Kinek nem mondták a szülei, miközben a kihűlt spenótfőzeléket kavargatta a végtelenségig, hogy “Edd meg szépen! Bezzeg Afrikában éheznek a gyerekek”. Akkor azt hittem, hogy ezt a spenótot még szegény alultáplált etióp gyerekek sem ennék meg – de ennyi hülyeség abban a korban megengedett. Harminc évvel később azon problémázom, hová menjünk nyaralni, és hogy nem jó az internet. Az afrikai, ázsiai nők irigyelnék a problémáimat. Bár nekik lehetne olyan életük és gondjaik, mint nekem! Hogy nőnek lenni ne legyen átok, bűn, egy eleve elvesztett küzdelem.
Végre megkönnyebbültünk, hogy szabadon engedik, de kiderült, korai volt az öröm. A 27 éves szudáni Meriam Jahíja Ibrahim Isagot már a terhessége alatt száz korbácsütésre és halálra ítélték muszlim hitének elhagyása miatt. Hiába védekezett azzal, hogy sosem változtatta meg a vallását, hiszen őt anyja születésétől fogva ortodox keresztényként nevelte: a szudáni iszlám jog szerint a nő apja miatt muszlimnak számít. Még akkor is, ha az apa nem élt a családdal. Mivel muszlim nő csak muszlim férfihoz mehet férjhez, egy keresztény férfi feleségeként “házasságtörést” követ el, amiért halál jár.
Meriam 20 hónapos kisfiával és a kis Majával él a börtönben, amerikai állampolgár férje hetente kétszer látogathatja meg őket. A szudáni hatóságok nem ismerik el, hogy a gyerekek Daniel Wanihez tartoznak, mivel a házasságot sem tekintik érvényesnek. A bíróság ítélete szerint az anyát nem végzik ki, amíg a gyerek kétéves nem lesz. Az eset felháborította a nemzetközi közösséget: tiltakozik az ENSZ, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Hollandia, Franciaország, Kanada és Magyarország is. Szombaton úgy tűnt, a szudáni hatóság enged a nyomásnak, és szabadon engedi Meriamot. A szudáni külügyminisztérium hétfői nyilatkozatában ezt cáfolta, azt állítva, hogy a szövegkörnyezetből kiragadtak egy mondatot. A férj sem reménykedik abban, hogy családjával együtt lehet.
Joguk van a méltósághoz
Sajnos ezek csak azok a történések, amelyek egyáltalán bekerültek a hírekbe. Mert a csoportos erőszak, a halálra kövezés, a becsületgyilkosság bizonyos országokban még ma is elterjedt gyakorlat – akár még itt, Európában is: Nagy-Britanniában, Németországban, Franciaországban is halnak meg nők becsületgyilkosságok áldozataiként. Ezekben az országokban béke van. A háborús övezetekben a helyzet még súlyosabb: Szíriában, Dél-Szudánban, Kongóban, a Közép-Afrikai Köztársaságban a rendszeres, tömeges erőszak a hadviselés egyszerű, olcsó módja. Ami különben a férfiakat is ugyanúgy sújtja, de ők – akárcsak a nők – a szégyen és megbélyegzés miatt rettegnek erről beszélni.
Mielőtt az iszlám vallás ellen kirohannánk: a zsidó és a keresztény vallás alaptételeit is ugyanúgy lehet a nők alacsonyrendűségére, homofóbiára, a túlvilági büntetéssel való lélektani hadviselésre használni. Össze sem lehet hasonlítani persze a helyzetünket a fent említettekével. Minket nem köveznek halálra, ha nem tartjuk be a tízparancsolatot, és szabad az egyházat kritizálni. Nem tilos a szex házasság előtt, nincs csiklómetélés, szeméremajak-összevarrás, nem apánk és férfirokonaink vigyáznak a becsületünkre az amúgy békét, toleranciát, szeretetet hirdető hittételek nevében.
Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni!
Mégis, mi folyik itt? A pakisztáni Malala Juszufzait azért lőtte fejbe egy tálib fegyveres, mert a kamaszlány nem mondott le arról, hogy tanulni akar. Akárcsak az a 329 nigériai lány, akit éjszaka rabolt el egy iszlamista szervezet, a Boko Haram, melynek neve azt jelenti, “tilos a nyugati oktatás”. Azért rabolták el az iskolás lányokat, mert “bűnösek”: írni, olvasni, számolni tanultak. Ahelyett, hogy otthon ülnének analfabétán, ahogy a Boko Haram mondja, “igaz muszlim” alávetettségében. Inkább 12 dollárért adják el őket rabszolgának.
A józan ész és az emberség azt diktálná, hogy a nőket gyilkoló és rabszolgának eladó embereket és szervezeteket a társadalomnak ki kellene vetnie magából. Mégsem ez történik. Azt mondják, hogy a terrorizmus viszonylag új arca ilyen: 2001-ben lerombolták az ikertornyokat, ezzel jelképesen a Nyugatot is. A Boko Haram nem robbant. Úgy rombol, hogy például tönkreteszi az írni-olvasni tudó, vagyis az autonóm, nem alávetett nőket.
A naptár 2014-et mutat. Nem érdekel, hová megyünk nyaralni, és hogy szakadozik az internet. Örülök, hogy ezért a cikkért nem fognak leönteni sósavval.
