítónő voltam. Korábban dolgoztam az utcaseprőknél, annak idején meg voltak elégedve a munkámmal. De negyvennyolc évesen már nem könnyű állást találni.

Társa, László hivatásos gépkocsivezető, vendéglátó üzletvezetői képesítése is van, mégsem talál munkát.

– Hitegetnek, jöjjön be a jövő héten, vagy majd fölhívjuk, de érezhető, hogy a korom miatt nem fognak hívni. Ötvennégy éves vagyok – mondja keserűen. – Mindenhol inkább fiatalokat alkalmaznak, nem becsülik meg a tapasztalatot – fűzi hozzá Ildikó. – Azt is nagyon megnézik, mi van rajtam. Nem a szemembe néznek, hanem végigmérnek. Hát most megnézhetnek, olyan ruhákat kaptam, amiken még az árcédula is rajta volt. Ha szerencsém van, visszamehetek az utcaseprőkhöz, szerettem ott dolgozni. Akkor lassacskán egyenesbe kerülhetünk.
A házunk egy szoba, komfortos volt, előtérrel, konyhával. Mi építettünk hozzá fürdőszobát, vécét téglából, ez megmaradt, de a konyha fala csak térdig ér. Valika, a családsegítő fölajánlotta, hogy a szervezet jogásza segíthet abban is, hogy a tüzet okozó szomszéd biztosításának terhére kapjunk kártérítést. Jól jönne az újraépítéshez. A kert rendben van, már veteményeztem – mondja büszkén Ildikó, mert az élet megy tovább.
Mire vágynak? Ildikó azt szeretné, hogy minél hamarabb álljon a ház. László bográcsozni szeretne – a bogrács megmaradt –, és egy használt bicikliről álmodik. Azzal mehetne dolgozni vagy vásárolni a kisközértbe.

Jó ügy szolgálatában

– Nem az akciók, hanem a mindennapok jelentik az igazi feladatot az országos lefedettséggel működő Magyar Ökumenikus Segélyszervezet életében – mondja Kis Boáz, sajtóreferens. – Ezt ismerte fel a biatorbágyi outletközpont, akik tavaly óriási volumenű ruhagyűjtést szerveztek. Idén megismétlik az akciót, és ismét bennünket kértek fel arra, hogy jó helyre kerüljön az adomány. Így eljut például Ildikóékhoz vagy ahhoz az anyukához, aki öt gyereket nevel, de csak az egyikük tudott elmenni az évnyitóra, mert mindössze egy fehér ing volt a családban. Adatbázisunkban folyamatosan gyűjtjük, mire van igény, és nyilvántartjuk, hol, miben tudtunk segíteni bármikor, az év minden napján. Tavaly valóban jó minőségű ruhákat sikerült összegyűjteni, a gyermekruháktól a férfi, női hétköznapi és ünnepi viseletekig. Az adományozók megértették, hogy ez nem alkalom a lomtalanításra, hanem olyan ajándék, amely jobbra fordíthatja egy rászoruló ember sorsát. Reméljük, így lesz idén is.

A társadalmi szerepvállalásáról ismert színésznő, Dobó Kata vállalta, hogy a második alkalommal megrendezett ruhagyűjtés szószólója lesz. Tavaly közel 18 000 jó minőségű ruhadarabot adományoztak az Ökumenikus Segélyszervezetnek.
– Számomra az öltözködés az önkifejezés fontos eszköze – vallja Dobó Kata. – Ezért nem a divat követésén vagy a drága ruhákon múlik, hogy valaki jól néz-e ki, pozitív-e a kisugárzása. Az viszont fontos, hogy összhangban legyünk magunkkal, tudjuk, hogy mi áll jól, és időtálló darabokat hordjunk. Ha ez rendben van, jön hozzá az önbizalom is, amelynek segítségével könnyebben tudunk szembenézni a hétköznapok kihívásaival. A ruhagyűjtő akció kapcsán felhívták a figyelmemet arra, hogy sokaknak nincs lehetőségük odafigyelni a jó megjelenésre, és ez akadályozza a mindennapi boldogulásukat – folytatja a színésznő. – Mi, a szerencsésebbek megtehetjük, hogy a régen nem hordott darabokat odaadjuk annak, aki jó hasznát veszi. Ez apró segítség, de a kedvezményezett számára nagyon sokat jelent, talán pont egy jól megválasztott ruha adja vissza az önértékelését. Én már elkezdtem a válogatást, és bár sok féltve őrzött darabomtól nehezen válok meg, most a jó ügy érdekében mindenképpen megteszem. Ami számunkra csekélység, az másnak megváltoztathatja az életét. Jó minőségű ruhákat várunk, olyanokat, amelyeket akár egy barátunknak is odaajándékoznánk. Kiemelten nagy szükség van gyerekruhákra és cipőkre.