Őrültekházába záratta magát
Egy mindenre elszánt riporter, Nellie Bly 1887-ben őrültséget színlelt, hogy bezárják New York leghírhedtebb elmegyógyintézetébe. “Az őrültekháza a Blackwell-szigeten embereknek szánt patkányfogó, ahová könnyű bekerülni, de ha egyszer bent van valaki, lehetetlen onnan kijutni” – írta Nellie Bly, aki erre a következtetésre nem holmi fotelfilozofálgatás nyomán jutott, hanem a saját bőrén szerzett tapasztalatait használta fel sokkoló riportsorozatában, amely Tíz nap az őrültekházában címmel jelent meg. Az 1880-as évek végén a New York-i lapok tele voltak borzongató történetekkel a város elmeintézeteiben zajló brutalitásokról, a páciensekkel szembeni durva bánásmódról. Ekkor lépett színre a mindössze 23 éves Nellie Bly, aki egy akkoriban népszerű Stephen Foster-dal nyomán nevezte el magát.
A legjobb riporter
Abban az időben, amikor a női újságírók a lapok társasági rovataiba voltak száműzve, Nellie eltökélte: a nagyfiúk játékát fogja játszani. Joseph Pulitzernek, a New York World tulajdonosának megtetszett Bly vagánysága, és azt mondta neki: hozzon olyan sztorit, amitől az olvasónak tátva marad a szája, és amivel bebizonyítja, hogy megállja a helyét oknyomozó riporterként. Bly semmit nem bízott a véletlenre. Szakadt, koszos ruhákba öltözött, napokig nem mosakodott, nem mosott fogat, és órákig gyakorolta a tükör előtt, hogy úgy tudjon nézni, mintha őrült lenne. “A távolba vesző tekintet őrültnek tűnik” – jegyezte fel magának. Ezzel a tekintettel az arcán jelentkezett be egy női átmeneti szállásra, ahol Nellie Moreno néven mutatkozott be, és kubai bevándorlónak mondta magát. Huszonnégy óra alatt olyan meggyőző kirohanásokat produkált, hogy lakótársnői az életüket féltették a jelenlétében.
“Ez volt életem legjobb éjszakája” – írta később Bly a riportban. Érte jöttek a rendőrök, és a bírói tárgyalás után eljutott a Belleuve pszichiátriai részlegére. Amikor úgy tett, mintha nem emlékezne rá, hogyan kötött ki New Yorkban, a főorvos “téveszmékkel terhelt, kétségtelenül őrült”-ként diagnosztizálta. Közben számos lapnak felkeltette az érdeklődését a “rejtélyes jövevény, űzött tekintettel a szemében”. Bly mindenkit rászedett, és már úton is volt egy koszos kompon a Blackwell-szigeten található intézmény felé.
Ennyire messze Dickens sem ment
A Blackwell-szigeti őrültekházában uralkodó körülményekről már több író beszámolt korábban, például Charles Dickens is. Bly volt azonban az első, aki be is jutott. És amit talált, az túltett a legszörnyűbb várakozásain. Az orvosok nemtörődömök voltak, a személyzet pedig fojtogatta, ütötte és gyötörte a pácienseket. Az intézetben voltak külföldi nők, akik teljesen épelméjűek voltak, és csak azért kerültek oda, mert nem tudták megértetni magukat. Az étel ehetetlen, a lepedők mocskosak voltak, nem kaptak tiszta ruhát, fürödniük pedig jéghideg vízben kellett.
Amint megérkezett a szigetre, Bly azonnal felhagyott azzal, hogy őrültnek tettesse magát. Legnagyobb megdöbbenésére azonban ezzel csak megerősítette a korábbi diagnózist. “Furcsa ezt mondani, de minél normálisabban beszéltem és viselkedtem, annál őrültebbnek tartottak” – írta. Végül tíz nap után a The World küldött egy ügyvédet a Blackwell-szigetre, és elintézte Nellie Moreno szabadon bocsátását.
Valós változást ért el az írással
Két nappal később jelent meg Bly sztorijának első része “Az őrültekháza rácsai mögött” címmel. A pszichiáterek, akik a cikkben szerepeltek, utána mind bocsánatot kértek, mentségeket kerestek, és védekeztek. A cikk körbejárt az egész országban, és mindenhol éltették a szerző bátorságát. Bly azonban ragaszkodott hozzá, hogy az egészet nem a hírnév miatt csinálta.
“A munkámért egyetlen vigaszdíj jár: a cikkem nyomán egymillió dollárral többet szavazott meg az illetékes bizottság, és ezt mind az őrültekháza javára kell felhasználni.” Az igazsághoz tartozik, hogy a város már korábban fontolóra vette a mentális intézetek költségvetésének emelését, de Bly riportja minden bizonnyal felgyorsította a folyamatot. Egy hónappal később Bly visszatért Blackwellbe egy vizsgálóbizottság kíséretében. Könyvében azt írja, ekkorra a korábban tapasztalt visszaélések többségét már orvosolták: javult a koszt és a higiéniás viszonyok, a külföldi pácienseket elengedték, a zsarnokoskodó nővérek eltűntek. Küldetés: teljesítve.
72 nap a Föld körül
Bly a későbbiekben is hajlamos volt szenzációs témákat keresni. Ezek közül a legemlékezetesebb az 1889-es vállalkozása volt, amikor rekordidő alatt kerülte meg a Földet. New Yorkból indult, és egyetlen táskát, abban összesen két ruhát vitt magával. Utazott hajón, vonaton, lovon és riksán, és 72 nap, 6 óra, 11 perc és 14 másodperc alatt teljesítette a távot. A The World napi rendszerességgel adott hírt az útról, és több mint egymillióan próbálták megtippelni, pontosan mennyi idő alatt ér vissza. 1890-ben könyvet jelentetett meg a kalandjáról 72 nap alatt a Föld körül címmel, amelynek a bemutatója kapcsán eljutott a franciaországi Amiens-be is, ahol interjút készített Verne Gyulával.
Ekkor már ő volt a világ leghíresebb újságírónője. Felmondott a The Worldnél, és három éven át felejthető regényeket írt. Kétheti ismeretség után hozzáment a milliárdos iparmágnáshoz, Robert Seamanhez, aki 70 éves volt, Bly 31. Visszatért az újságíráshoz, és 1896-ban arról írt, miért kell szerinte a nőknek is fegyvert fogniuk a spanyol–amerikai háborúban.
A világháború kezdetén menekült Bécsbe
Férje halála után átvette annak vas- és fémáruval üzletelő cégét, és kiegészítette a kínálatot egy olyan acélhordóval, amit saját bevallása szerint ő maga talált fel. Egy hosszú jogi csatározásnak köszönhetően később a cég csődbe ment, és Bly elszegényedett. Ismét újságíróként helyezkedett el, majd amikor az igazságszolgáltatás akadályoztatása miatt elfogatási parancsot adtak ki ellene, Bécsbe menekült 1914-ben, épp az első világháború kitörésekor.
Kilátogatott a csatamezőkre, küldött néhány tudósítást a The Evening Journalnek, és próbálta rávenni az Egyesült Államokat, hogy mentse meg Ausztriát a bolsevikoktól. 1919-ben visszatért New Yorkba, és sikeresen visszaperelte anyjától és bátyjától a házát, illetve az üzletnek azt a részét, amit férje után örökölt. A The Evening Journalnél tanácsadó rovatot vezetett, illetve önkéntes munkát vállalt egy árvaháznál, és 57 évesen ő maga is örökbe fogadott egy árvát. Tüdőgyulladásban, illetve szívelégtelenségben halt meg 1922-ben, 58 éves korában. Életéből Broadway-musical, film, illetve gyerekkönyv is készült. A híres lapszerkesztő, Arthur Brisbane azt írta a nekrológjában: Bly volt a legjobb riporter Amerikában.
 Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
