Mint írják, huszonöt évvel ezelőtt váratlanul felmondott az iskola egy fiatal, körülrajongott magyartanára, akire szinte pótapaként néztek fel sokan. Eltűnésére nem volt magyarázat – most azonban a 444.hu újságírójának állítólag többen is arról beszéltek, hogy a tanár szexuálisan is közeledett hozzájuk. Érintésekről, közös maszturbációkról szólnak az álnéven vállalt történetek:
“Lehet, hogy kényelmetlenül éreztem magam, vagy valahol éreztem, hogy ez rossz, de annyira nem gondoltam bele. Nálunk tabu volt otthon a szex, semmilyen más tapasztalatom addig nem volt, és itt olyan valaki mondta, hogy ez természetes, akiben jobban bíztunk, mint a saját szüleinkben.“
A leírás szerint az S.-ként emlegetett fiatalember karizmatikus személyiség volt, legendás táborozásokat szervezett, “figyelméért úgy versengtek a gyerekek, hogy ez lett életük legfontosabb ügye”. “Imádtuk. És az volt körülötte a hangulat, hogy nem ér nem benne lenni a buliban, mert akkor te rontod el a játékot.” Mint a cikk vélelmezi, ez a beavatottság, a bennfentesség érzésének elültetése – hasonló egy-egy szektavezért körül kialakult légkörhöz – fontos elem volt abban, hogy a diákok sokáig nem szóltak senkinek.
Képünk illusztráció (Forrás: Fortepan)
Megállapodtak, hogy nem lesz botrány
A cikk szerint az illető úgy bukott le több év és sok-sok áldozat után, hogy “nem megfelelő emberrel” kezdett: egyik diákja elmondta a történteket apjának, aki több szülővel eltávolíttatta a pedagógust a gimnáziumból. “Az iskola azt kérte a szülőktől, hogy ne derüljön ki az igazság, ez is a megállapodás része lett. Akkor ezt a gyerekek se bánták, és a szülők se akarták, hogy mindenki erről beszéljen, úgy tűnt, hogy jobb a békesség mindenkinek” – írják.
Könnyen elképzelhető, hogy a dolog így történt, hiszen már ismerős a forgatókönyv. Az iskolavezetés rájön, hogy “valami nem stimmel”, és igyekszik a lehető legkevesebb kellemetlen következménnyel elsimítani az ügyet.
Akkor mi akadályozná meg, hogy máshol folytassa?
“Az iskoláknak – látszólag persze – az az érdekük, hogy ne kerüljön napvilágra, ha egy tanár bántalmaz egy gyereket, hiszen ez árt a jó hírnevüknek. (…) Pedig elvileg mindenki tudja, hogy jelentési kötelezettsége van” – nyilatkozta nekünk nemrég Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke azon eset kapcsán, amikor egy csepeli, abuzáló tornatanárról derült ki, hogy előző munkahelyén is tettek már panaszt ellene.
“Nálam sokszor érdeklődnek egy-egy volt kollégánkkal kapcsolatban, és én is majdnem mindig telefonálok, mielőtt felveszek valakit – mondja egy budapesti, tizenkét évfolyamos iskola igazgatója. – De ez csak a vezetéstől függ, hivatalos protokoll nincs rá.” Sőt a dolog kimondottan tilos abban az esetben, ha nincs lezárt rendőrségi ügy, hiszen a jogszabályok pontosan előírják, hogy milyen adat adható ki a munkavállalóról, és a személyiségét érintő vélemény bizony nem szerepel ezek között.
“A gyermekek védelmének érdekében a vezetőnek vállalnia kell a kivizsgálás esetleges hosszadalmas procedúráját. Ez fogja védeni a gyerekeket” – figyelmeztet Gallóné.
| A Beszélj róla! projekt célja megtörni a csendet: beszéljünk végre őszintén a szexuális abúzusról – csak így védhetők ki a hasonló esetek. A kapcsolódó honlapon már több mint százhúszan írtak le a cikkben szereplőhöz hasonló, eddig elhallgatott múltbéli eseményeket. |
A fekvőtámaszt nézik, ezt nem tudják
Logikusnak tűnik, hogy a pályaalkalmasságot már a felvételin vizsgálják. Nos, az óvodapedagógiai és tanítói szakokhoz tesztelik például a beszédkészségeket, a hallást és a fizikai alkalmasságot, megnézik, tud-e a jelölt fekvőtámaszt csinálni, de nagyjából ez minden. Igaz, hogy a szexuális szokásokra egy mégoly alapos teszt sem feltétlen derítene fényt. Dr. Gerevich József pszichiáter szerint például egy pedofil hajlamú ember bárki előtt el tudja rejteni a betegségét, beleértve a legjobb szakembereket is. “Akármilyen drámaian hangzik is, sajnos az ilyesmi csak úgy kerül napvilágra, ha már megtörtént a molesztálás, és a gyerek elmondja valakinek.”
Ha igaz a 444.hu által közreadott történet, évtizedekkel ezelőtt ez a gyerekvallomás – bizonyos szempontból – hiába történt meg. A “macerát” a most hírbe hozott gimnázium vezetése nem vállalta, most pedig már a tanúk is elkéstek vele, hiszen bármi történt is több mint húsz éve abban a bizonyos iskolában, az mára elévült.
Mint Magyari Péter írja, S. most vidéken él, állandó munkája nincs, még nem érte el a hatvanadik évét. Az újságíró megkereste őt, és így idézi: “Nagy hiba volt, hogy nem fogtam fel és nem értettem meg, hogy a sok közös játék, a teljesen partneri viszony ellenére mégiscsak tanár voltam. (…) Huszonöt éve nyomaszt, ami történt. Nem lehet meg nem történtté tenni semmit sem, de azóta kicserélődött minden idegsejtem. Vidéken élek, egy hegyoldalban van a házam, nem kell a társadalommal érintkeznem. Ez büntetés, de felszabadulás és megtisztulás is.”
