Amikor először pillantottam meg élőben – nem tudom, le merjem-e írni –, csalódást okozott. Alig karnyújtásnyira állt tőlem a 2007-es Golden Globe-díjátadón. Apró alakja szinte elveszett a fekete Chanel-estélyiben, a haja úgy állt, mint a kis hableánynak. Fáradtnak tűnt. Füstösre sminkelt, hatalmas, barna szeme rémülten kutatott valaki után. Mikor megtalálta, a tekintete felragyogott, vonásai ellágyultak. Az a fajta izgalmas szépség, mint Barbra Streisand, Meryl Streep és Anjelica Huston. Ha bizonyos szögben elfordítja a fejét, már nem is látod szépnek, hogy aztán a szemedbe nézve annál nagyobb erővel vágjon mellbe, milyen lélegzetelállítóan gyönyörű. A kicsi, átlagos nő bámulatos metamorfózisát látva óvatosan ujjongani és kurjongatni szeretnénk. Muszáj őt nézni akkor is, ha egy méterre tőle Angelina Jolie és Brad Pitt vonul végig a vörös szőnyegen egymásba karolva.
Nem egy tipikus éjszaka
Nem tudom, maradtak-e már fenn az Oscar-gála kedvéért, ábrándoztak-e a tévé előtt arról, hogy szobrocskával a kezükben kinek mondanának köszönetet. A kis Penélope minden év márciusában végignézte a közvetítést, így nem mondhatjuk, hogy felkészületlenül érte, amikor 2010-ben első spanyol ajkú színésznőként megnyerte az Oscar-díjat. Pontosan úgy történt, ahogyan megálmodta.
“Egy Alcobendas nevű településen nőttem fel, ahol az Oscar nem tűnt túlságosan reális életcélnak” – mondta a színpadon, miközben a nézőtéren elsírta magát a mamája. Aztán spanyolra váltott, és a hollywoodi nagy öregek állva tapsoltak neki. Majd úgy, ahogy volt, földet söprő estélyiben elment a családjával Los Angeles legjobb, éjjel is nyitva tartó hamburgereséhez.
Friss díjazottként természetesen volt meghívója a zártkörű partikra, meg is érkezett az Oscar-szoborral az egyik házibuliba. Vagy inkább belibegett egy hatalmas adrenalinfelhőn a szüleivel, a húgával és az öccsével, akik mindannyian – ahogy a vérbeli szurkolókhoz illik – “P” betűt festettek az arcukra. A nappaliban aztán megtorpantak. Jack Nicholson, Martin Scorsese és Robert De Niro üldögélt a kanapén. Egymás mellett. “Ez nekem túl sok” – súgta oda a mamájának, és kisomfordáltak a lakásból. Ahhoz sem volt bátorsága, hogy odaköszönjön. Inkább mentek hamburgerezni.
Kóbor macska Hollywoodban
Penélope Cruz két betanult angol mondattal érkezett Hollywoodba : “Hogy van?” Illetve: “Johnny Depp-pel szeretnék dolgozni.” Mindkettő hasznosnak bizonyult. Bár kezdetben olyan elveszettnek érezte magát Los Angelesben, hogy kóbor macskákra vadászott, hátha becsempészhet egy érző lényt a szállodai szobájába. Nemcsak azért volt nehéz dolga, mert hiányzott a szükséges nyelvtudása, hanem mert nagyon különbözött a több ezer sztárjelölttől. Művész volt. És nem azért volt művész, mert Európában művészfilmekben foglalkoztatták. Hanem mert minden meghallgatáson kitette a lelkét. Nem az ambíciójával, hanem a szívével, az indulataival játszott.
A producerek döbbenten figyelték. Akkoriban hazájában, Spanyolországban az Almodóvar-filmek üdvöskéjének számított, márpedig Hollywood mindig kíváncsian figyeli a spanyol rendezőzseni felfedezettjeit. (Antonio Banderas vagy Javier Bardem számára is az Almodóvar-mozik jelentették az ugródeszkát.) Penélope a rendező filmjeinek hatására döntött úgy tizenöt évesen, hogy tesz egy kitérőt a színészmesterség felé. Évekig balerinának készült, hatéves korától táncolt a Spanyol Nemzeti Konzervatóriumban. Fájdalmas, küzdelmes út volt az is. A szó szoros értelmében.
A többi kis balerinához hasonlóan annyira tűrte a fájdalmat, hogy a spicc-cipőtől agyongyötört lábfején, ahol mindig megsérült a körme, inkább letépte egy rutinos mozdulattal, hogy ne zavarja tánc közben. Nappal a táncteremben próbált, éjszaka tanult, délutánonként meghallgatásokra járt. Végül egy tehetségkutató versenyen figyeltek fel rá, onnantól kezdve sorra kapta a reklám- és tévészerepeket. Csakhogy ő mozifilmet akart! Kikereste a telefonkönyvből a legnevesebb spanyol színészügynökség címét, és egy szerdai napon, iskola után bejelentkezett. Hazaküldték, mert fiatalnak találták. Csütörtökön megint ott volt. És pénteken is. Hétfőn szerződtették.
Az autószerelő papa és a fodrásznő mama döbbenten figyelte a kislány ambícióit. Madrid elővárosában élt a háromgyerekes család, a szülők sokat dolgoztak, hogy a két kislányt, Penélopét és a rá megszólalásig hasonlító húgát, Mónicát a konzervatóriumba járathassák. A lányok abban a kevéske szabadidejükben, ami volt, a mama fodrászüzletében segítettek a hajmosásnál. “Úgy nőttem fel, hogy egészen közelről láthattam a szépség hatalmát. Nem azt, ahogy a nők kinéznek, hanem azt, amit a szépség megváltoztat bennük. Bejöttek betegen, szomorúan vagy csalódottan az üzletbe, és anyám azt mondta nekik, próbáljunk ki valami új frizurát.”
A misztikus kapcsolat
Penélope nem járt bulizni, nem lógott osztálytársakkal, még csak nem is randizott. Moziba járt és videózott, nekik volt először videomagnójuk az utcában. Almodóvar filmjeit nézve a képzeletét látványos képek rohanták meg. A teljességet érezte minden képkockában. A sorsot. Máig különleges kapcsolat van közöttük. Azt is mondhatnánk, szerelem, ha a világhírű rendező nem vállalná nyíltan, hogy a férfiakhoz vonzódik. Minden harmadik napon levelet írnak egymásnak. Penélope gyűjti ezeket a leveleket. Eltette mindet.
Tizenéves kislányként még nem tudhatta, hogy ennyi mondandójuk lesz, de egy napon bejelentette a szüleinek, hogy elmegy az egyik felkapott madridi étterembe, hogy találkozzon Pedro Almodóvárral. Senki se mondta neki, hogy ott lesz. Természetesen ott volt. “Amikor jóval később elmeséltem neki, hogyan vezettek hozzá a megérzéseim, Pedro csak nevetett, és azt mondta, túl élénk a fantáziám. Az lehet. A sors akkor is engem igazolt.” A rendező akkoriban már tudott a tévéműsorok új felfedezettjéről, aki egy kisebb filmszerepen is túl volt, az év felfedezettje díjat is besöpörte, így neki adta az Eleven hús című film prostituáltjának szerepét.
Az elhíresült nyitójelenetben Penélope egy buszon szüli meg a gyermekét. (“Almodóvar filmjeiben vagy gyereket szülök, vagy haldoklom. Esetleg mindezt egyszerre.”) Aki pedig a filmen világra segíti a babát, nem más, mint Javier Bardem édesanyja, aki szintén színésznő. Tizenöt évvel később a valóságban is ott toporog majd a szülőszobában. Mint nagymama. Az már csak lábjegyzetbe illő adaléka a sorsnak, hogy Penélope az akkoriban már ifjú sztárnak számító Javier Bardemmel forgatta második filmes jelenetét. Félmeztelenül. A tizenhat éves lány ettől annyira zavarba jött, hogy évekig – ha tehette – kerülte Bardemet. Egy újabb szerep hozta újra össze őket, egy másik világhírű rendező, Woody Allen filmjében (Vicky Cristina Barcelona). Allen szerint Cruz olyan érzékeny, mint egy állatka, ezért képes minden szerep mélyére hatolni.
“Penélope színésznek született. Szerencsés, hogy olyan szakmát választott, amellyel kifejezheti mindazt az érzelmet, ami talán túl sok lenne egy átlagembernek. Máskülönben valószínűleg sokat szenvedne.”
Sokat szenvedne? Nehéz feltételezni ezt egy olyan nőről, akibe a világ leghíresebb szívtiprói – Tom Cruise, Orlando Bloom, Matthew McConaughey, Javier Bardem – szerettek bele, több mint ötven filmet forgatott, számtalan díjat besöpört, egy hároméves kisfiú és egy tíz hónapos kislány édesanyja, és olyan barátokkal lóg, mint Salma Hayek vagy Kate Winslet.
| Névjegy • Oscar-díjas spanyol színésznő. • Madridban született 1974. április 28-án. Húga, Mónica is színésznő lett, öccse, Eduardo énekes. • Hatéves korától klasszikus balettet tanult a Spanyol Nemzeti Konzervatóriumban. Számos spanyol és nemzetközi filmdíj tulajdonosa. • Ő az egyetlen spanyol színésznő, akinek sikerült Hollywoodban befutnia, és hosszabb időn keresztül az amerikai filmipar élvonalában dolgoznia. • Sokat jótékonykodik, vegetáriánus. • 2010-ben feleségül ment Javier Bardem spanyol színészhez. Két gyermekük született: Leo 2011-ben, Luna 2013-ban. • Filmjei: Sonka, sonka, Nyisd ki a szemed, Eleven hús, Meztelen Maya, Tulipános Fanfan, Gothika, Rómának szeretettel, Szeretők, utazók, A jogász. |
A kalóz-kismama
Cruz valóban hiperérzékeny, ám emellett konok és szuperintelligens is. Ő az egyetlen barátnő, aki gond nélkül kisétált Tom Cruise életéből. Megismerkedett a szcientológiával, majd úgy döntött, hozzá közelebb áll hozzá a buddhista életszemlélet és saját katolikus vallása. Négy nyelven játszik – spanyolul, angolul, franciául és olaszul –, és az egyik legolvasottabb hollywoodi színésznőnek tartják. Szereti Márquezt, Salingert és Kunderát, fontos számára, hogy szellemileg és spirituálisan is inspiráló közegben mozogjon. Amikor nemzetközi sztár lett, kis híján megfulladt. A tengerentúlon nem láttak benne mást, csak a temperamentumos szépséget. “Mondtam neki, hogy Hollywood nem jó ötlet – nyilatkozta Almodóvar. – De én mindig ott vagyok, és megmentem.”
A sok középszerű szerep után a Volverben ismét erős, szenvedélyes női karaktert játszott. Hollywood is felismerte, hogy Cruz azon kevés színésznők közé tartozik, aki képes az egyik pillanatban csábítani, a következőben felkavarni és mindjárt utána megnevettetni. Ma közönség- és művészfilmek között válogathat. A kezdeti néhány szavas szókincse (“Johnny Depp-pel szeretnék forgatni”) abszolút kifizetődött: két filmben is játszottak. A Karib-tenger kalózai forgatásán derült ki, hogy Cruz babát vár. Kevés kismama büszkélkedhet azzal, hogy várandóssága első napjaiban kalózkodott. Zokszó nélkül végigcsinálta a száznapos forgatást. A nehezebb jeleneteknél Mónica, a húga dublőrködött neki.
A család azóta tovább bővült, tavaly a kisfiú után megérkezett egy kislány is. Cruz még abban az évben két új filmmel jelentkezett. Hatalmas poggyászokkal, bohém művészcsaládként ingáznak a különböző forgatási, promóciós helyszínek, Los Angeles-i és madridi házuk között. A negyvenéves színésznő teljes életet él. Szerencsés? Lehet. Kevesen tudják róla, hogy miután beindult a karrierje, a világ végére futott. Beállt önkéntesnek Katmanduba, hogy a száműzetésben élő tibeti gyerekekről egy kiállításra való képanyagot fotózzon.
A tárlatot a dalai láma nyitotta meg, aki máig jó barátja. A másik fontos ember, akivel ott találkozott, Teréz anya volt. “Olyan szépség és energia áradt belőle! Alig tudtam megállni, hogy ne ölelgessem folyton.” Teréz anya alaposan befogta, reggel hattól napnyugtáig ide-oda szalasztotta. Cruzt teljesen átrendezték ezek a napok. Rossz viccnek tűnt, hogy ekkora szegénység, az igazi emberi drámák után visszatérjen a színes, széles vásznú Hollywoodba. Meg is mondta Teréz anyának, hogy nincs többé szüksége arra a világra. Teréz anya azonban figyelmeztette: “Ne kövesd el azt a hibát, hogy lecseréled mindazt, amit a magadénak mondhatsz. Többet tudsz tenni a jó ügy érdekében így, amilyen most vagy.”
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
