A nagykanizsai botrányt sajnos idén már megelőzte egy másik. Csepelen egy tanárt tavasszal azért bocsátottak el, mert több tanítványát is zaklatta szexuálisan. Szakemberek szerint a pedofiliának nincsenek jelei a személyiségen, vagyis a bántalmazás csak akkor derülhet ki, ha már vannak áldozatok, és ők beszélnek… Eszerint egy intézmény felelőssége csak annyiban merül fel, hogy a zaklatás kiderülésekor azonnal megtették-e a szükséges lépéseket. Csakhogy a nagykanizsai és a csepeli esetekben van egy közös pont: a szexabúzus nem először fordult elő – a csepeli tanárt konkrétan már feljelentette a korábbi munkahelye, csak az eljárás nem zárult még le. Vagyis kézenfekvő a kérdés: hogyan létezik, hogy az ilyesmi nem derül ki, még mielőtt bizalmat szavaznak valakinek?! Például kérnek-e az állásra jelentkezőktől referenciát, akár tiszta erkölcsi bizonyítvány mellett is? Ha igen, milyet, és mennyire mennek utána?
Igazgatója válogatja
“Nálam sokszor érdeklődnek egy-egy volt kollégánkkal kapcsolatban, és én is majdnem mindig telefonálok, mielőtt felveszek valakit – mondja egy budapesti, tizenkét évfolyamos iskola igazgatója. – De ez csak a vezetéstől függ, hivatalos protokoll nincs rá. Ilyenkor mindig rákérdezünk, mi volt az elbocsátás oka. Hiszen az interjún csak a pályázó verzióját halljuk, és többször bebizonyosodott már, hogy az nem mindig fedi a valóságot. De tény, hogy ha az iskolaigazgatók között ebben van is együttműködés, ilyenkor legtöbbször csak szakmai kérdésekről esik szó. Mert hiába tilos az agresszió összes formája,
“az iskoláknak – látszólag persze – az az érdekük, hogy ne kerüljön napvilágra, ha egy tanár bántalmaz egy gyereket, hiszen ez árt a jó hírnevüknek
az iskoláknak – látszólag persze – az az érdekük, hogy ne kerüljön napvilágra, ha egy tanár bántalmaz egy gyereket, hiszen ez árt a jó hírnevüknek. Jellemzően ilyenkor inkább szép csendben elengedik a gyanúba került kollégát, aztán igyekeznek elfelejteni a történteket. Pedig elvileg mindenki tudja, hogy jelentési kötelezettsége van.”
“Az, hogy mi derül ki egy pályázó kolléga múltjáról, valóban az igazgató szorgalmán múlik – erősíti meg egy Pest megyei település általános iskolájának igazgatója. – Mi is szoktunk egyeztetni a környék vezetőivel. Kötelességünk bekérni az erkölcsi bizonyítványt, de tény, hogy ebben csak a büntetett előélet szerepel, a panaszok, folyamatban lévő eljárások, emberi gyengeségek nem. Így sokszor a megérzés dönt. Én itt még olyan kollégával, aki gyereket bántalmazott volna, nem találkoztam, volt egy frissen felvett tanárunk, akiről viszont kiderült, hogy alkoholfüggő, ez is épp elég bonyodalmat okozott…”
“Elvileg nem érdeklődhetnének!”
Mivel számomra magától értetődő, hogy az igazgatók egymásnál is érdeklődnek, mielőtt egy új kolléga felvételéről döntenek, igencsak meglepődtem, amikor kiderült, hogy ez nem törvényszerű. “A jogszabályok pontosan előírják, hogy milyen adat adható ki a munkavállalóról, és ebben a szubjektív vélemény közlése nem szerepel – magyarázza Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. Mert óhatatlan, hogy ilyen esetben elfogult az igazgató, akár pozitív, akár negatív irányban. Ha például volt egy olyan szakmai konfliktus a pedagógus és a vezető között, amiben a kollégának volt igaza, szinte bizonyos, hogy a volt igazgató erről a kollégára nézve hátrányos információt fog adni. Milyen eséllyel fog így a pedagógus bárhová is pályázni? A munkaviszony létesítésekor nem véletlenül van próbaidő. Ezt nagyon komolyan kell venni. Ezalatt kell a vezetőnek olyan helyzetet teremtenie, hogy bebizonyosodjon: a pályázó szakmailag, emberileg egyaránt alkalmas a pályára. Ha a tanárról – nem csak a próbaidő alatt – kiderül, vagy gyanú merül fel arra, hogy például italozik, bántalmazza a gyerekeket, vagy pedofil hajlama van, akkor az intézmény vezetőjének – ezért vezető – a legnagyobb körültekintéssel és tapintattal ki kell derítenie az ügyet. De mindaddig amíg ez cáfolhatatlanul be nem bizonyosodik, mindenkit megillet az ártatlanság vélelme.
“Sok esetben a vezetők azt az utat választják, hogy “rábeszélik” a kollégát a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére.
Sok esetben a vezetők azt az utat választják, hogy “rábeszélik” a kollégát a munkaviszony a közös megegyezéssel való megszüntetésére. Ez egyrészt érthető, mert védeni akarják az intézmény jó hírnevét, esetleg arra gondolnak, hogy egy újabb lehetőséget adnak a kollégának arra, hogy egy következő munkahelyen nem lesz vele ilyen probléma. A megoldás azonban nem ez. A gyermekek védelmének érdekében a vezetőnek vállalnia kell a kivizsgálás esetleges hosszadalmas procedúráját is és ha szükséges, a döntést is. Ez fogja védeni a gyerekeket.”
Az elnök szerint viszont tévedés, hogy az iskolaigazgatók dönthetnek kinevezésekről, elbocsátásokról. Ez ugyanis már nem az ő jogkörük, hanem a központosítás miatt a Klebersberg Intézményfenntartó Központé.Elképzeltem ezt a gyakorlatban. Meghirdetnek egy állást egy iskolában, érkeznek a pályázatok sorban. Vajon életszerű, hogy ezeket mind a KLIK, pontosabban annak az illetékes járási területi igazgatója bírálja el? Hogy ő hallgat meg minden jelentkezőt, és az iskola kizárásával ő hozza meg a döntést egyedül? Szerintem nem. Természetesen attól még, hogy valami nem reális, még simán lehet jogszerű. A két igazgató elmondta, hogy a pályázatok hozzájuk futnak be, ők bonyolítják le az interjúkat, és szintén ők választanak. “Tény, hogy az aláírás joga nem az enyém, de ez csak formalitás. Természetesen bármikor előállhat az a helyzet, hogy idetesznek valakit, akiről én semmit nem tudok. Ám ez nem lenne szerencsés.”
A jogszabályi tiltás ellenére a gyakorlatban az igazgatók bizony igyekeznek informálisan sok mindent “kinyomozni”, ugyanakkor annak, hogy egy tanárról kiderüljön a korábbi bántalmazás, az esélye sajnos minimális. Ami főként azért szomorú, mert ha már a pedofil hajlamnak nincsenek előrelátható jelei, legalább azokban az esetekben elkerülnénk a traumát, ahol ennek esélye lenne. A botránytól való félelem azonban erősebb. Ha ez nem változik a közeljövőben, félő, hogy a nagykanizsai esetet újabb fogja követni.
