Vizsgaidőszak – egy szó, amit minden egyetemista és főiskolás ismer, és amelyre mindenki másképp tekint: vannak, akik lazán veszik a dolgokat (“max. megyek még egyszer”), a legtöbben azonban aggódva, rettegve, görccsel a gyomrukban várják az első vizsganap eljövetelét. Utóbbira az egyik legjobb példa én magam vagyok, ugyanis – bármennyit tanulok és készülök az adott vizsgára – a referálás előtti percekben olyan mélységekben vagyok, mint az elsüllyedt Titanic. Na persze nem arról van szó, hogy az ember nem szeret új dolgokat, nézeteket, elméleteket megismerni és megtanulni, hanem arról, hogy amikor már a kilenc, tíz, tizenegyedik vizsgáját tapossa, kissé alábbhagy a kezdeti lelkesedés. Ezeket a heteket mindenki másképp próbálja meg átvészelni: sokan a kávéra, mások az energiaitalra esküsznek, megint mások pedig az agyserkentő tablettákban hisznek.
“Úgy rombolod a szervezeted, hogy észre sem veszed”
 |
| Gedeon Zsófia |
Utóbbiak táborát erősítem magam is: két szemeszterrel ezelőtt “ismerkedtem” meg a többek között lecitint és ginzenget tartalmazó bogyókkal, amelyek – az összetevőiknek köszönhetően – serkentik az agyműködést, ezáltal képessé tesznek arra, hogy az adott tananyagot minél gyorsabban megtanuld. Oké, de vajon meddig marad meg a fejedben, amit tudni kell? – merül fel a kérdés. Én – mint aktív felhasználó – bátran állíthatom: sokáig, de a vizsgáig egész biztosan. A tananyag ugyanis nemcsak hogy könnyen a fejedbe megy, de ott is marad. Na, ez persze mind szép és jó, a két tabletta bevétele után úgy rakod egymás után az A4-es papírlapokat, mintha diplomád lenne gyorsolvasásból, másfelől viszont úgy rombolod a szervezeted, hogy észre sem veszed. Akik nem próbálták, azok nem tudják, hogy a teljesítménynövelő tablettáknak – persze nem minden ember esetében – mellékhatásaik is lehetnek. Nekem a vizsgaidőszak után általában jó egy-másfél hónapomba telik, mire minden egyes tünetem – beleértve a migrénes fejfájást, hányingert, émelygést, álmatlanságot – elmúlik. Persze szó sincs arról, hogy a termékek gyártói megpróbálnák átverni az egyetemistákat (a betegtájékoztatóban minden le van írva), inkább az történik, hogy – a cél érdekében – mindenki mindent bevet, és nem számol a következményekkel. A napi szintű felhasználás miatt a szervezet egy kis idő elteltével hozzászokik a mesterséges serkentéshez – ezt követően bármit csinál az ember (akár a fejére is állhat) a tabletták nélkül félkarú óriásnak érzi magát, minden egyes lap megtanulása két-háromszor több időt vesz igénybe. Ezzel nincs is semmi probléma egyébként abban az esetben, ha időmilliomosok vagyunk – na de ki az manapság? Senki. Mindenkinek csak a határidő lebeg a szeme előtt, valamint a cél: ha belepusztulunk is, de átmenni a vizsgán. Saját tapasztalataim alapján mondhatom, jobb, ha az egyetemista/főiskolás inkább a hagyományos módszereknél marad, és kávét szürcsölget a tankönyv felett bogyók szedése helyett.
A fekete energia
 |
| Frankovics Lilla |
“A kávénál nincs jobb” – mondja Frankovics Lilla, aki a vizsgaidőszakban naponta hét-nyolc kávét fogyaszt, így próbál meg éber maradni. Mint mondja: el sem tudja képzelni, hogy valamilyen külső segítség nélkül vágjon bele a tanulásba. “Egyszerre két vizsgára tanulni nem megoldhatatlan feladat, viszont öt tantárgyra maximálisan felkészülni nagyon nagy kihívás. Sok csoporttársam tablettákat szed, vagy energiaitalt iszik literszámra, én azonban a “hagyományos” módszerek híve vagyok: kávé, kávé és kávé minden mennyiségben. Szerintem ez is éppúgy felpörget, mint bármilyen más csodaszer, és még rosszul sem érzed magad tőle. Más volna a helyzet, ha például magas lenne a vérnyomásom – el sem tudom képzelni, mihez folyamodnak azok, akik ilyen problémával küzdenek” – meséli a huszonkét éves lány, aki ezzel a kijelentésével nem a huszonéves egyetemistákra utal, akiknek még fiatal a szervezetük, hanem az “idősebb korosztály” azon tagjaira, akik akár harmincon túl még mindig/újra az iskolapadot koptatják. Mint mindenki, úgy ő is tisztában van vele, hogy a napi kávéadag drasztikus megemelése nem éppen a legegészségesebb, legjobb megoldás, de azt mondja: inkább ez, mint a bukás. “Költségtérítéses szakra járok, ami még egy pluszteher, mert nem szeretném a szüleimet még nagyobb anyagi kiadásokba verni, mint amennyire muszáj. Időben szeretném befejezni a szakot: egyrészt, mert tartom magamat annyira szorgalmasnak, hogy sikerüljön (még ha “segítséggel” is), másrészt jó lenne minél előbb bekerülni a munkaerőpiacra és bent is maradni. A céljaim elérése érdekében bármire képes vagyok, bármit megteszek, képes vagyok áldozatokat hozni. Nem mondom, hogy nem rossz érzés, amikor – az egész napi tanulás után – végre aludhatnál, de nem tudsz, mert annyira fel vagy pörögve, és képtelen vagy álomba szenderülni, viszont ez sajnos hozzátartozik a dologhoz” – mosolyog Lilla. Vele ellentétben a húszéves Kubik Lili az energiaitalok “jótékony” (tanulást elősegítő) hatásaiban hisz. Pedig nem egy olyan ismerőse van, akit a túlzott energiaital-fogyasztás megbetegített.
Tutti-frutti, kórház
 |
| Lili |
“Van olyan ismerősöm, aki ezért került kórházba, mondjuk literszámra itta a tutti-fruttis löttyöt. Amikor vasárnaponként szépen bevásárolom magamnak a heti »adagomat«, sokszor eszembe jut, hogy mi történik, ha egyszer én is így járok. Ezeket a gondolatokat próbálom minél gyorsabban elhessegetni, és csak arra koncentrálni, hogy meglegyen mindenem. Sok olyan tantárgyam van, ami abszolút hidegen hagy, ezért még az átlagosnál is nehezebben készülök fel ezekre. Az a legrosszabb, amikor olyat tanulsz, ami kicsit sem érdekel” – mondja Lili. A húszéves lány szerint nem az a döntő, mennyi energiaitalt fogyasztott aznap. “Szerintem ez több dolognak a függvénye, sokat számít, hogy az ember milyen lelkiállapotban áll neki tanulni. Ha előtte összevesztél valakivel, akkor azon töprengsz, vajon mikor hogyan fogtok kibékülni, és ez megakadályoz a koncentrálásban, viszont ha előtte egy jó hangulatú programon voltál, akkor valahogy a tanulást is szebbnek látod. Biztos, ami biztos alapon én mindkét esetben elfogyasztom a napi egy-két energiaitalom, nehogy aztán gond legyen. Mondjuk általában így is szokott lenni, mert a szervezetem nem hagyja, hogy büntetlenül kihasználjam. Az álmatlanság a legkevesebb… a legrosszabb, amikor az utolsó vizsga után leállok, nem iszom, nem kapom a »segítséget«, a szervezetem meg beint, és úgy fáj a gyomrom, és olyan hányingerem van, hogy azt senkinek nem kívánom” – mondja a fiatal lány.
Az orvosok szerint – hosszú távon – mind a túlzott energiaital-, kávé- és tablettafogyasztás visszafordíthatatlan károkat okoz a szervezetünkben. A többség azon a véleményen van, hogy tablettát és energiaitalt nagyon ritkán, kávét pedig naponta maximum három-négy csészével fogyasszunk. Én a legjobb motivációs mondatot a háziorvosomtól, Feri bácsitól kaptam: “Zsófikám, mielőtt leülsz tanulni, mindig gondolj bele abba, hogy mennyire szerencsés vagy. A medúzák például ötszáz éve agy nélkül élnek – nekik esélyük sincs megtanulni egy jogtételt, neked viszont van.”
