“Végigmérnek, és azt mondják, nem is nézek ki brazilnak, hiszen nincs nagy mellem és formás fenekem. Aztán kezdődik a sértegetés… Azt hiszik, rögtön ágyba ugrom velük, mert Brazíliában így mennek a dolgok. És ettől rettentő rosszul érzem magam.” A huszonhárom éves Sao Pauló-i diáklány, Alexa vallomása pontosan tükrözi a torz képet, amely a világban rögzült a brazil nőkről. A karneválok buja kavalkádja, a szambatáncosok érzéki mozdulatai, a Copacabanán napozó csokibarna szépségek ugyanazt az üzenetet erősítik: Brazíliában minden lány eladó.
Sport szexista módra
Erre a sztereotípiára játszott rá néhány hónapja az egyik sportszermárka, amikor bemutatta a nyári labdarúgó-világbajnokságra gyártott trikóit, köztük azt a brazil mintásat, amelyen egy bikinis hölgy a fallikus alakú riói Cukorsüveg-heggyel a háttérben focilabdát pörget, és mellette a következő felirat olvasható: “Lookin’ to score”, vagyis “Be akarok találni”. Egyértelműen szexista az üzenet, és persze provokatív viccnek is vehetnénk, ha nem tudnánk, mennyire káros az ilyesmi, és ha nem sértené ez sok ezer brazil nőt Alexához hasonlóan.
Így azonban óriási felháborodást váltott ki póló, még Brazília első embere, az ország történetének első női államelnöke, Dilma Rousseff asszony is felemelte a szavát: “Örömmel várjuk hazánkba a világbajnokságra érkező turistákat, de készen állunk a harcra a szexturizmussal szemben. A kormány mindent megtesz, hogy megakadályozza a gyermekek és a fiatalok szexuális kihasználását.” Focinyelven szólva ezt a meccset a brazilok nyerték meg: elnézést kért a sportszergyártó cég, és visszavonta a terméket.
Öltözz apácának?
| Semmi akrobatika! Minden nagy sporteseményen dilemmát jelent, hogy a versenyzők teljesítményét miként befolyásolja a szex. Van edző, aki a torna idejére szigorúan tiltja játékosainak a szexuális életet, ám olyan is akad, aki lelkesen buzdítja futballistáit a feszültséglevezetés e formájára. Furcsa középutat választott Luiz Felipe Scolari, a brazil válogatott szövetségi kapitánya: “Amíg kiegyensúlyozott, normális a szex, addig nincs baj. Némelyek azonban hajlamosak akrobatikus mutatványokra. Az ilyet nem engedhetjük, ellenőrizni fogjuk a futballistákat.” Hogy ezt miként képzelte el, arról nem ejtett szót. |
Különös kettősséget jelent, hogy miközben a brazíliai utazási irodák sokszor maguk is gömbölyű popsis fotókkal adják el szolgáltatásukat, a riói tengerparton homokszobrászok dolgoznak a kihívóan napozó nők alakjának megformálásán, és a helyi kultúrában meghatározó szerep jut a női szépségnek, a nép gondolkodása meglehetősen konzervatív a kérdésben. Egy nemrég készített, széles körű felmérés szerint a megkérdezettek 26 százaléka szerint megérdemli a lengén öltözött nő, ha megtámadják!
És sajnos meg is támadják. A nők kilencvenkilenc százalékát már érte inzultus az utcán, otthonról elindulva kilencven százalékuk váltott már ruhát félelmében, és nyolcvan százalékuk döntött úgy, hogy a kockázat miatt inkább nem megy el az eredetileg tervezett úti céljához. Van is mitől tartani: 2012-ben 76400 bejelentés érkezett Brazíliában nők elleni szexuális, fizikai vagy lelki bántalmazásról, ebből 1281 esetben megerőszakolták az áldozatot. És még ki tudja, hány eset marad titokban…
Meztelen tiltakozás
“Eu nao mereço ser estrupada” – vagyis “Nem érdemlem meg, hogy megerőszakoljanak”, írta magára tiltakozásképpen a félmeztelenre vetkőzött újságírónő, Nana Queiroz, és felhívása nyomán számos nő (és férfi!) követte példáját. Mint ő maga fogalmazott, kezdeményezésével szikrát adott a régóta fellobbanni akaró tűznek. “Brazília a nagy ellentmondások országa – világított rá a jelenség hátterére Andrew Chesnut, a virginiai egyetem vallástudományokkal foglalkozó professzora. – A karneválok, a falatnyi bikinik és a plasztikai műtétek hazájában él egy igen erős hagyománytisztelő felfogás is, amelyet a katolikus tradíciók mellett különösen erőssé tett a protestantizmus erősödése.”
Egymillió prostituált országa?
A futball-világbajnokság közeledtével és az országba özönlő 600 ezer külföldi – főként férfi – szurkolót várva minden korábbinál erősebb figyelem hárul Brazíliában a szexturizmus problémájára. Hivatalos adatok régóta nincsenek, ám a kilencvenes évek végi statisztikák alapján megalapozottan beszélhetünk “egymillió prostituált országáról”. Szabályozatlan, átláthatatlan területről van szó, mert bár a prostitúció legális, az ahhoz kapcsolódó tevékenységeket, például bordélyház üzemeltetését, a lányok futtatását elvileg tiltják. Azért csak elvileg, mert a gyakorlatban sok esetben a hatóságok tudtával, sőt egyes helyeken az alvilággal összefonódó rendőrség támogatásával zajlik a lánykereskedelem. Bár a gyors kapcsolatokra kiépített szexmotelek hálózata az egész országot beteríti, a prostituáltak pedig minden turisztikai központban felbukkannak, és jelenlétük része a brazíliai hétköznapoknak, a társadalom többségében elutasító és megvető.
| “Azért csinálják, mert élvezik” Érdekes felmérés látott napvilágot 1998-ban arról, hogy miként gondolkodnak a brazilok a prostitúcióról: 64 százalék erkölcstelennek tartja, és betiltaná, 29 százalék ugyanakkor azt mondta, a foglalkozás olyan, mint bármelyik másik. Talán meglepő, hogy 59 százalék szerint az érintettek azért választották ezt a pályát, mert élvezik, amit csinálnak. Hát, azt javasoljuk, próbálják ki pár napig… |
Tavaly az egészségügyi minisztérium akciója igyekezett javítani a helyzeten, a hivatalos honlapon is szerepelt a társadalmi célú reklám, amelyben fiatal szőke, testes fekete és korosodó hölgy egyaránt büszkén hirdette: “Boldog vagyok prostituáltként.” A közönség azonban nem volt annyira boldog, a heves tiltakozások hatására a kampányt három nap alatt leállították.
A nők társadalmi helyzetéről, a növekvő szexturizmusról, a prostituáltak megítéléséről zajló brazíliai viták azonban mit sem változtatnak az általános imázson. Pólóvisszavonás ide vagy oda, Brazíliába sok külföldi még mindig ezzel a jelszóval utazik a héten: “Be akarok találni.”
