 |
| Vass Zoltán |
A legkorábbi alkotás a firka. Kétévesen már kényelmesen meg tudják fogni a gyerekek a rajzeszközt, de bizonyos szakirodalmak szerint a féléves maszatolása is rajzolásnak mondható. Ha az asztal szélére kiömlik egy kis főzelék vagy gyümölcslé, a gyerek belenyúl, és az ujjával elkezd mintákat alkotni. Már ebben a tevékenységben megjelenik a személyiség: az impulzívabb babák nagyobb, csapkodó mozdulatokkal turkálnak az ételben, a nyugodtabbak viszont kisebb intenzitású, térfoglalású mozdulatokkal matatnak – meséli Vass Zoltán professzor, a rajzvizsgálat és a képi kifejezéspszichológia szakértője. A család mint téma akkor jelenik meg a rajzokban, amikor a gyermek már tud embert ábrázolni. Általában a szeretetkapcsolatok révén összetartozó emberek csoportját jeleníti meg, vagy azokat, akikkel együtt él, de felkerülhetnek a rajzra a másik családban élő féltestvérek és a háziállatok is.
A rajz mint nyelv
A családrajzok legnagyobb értéke, hogy olyan hiteles és valósághű információt adnak, amihez máshonnan nem lehetne hozzájutni: kiderül, hogyan látja a gyermek a saját családját, miként kapcsolódik hozzájuk, minek tekinti önmagát ebben a közegben, hogyan érzékeli mások felé irányuló érzéseit. Ezeket a kérdéseket szóban nem lehet feltenni, mert a páciens maga sem tudná megfogalmazni a választ. Rajzolás közben a gyermeknek lehetősége van érzelmei feldolgozására, kifejezésére. Akit jobban szeret, annak a megrajzolásával szívesebben tölti az időt, részletesebben ábrázolja. A fontos személyek vagy tárgyak nagyobb méretűek lesznek, ha pedig színes ceruzákkal dolgozik, akkor több színt használ. Akivel viszont nem szívesen foglalkozik, azt a figurát elhanyagolja, kisebb méretben ábrázolja, kevesebb részlettel, vagy esetleg le sem rajzolja. A rajz nagy varázsa, hogy megfoghatóvá teszi az érzéseket, sőt ezeknek nyoma marad, és később újra lehet rajzoltatni a gyermekkel, összehasonlítva a különböző időpontokban készült alkotásokat.
Egy rajz nem rajz
A szakértők legtöbbször nem egy rajz alapján értékelnek, és az instrukciók az adott helyzetnek, illetve vizsgálati célnak megfelelően változhatnak. A leggyakoribb tesztfeladat a saját család rajzolása, de ha valamilyen oknál fogva a gyermek ódzkodik ettől, akkor a szakértő egy általános család rajzát kéri tőle. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyenkor is ugyanúgy tetten érhetők a problémák. A képzett szakember el tudja dönteni az adott helyzetnek megfelelően, hogy melyik családrajz megalkotására kéri a gyermeket. Több egymást követő rajz esetében az instrukciók mellett a sorrendnek is fontos szerepe van. Gyakori téma az állatcsaládrajz, amelyben a gyermek saját családját ábrázolja állatok képében, illetve az elvarázsolt család, amikor a rajzolónak el kell képzelnie, hogy egy varázsló elvarázsolta a famíliát, és azt kell lerajzolnia, ki mivé, milyenné vált. Egyre gyakoribb a kinetikus családrajz, ahol a tagok nem egyszerűen egymás mellett állnak, hanem valamilyen tevékenységet folytatnak, ilyenkor a vizsgálatvezető arra kéri a gyermeket, hogy cselekvés közben rajzolja le szeretteit. A családrajz óvodáskortól egészen felnőttkorig rendkívül jól alkalmazható diagnosztikus eljárás, és van olyan fajtája is, amit kifejezetten felnőtteknél alkalmaznak, ez a regrediált kinetikus családrajz. Ennél a feladatnál a szakember arra kéri a pácienst, hogy rajzolja le magát ötévesen úgy, hogy a családban mindenki csináljon valamit. Ilyenkor a felnőtt visszaemlékszik, milyennek látta a világot, és azon belül a közeli rokonait, kinek milyen tipikus cselekvési formáit tudja felidézni, amiből a szakember számára kiderül, hogyan viszonyultak hozzá a családtagok, és milyen gyerekkori hatások formálták a páciens személyiségét.
Megnyugtató és aggasztó jelek?
Szülőkben jellemzően felmerülő kérdés, hogy mik azok a jelek, amelyek esetében komoly problémára kell gyanakodni, és melyeket látva lehet nyugodtan hátradőlni. Vass Zoltán szerint a dolog ennél sokkal összetettebb, egyetlen motívum önmagában ritkán értékelhető.
– Nem szabad kiragadni egy-egy konfliktusjegyet, mert ha valaki csak azt veszi észre a gyermeke rajzán, akkor megijed, holott lehetséges, hogy az adott kontextusban, összefüggésben teljesen normális jelenségről van szó. A szakemberek ezért sosem egyesével elemzik a jeleket, hanem a mintázatokat figyelik: ha például három-négy különböző jel együtt jelenik meg, akkor már biztosabb következtetést lehet levonni. A megfigyelési szempontok közé tartozik a rajz általános színvonala, érzelmi-hangulati tónusa, a figurák mérete és egymástól való távolsága, a tagok rajzolási sorrendje, a rajzon megjelenő érintkezések, az arckifejezések vagy a figurákon kívül megjelenő tárgyak. A családrajzokból nemcsak a családi viszonyokra derül fény, hanem az egész személyiség leképeződik. Ha több rajz van, azok összessége árnyaltabb képet mutat a gyermekről, mint a “pillanatfelvétel”, azaz egyetlen alkotás. Gyerekeknél a családrajzokban megmutatkozó leggyakoribb tünetek a szorongás, az agresszió, a különféle viselkedési zavarok, az érzelmi fejlődés zavarai, a családon belüli kötődés problémái, a kortárscsoportba való beilleszkedéssel együtt járó problémák. A harmonikus családrajz sokféle lehet. Általában megjelennek rajta a család együtt élő tagjai vagy azok a személyek, akik a gyermek szeretetkötelékéhez tartoznak, és nagyjából azonos az egyes figurák kidolgozottsági szintje. Akihez a legjobban kötődik a gyermek, ahhoz a figurához áll legközelebb a papíron is. A rajz harmonikus, rendezett összbenyomást kelt, meleg, játékos az érzelmi-hangulati tónusa, és a gyermek szívesen rajzolja, befejezés után pedig tetszik neki. Előfordulhat, hogy egy kamasz vagy egy felnőtt szeretné szebbnek, pozitívabbnak beállítani a családot, ezért mindenkit mosolygósnak ábrázol, a családtagok sztereotip módon boldogok és fogják egymás kezét. Ezek a manipulációs próbálkozások azonban gyorsan lelepleződnek. A szakemberek legalább 800 különböző szempontból vizsgálhatják meg a rajzot. Ezek közül nincs mindnek jelentősége egy-egy adott alkotás esetében, de ők nyomban felismerik, mire kell odafigyelni. A rajzot készítő személy viszont csak néhány szempontot tud kontrollálni – a többi viszont elárulja őt. Ha a “jó benyomás keltésének igénye” vagy valamiféle manipulációs tendencia jelenik meg, ha túlságosan szépít a gyerek, az első látásra feltűnik, és rögtön felmerül a kérdés: vajon mit akar vele elfedni?
Mit tehet A szülő, A tanító?
Vass Zoltán szerint nagyon fontos, hogy a felnőttek bátorítsák a kicsiket.
– Mindig dicsérjük az elkészült műveket, ne rajzoljunk a gyerek helyett, lássuk el olyan eszközökkel, amelyekkel lesz kedve dolgozni, szerezzünk be vonzó filctollakat, nagyméretű papírokat, többféle festéket, hagyjuk krétával rajzolni a járdára. A rajzolás a világ megismerésének a gyermek számára nagyon értékes és fontos eszköze. Amikor családrajzot (vagy más témájú alkotást) készít a gyerek, akkor egyúttal valamit megért, tisztáz önmaga számára. Sokszor a felnőttek is firkálgatnak, rendszereznek, vázlatokat rajzolnak, amikor egy fogas kérdésen gondolkodnak, hiszen az ábrázolás, képi kifejezés tudatos vagy tudattalan módon segít megoldást találni a problémára. Ehhez hasonlít a gyermek rajzoló tevékenysége is: amikor figyelmét a rajzra fókuszálja, egyúttal gondolatait, érzéseit is könnyebben rendezi és tisztázza. Természetesen az úgynevezett elaborációs folyamat (az indulatok, konfliktusok feldolgozása) nem tudatos formában megy végbe, de fontos öngyógyító szerepet is betölthet. Ha a gyermeket nevelő, tanító felnőttek alapvető rajzelemzési ismereteket tanulnak, akkor könnyebben felismerhetik azokat a rajzi problémajelzéseket, amelyet a segítségre szoruló gyermek képi alkotásai tartalmaznak. Fontos azonban, hogy belemagyarázás helyett korszerű, tudományos ismereteket kapjanak a pedagógusok, pszichológusok és más segítő szakmák képviselői. Sajnos igen sok negatív példát lehet találni elhamarkodott, téves elemzésre. Ezért csak olyan tanfolyam, továbbképzés ajánlható az érdeklődőknek, amely tudományos, pszichológiai alapokon nyugszik. A képzett szakember számára a rajz rendkívül jól használható és beszédes eszköz, szinte megszólal. Hozzáértő vizsgálatvezető esetében másodpercek alatt lezajlik egy-egy rajz kiértékelése, megértése. Mindent összevetve rendkívül hasznos, ha a pedagógus (saját kompetenciakorlátai betartásával) ezzel a megismerési eszközzel is él és célzott prevenciós lépéseket tesz, vagy továbbküldi a gyermeket pszichológushoz vagy más szakemberhez.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
