Malala Juszufzai múlt héten nyerte el az idei Nobel-békedíjat. A díjat a szintén oktatási-aktivista, Kailás Szatjárthival megosztva kapta meg. De vajon mivel szolgálhatott rá egy 17 éves lány ekkora elismerésre?
Ki ez a lány?
Malala története öt évvel ezelőtt kezdődött, amikor a 11 éves lány a BBC Urdu számára elkezdett online naplót vezetni a lányok oktatásáról. Akkor még Pakisztánban, a Swat-völgyben élt, ahol a saría, vagyis az ősi iszlám törvények alapján ítélkeznek a helyi tanácsok. A nők élete és testi épsége pedig csak akkor számít, ha kártérítést kell fizetni a családnak valamilyen “károkozásért”.
Malala édesapja az egyik helyi iskola igazgatója volt, a tinédzser lányt pedig fiatal kora ellenére a világ egyik legismertebb, a nők oktatásáért küzdő szószólójaként tartották számon. Két évvel ezelőtt az iskolából hazafelé utazó lányt tálib harcosok támadták meg és fejbe lőtték.
A tálibok szerint a lány bűne az volt, hogy a nyugati kultúrát népszerűsítette. Malala szerencsésen túlélte a támadást, Nagy-Britanniában végezték el az utókezelését, és azóta is ott él, ha épp nem a lányok oktatásának legfőbb szószólójaként járja a világot.
Az ellene folytatott gyűlöletkampány azonban azóta sem csökkent. Malala Juszufzai élete továbbra is veszélyben van. De miért tekintenek ellenségnek fegyveres férfiak tömegei egy tinédzsert? És miért olyan fontos, amit mond? Más nem beszélt erről korábban, vagy Pakisztánban ő volt az első aktivista, aki a lányok oktatásáért küzd?
Malala Juszufzai
Az “egy közülünk” aktivisták a szélsőségesek valódi ellenfelei
Egyik sem. Egyszerűen arról van szó, hogy nincs nála hitelesebb szószólója a lányok oktatásának, épp ezért tartják olyan fenyegetőnek a munkásságát a tálibok. A helyi, “egy közülünk” aktivisták a tálibok legfontosabb ellenfelei, nem a nyugati sajtó vagy alapítványok. Ők azok, akik meg tudják győzni a helyi törzsi véneket arról, hogy nem helyes a lányokat gyerekkorban férjhez adni, hogy a nők elleni erőszak büntetendő, és hogy fontos az, hogy minden gyerek iskolába járjon.
Több tanulmány bizonyítja, hogy a lányok oktatása lenne a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás a mélyszegénység, az éhezés, az egészségügyi és humanitárius katasztrófák megelőzésére és következményeinek enyhítésére. Az oktatás az egyik feltétel az ördögi kör megtöréséhez és egy demokratikus berendezkedés megalapozásához.
Ma a világon 66 millió iskoláskorú lány nem tanulhat. Az alapfokú oktatásban 33 millióval kevesebb lány vesz részt, mint fiú.
A tanult lányok:
- később – nem gyerekkorban – mennek férjhez
- többet tudnak a családtervezésről
- később szülnek, emiatt többen élik túl a szülést, csecsemőik is valószínűbb, hogy életben maradnak, és egészségesebbek
- a tanult nők gyerekei maguk is tanultabbak lesznek
- a tanult nők jobban keresnek (egy lány minden egyes középfokú oktatásban töltött évvel 20 százalékkal növeli reménybeli leendő keresetét)
- a tanult nők miatt tehát a gazdaság is jobban teljesít
Minél iskolázottabb tehát egy nő, annál több az esélye munkára, fizetésre, arra, hogy saját tulajdona legyen, vagy hogy beleszólhasson abba, hogy kihez és mikor megy férjhez.
A lányok oktatása ezenkívül a demokratikus reformok előtt is megnyitja a társadalmat. Azok az országok, ahol erre az egyszerűnek tűnő reformra nagy hangsúlyt helyeznek, gazdagabb, biztonságosabb, politikailag is stabilabb helyekké válnak, ahol a szélsőséges nézetek is kevésbé vonzóak a férfilakosság számára.
Ezért félnek a tálibok és más szélsőségesek, például a Boko Haram terroristái az iskolázott kislányoktól.
