Van, ahol csak három hét, máshol hat hét a nyári szünet, de ügyeletes óvodákat mindenhol ki kell jelölni, igaz, így ismeretlen pedagógusok kezébe kerülhet a gyerek. Ráadásul vidéken nem feltétlenül egyszerű egyik településről a másikra vonulni a kicsikkel. Ideális esetben (mint amilyen az enyém) van egy nyugdíjas nagymama, aki nemcsak nyugdíjas, hanem segítőkész is, és boldogan vigyáz az unokákra. Ám nem mindenki ilyen szerencsés. Ha pedig a szülők nem tudják családi-baráti körben megoldani a nyári szünet egy részét, akkor könnyen előfordulhat, hogy felváltva kell szabadságra menniük. Így viszont kútba eshet a közös családi nyaralás. De az MSZOE közleményének fényében most nem is ez a kérdés, hanem sokkal inkább az: haragudhatunk-e az óvodáinkra, amiért nyáron több hétre bezárnak – joguk van ehhez?
Pesten: “oldja meg a nyarat!”
“Nálunk öt hét a nyári szünet, erről minden évben a fenntartó dönt – meséli egy budapesti óvoda vezetője. – Természetesen a négy kerületi intézményben felváltva biztosítunk ügyeletet, így a szülők folyamatosan el tudják helyezni a gyerekeiket. Mielőtt döntés születik, mindig megkérdezzük a szülőket is. Idén közel négyszáz családból mindössze tizenkettő jelezte, hogy szeretné nyáron is hozni a gyerekét.”
A számok hallatán meglepődtem. Érthető, hogy ilyen kevés jelentkező esetén abszolút nem gazdaságos, ha minden gyereknek nyitva tart a saját óvodája, de aztán eszembe jutott egy barátnőm története. Őt egész egyszerűen udvariasan megkérték az óvónők, hogy oldja meg a nyarat az óvoda nélkül. Vajon ez egyedi eset lenne? A Magyar Nemzet szerint nem.
“Számos Budapest környéki óvodában arra kötelezik a szülőket, hogy a nyári szünetben ne vigyék be a gyereket az intézménybe, annak ellenére, hogy erről egyértelműen szól a köznevelési törvény határozata – írta a lap a szombati számában. – Év közben is előfordult, hogy azt kérték a szülőktől, ebéd után vigyék haza a gyereket.” Az illetékes tárca közölte a lappal, hogy a fenntartót az óvodai feladatok megszervezésében teljes körű felelősség terheli, így nem hozhat hátrányba gyermeket, és nem okozhat aránytalan terhet. Nyilvánvalóan minden család szeretné, ha a gyermekének nem kellene nyáron is óvodába járnia. Meleg van, sok helyen a pancsolást sem nagyon engedik, a pedagógusok fáradtak… persze hogy jobb a Balatonon vagy vidéken a nagyszülőknél. De előfordulnak kényszerhelyzetek, amikor a szülőknek igenis szükségük van az intézmény nyári nyitva tartására. Belegondoltam abba is, hogy ha úgy tennék fel a kérdést, hogy hány hétig szeretné a szülő a saját óvodájába vinni a gyerekét nyáron, akkor is az lenne a válasz, hogy nulla?
“Nekünk tavaly két hétre igénybe kellett vennünk az ügyeletet – írja az egyik fórumozó. – Nem volt benne sok köszönet. Gyakorlatilag a gyerekek egész nap egymással játszottak, úgy kellett külön kérni, hogy zuhanyozhassanak a negyven fokban. Foglalkozások sehol, a pedagógusok kifejezetten unottak és kedvetlenek voltak. Értem én, hogy nehéz nekik, de nekem vajon nem az? Végig lelkiismeret-furdalást éreztem, pedig nem kellett volna így lennie. Dolgoztam és vártam a családi nyaralást, közben pedig szükségem volt segítségre.”
“Mi is bevittük a lányunkat majdnem két hétre, de ez nagyon jó döntés volt – írja egy másik anyuka. – Az oviban kitettek egy kis medencét, lehet, hogy nem teljesen legálisan, de mi nagyon örültünk neki. Amikor pedig a legerősebben tűzött a nap, az árnyékban kézműveskedtek velük, minden nap valamilyen kinccsel tértek haza. Olyan volt, mint egy napközis tábor. Nem győztünk hálálkodni ezért. A gyerek idén is azt kérdezte, ugye most is bemehetek az oviba nyáron?”
Vidéken: “szükségünk van három hétre”
“A mi óvodánkban három hét bezárásról döntött a fenntartó. Azok a családok, amelyek ilyenkor is igénylik az ellátást, a szomszéd falu intézményébe vihetik a kicsiket, tőlünk alig két-három kilométerre – meséli egy Nógrád megyei kis falu óvodájának vezetője. – Alternatíva tehát nálunk is van, ráadásul itt a gyerekek túlnyomó többségének legalább az egyik szülője munkanélküli. A hátrányos helyzet tehát paradox módon megoldja ezt a kérdést. Ami pedig a bezárást illeti: erre a három hétre nagy szükségünk van, ez az idő ugyanis éppen elég a fertőtlenítésre, felújításokra és a karbantartási munkákra.”
És aki mindenről dönt
Mivel mindkét pedagógus a fenntartóra hivatkozott, felhívtam az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Oktatási Osztályának vezetőjét. A kérdés egyszerű: miért zárnak be az óvodák több hétre? Mennyire szabályos ez? “Az államtól 220 nevelési napra kapunk normatív támogatást, ami hatheti bezárást feltételez – magyarázza Nagyné Dosztál Klára. – Mivel tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerekek elhelyezése milyen nehézségeket jelentene a családoknak, mi az idén csökkentettük ezt öt hétre. Számolnunk kell a pedagógusok szabadságával is, ami hivatalosan 46 nap. Mivel minden szülő szeretné, ha a csoport óvónői szeptember 1-től nyárig a gyerekekkel lennének, mindenkinek az az ideális, ha ezt nyáron adjuk ki.”
“Nem vagyunk ügyeletellenesek!”
Megkérdeztük Keszei Sándort (elnök, MSZOE), nem tartja-e túlzásnak a “törvénysértő” jelzőt. “Nem tartom annak. Az óvoda egész évben nyitva tartó köznevelés intézmény. A 220 napra adott állami támogatás, amit az önkormányzatok kapnak, mindössze az étkezéshez való hozzájárulást jelenti, magához a neveléshez 250 napra jár normatíva. Ha például öt hétre bezárnak egy óvodát, azzal jelentős összeget spórolhatnak meg. Mi sem azokat az eseteket látjuk problémásnak, ahol az alacsony gyereklétszám miatt a városi körzeti óvodák egymás között elosztják a nyári ügyeletet. (Persze kérdés, hogy ebben az időszakban nem pusztán gyerekmegőrzést biztosítanak-e a törvényben előírt nevelési feladatok helyett.) De a kistelepüléseken rengeteg szülő panaszkodik arra, hogy egyes intézmények 30-60 napra is zárva tartják a kapuikat. Ha a kisgyermek szülei munkavállalók, az utaztatás a másik településen levő, ügyeletes intézménybe aránytalan anyagi terhet jelenthet, és ezt senki nem vállalja tőlük át. Ha pedig a szülők munkanélküliek, az sem pozitívum, hiszen vigyázni talán tudnak a kicsikre, de elég ennivalót adni nekik már nem biztos. A megoldást az jelentené, ha az önkormányzati fenntartók nem zárnák be nyáron a vidéki óvodákat, hanem több óvónővel működtetnék ezeket, a nyári szabadságolásokat pedig utazó pedagógusokkal oldanák meg.”
Kimondani, hogy az összes óvoda törvénysértő lenne, bizonyosan túlzás. Valószínűnek tűnik ugyanakkor, hogy ki így, ki úgy játszik a költségvetési számokkal. De mi alapján dönt a szülő a nyári szünettel kapcsolatban? Szívesebben van ő a gyerekével? Vagy csak jobbnak látja, ha nem viszi az ügyeletes intézménybe? Netán nem is tudja? Ami biztos, hogy esélye sincs annak, hogy a gyerekek nyáron is a saját, megszokott óvodájukba járhassanak. Vagyis – mint oly sok esetben – továbbra is elsősorban saját magunkra számíthatunk.
Ha kisgyermekesek vagytok, írjátok meg, ti hogyan csináljátok!
