1. És mi van, ha Zeusz lecsap?
“Amióta ennyire kiszámíthatatlan az időjárás, azóta már nem az a kérdés, hogy megér-e egy »ilyen szép látvány« ennyi pénzt, hanem hogy szabad-e kockáztatni azt, hogy ennyi pénz elázik az esőben (ha már a haláleseteket jó eséllyel sikerül is elkerülni). Fogalmam sincs, hogy ha rossz idő miatt elmarad a tűzijáték, az mekkora veszteséget termel, vajon visszaválthatók-e a »töltények« vagy mik, és ha igen, mekkora részben, milyen ráfizetéssel, de a kihelyezés munkaórái, a közlekedés módosításának veszteségei, az árusok kára, és még ki tudja mi minden akkor is ott van. Szerintem menjen inkább mindenki moziba.”
(Kempf Zita)
2. A levegőbe kilőtt milliók
“Teljesen mindegy, ki van kormányon, tűzijáték mindig van. Engem a levegőbe kilőtt színes rakéták látványa meg a nagy csinnadratta mindig arra emlékeztet, amikor egy nagyon kevés pénzből élő család fizetéskor először a hifit veszi meg, majd utána egy hónapig hitelből vásárol kenyeret a boltban.”
(Balázs Enikő)
“Én nem vagyok az a fajta, aki mindenre azt mondja: miért nem kórházakat építünk ebből és ebből…, mert egy 21. századi fejlett államban vannak más fontos funkciók, kötelezettségek is, amik talán emberi-karitatív szempontból nem összemérhetők az említettel, de attól még lényegesek lehetnek, szolgálhatnak reprezentációt például (ezen kívül a társadalmi egyenlőtlenséget úgy általában sem az aktuálisan pozícióban lévő politikusokon szoktam számon kérni). Ugyanakkor valóban vannak »luxuskiadások«, amiknél a mérleg már egyértelmű: nem ér annyit az eredmény, mint amennyit veszítünk vele, nem mintha ne lenne szép (más kérdés, hogy valóban jó helyre menne-e a megtakarítás, vagy még rosszabbra, ugye)…”
(Kempf Zita)
3. Minden utcasarkon egy tűzijáték
“Akkor sorolnám. Este kilenckor elkezdődött a fővárosi tűzijáték, amikor fél órával később vége lett, a szomszédos három kerület »gyújtotta be a rakétákat« a következő másfél órában. Este 11-ig csak a durrogtatás ment, Harry Potter pedig már maximális hangerőn ordította nálunk a tévében, hogy »1, 2, 3, Feraverto«.”
(Balázs Enikő)
4. Ki örül még ennek?
“Például a hétéves unokaöcsém, akinek leesett az álla a gyönyörűségtől és az ámulattól augusztus 20-án este 21 órakor, amikor 30 percre színes robbanó virágok meg pálmafák borították el az eget. A gyerek pislogni se mert, nehogy lemaradjon valamiről, a gyerekszemnek csodálatos látvány azonban az én szívemnek nagyon fájt, elkövettem ugyanis az a hibát, hogy elolvastam, mennyibe is kerül ez a csinnadratta, melynek minden egyes durranásáról ez jutott eszembe: »Kenyeret és cirkuszt!«”
(Czvitkovits Judit)
Aki lemaradt, íme:
